Csak ha rossz napunk van, akkor nyerhetnek ellenünk a csehek, ezt vizionálta az Európa-bajnokság előtt Lubomir Vranjes kapitány. Nem volt rossz napja a válogatottjának, a csehek mégis viszonylag simán legyőzték. Az első félidő közepén átvették a vezetést, és végig domináltak. Pontosan úgy, ahogy mi szerettünk volna játszani. Vranjes még nem nyert meccset a csapattal.
A magyar férfi kézilabda-válogatott egy sima (Dánia 25-32), és egy reményt keltő vereséggel (Spanyolország 25-27) várta a csoport harmadik, továbbjutásról döntő meccsét a horvátországi Európa-bajnokságon.
A csehek 17 gólos zakóval nyitottak a spanyolok ellen, majd váratlanul legyőzték egy góllal az olimpiai bajnok dánokat. A mieink tehát győzelmi kényszerben voltak, de a győzelem különbsége nagyon nem volt mindegy a továbbjutás miatt. Ha csak hárommal nyerünk, akkor nem a saját kezünkben van a sorsunk.
Aztán mint a meccs mutatta, még a szoros győzelem sem jött össze. 2010 után most sem folytathatjuk a középdöntőben, és most is a csehek akadályozták meg.
Lubomir Vranjes kapitány cserélt a meccs előtt, két szélsőt hívott be, mintha azt akarná éreztetni, eddig inkább a védekezésen volt a hangsúly, mostantól viszont használni fogjuk a széleket is, mert nyerni akarunk.
Az első támadás a miénk volt, Lékai irányított, Bánhidi volt a beálló, Ancsin és Bodó a két átlövő, Hornyák és Juhász a két szélső. Lékait nem tudták lefékezni, a felső sarokba vágta a labdát, majd a csehek kapufája után Ligetvárit csak két percért tudták megállítani. A veszprémi átlövő mellett Schuch állt be a védelem tengelyébe. Az elején nem is működött rosszul.
Bodó kihasználta az előnyt, Mikler védett egy nagyot, Kasparek az ötödik percben lőtte a rivális első gólját. (2-1)
Az első 10 perc végére 4-4 lett, a magyar hibákat, elhamarkodott támadásokat azonnal büntették a csehek, pedig Mikler két bravúrt is bemutatott.
A balkezes Hornyák alakította 7-6-ra a meccset, ami elsősorban azért kiemelendő, mert ez volt az első klasszikus szélsőgólunk az egész tornán. A balatonfüredi Kasparek és a német kettőben játszó Zdrhala vitte az ellenfelet, ahogy erre számítani is lehetett.
Az első negyedóra végére 8-8-at mutatott az eredményjelző, Mikler óriási védéssel nem hagyta, hogy átvegyék a vezetést, de miután Galia is ziccert fogott a túloldalon, és indított, Cip kihasználta. Majd ugyanez volt a forgatókönyv, Lékai ismét hibázott, Galia indított, Cip rohant, és máris 10-8 lett oda.
Juhász Ádám a szélről befejezett kínai figura végén egy támadást, de ez már csak a felzárkózást jelentette.
Zdrhala hetesével a 20. percben már 9-11 volt, Lékai kihagyott hetese után már a három gólos különbségért támadtak. Mikler előbb védett, aztán Becvart nem sikerült feltartóztatni, Zdrhala pedig most a magyar kapus lábai között találta meg a helyet. (10-13)
Lubomir Vranjes időt kért.
Behozta Bartókot, de elsőre mellédurrantott, a túloldalon Becvar azonban utalt talált a jobb felsőig. Juhász a kapura lőtt, még mélyebbre kerültünk a hullámvölgyben, pláne, mert Hrstka már Borbélynak dobta büntetőből a 10-15-öt jelentő gólt.
Bodó gólját elvették a francia bírók, Petrovsky csak piros lappal tudta megállítani Bartókot, Hornyák a szélről közel 10 percig tartó magyar gólcsendet tört meg. A félidő utolsó magyar támadásánál már ő is hibázott, Bodó pedig egy méterrel vágta a léc fölé a labdát. Így maradt a 11-15, és a tanulság, nem fér bele ennyi hiba.
Balogh és Ancsin egyszerre volt a pályán – utóbbi húzódott le a szélre –, mint az előző meccseken, Szöllősi lett a beálló, Fekete a balszélső. Kaspareket le kellett cserélni, de a különbség csak nem akart csökkenni, mert ha Mikler védett, Galia is. Illetve a Kaspareket váltó Stehlik is betalált.
A csehek kettőt cseréltek védekezésről támadásra, de valahogy rendezettebb volt a játékuk, náluk két kapitány van, Jan Filip a támadásért, Daniel Kubes a védekezésért felel.
Már hattal is vezettek a csehek, a 41. percre ez a különbség megfeleződött, Balogh és Fekete lendítette tovább a csapatot. (16-19)
Labdaszerzés után Lékai rohant végig a pályán, a csehek időt kértek. Hrtska hetese kimozdította őket a holtpontról, Ancsin labdáját pedig megfogta Galia, Zdrhala talpról, kicsit kiszorított helyzetből is bevágta, majd kaptunk egy lerohanásgólt, a magyar szurkolók elhalkultak, mert megint öt volt közte (17-22), a felzárkózás lehetősége elillant.
Vranjes beküldte Feketét, hogy külön őrizze Zdrhalát, előtte hosszan beszélt a vonal mellett Lékaival.
Balogh és Lékai szűkített a hátrányon, akkor azonban Stehlik a szélről kilőtte a rövid felsőt.
Az utolsó tíz percre 25-21-es cseh vezetéssel kanyarodtak a csapatok, az időkérés után Bodó tisztára játszotta magát egy pattintós csellel, és a kapus feje fölé bombázott.
Zdrhala tizenkettedik és tizenharmadik góljával lett ismét négy a különbség. Utána volt egy pazar támadásunk, Bartók fejezte be a kínai figurát, Lékai pedig betört és bepattintotta.
Amikor egyre zárkózhatottunk volna fel, egy könnyelműség miatt odalett a magyar támadás, Zdrhala pedig ihletett formában volt, és szétlőtte a jobb felsőt. Az utolsó 5 perc így 28-25-ös magyar hátránnyal indult.
A 30. cseh gól egy megpattanó labdából jött, amit akár szimbolikusként is lehetett értelmezni: semmi sem megy, a csehek jobban jönnek ki ezekből a helyzetekből.
A magyar válogatott végül 33-27-es vereséget szenvedett, és 2010 után nincs a középdöntőben. Az előzetesen nem túl erősnek gondolt csehek pedig a középdöntőben vannak, ráadásul két ponttal.
nem fogunk hat meccset játszani, és pillanatnyilag csak annak örülhetünk, hogy nem lesz az utolsó, tizenhatodik helyezett a magyar csapat.
Sokat elárul a nézőtér hangulatáról, hogy egyszer
megszólalt a "kurva gyenge" kórus, vagyis a drukkerek a futballhoz hasonlították a válogatott teljesítményét.
Amikor a csehek ünnepeltek, pár drukker akkor sem tudta megbocsátani ezt a vérszegényt teljesítményt.
Elgondolkodtató, hogy Zdrahalát sehogy sem tudta semlegesíteni a magyar védelem, és 14 góllal fejezte be a meccset. Bár nálunk a BL-ben edződő játékosok vannak, semmi különöset nem mutattak. Az nem lehet mentség, hogy voltak jó periódusaink, mert viszonylag régóta 60 percig tart egy meccs.
Most is BL-győztes szakember ül a magyar kispadon, de most már a legjobb 12-ig sem jutottunk el (két éve legalább az összejött.
Látva ezt a megfiatalított csapatot, az a hosszú távra vonatkozó kérdés, hogy ez lesz-e a sorsunk. El kell fogadni éppen most, hogy szűkebb évek jönnek – epizodisták leszünk –, amikor messze a legtöbb pénz van a tao-milliárdok miatt a sportágban.
A tavalyi vb-n még legyőztük a kényelemesen játszó dánokat a nyolcaddöntőben, de már figyelmeztető jel volt, hogy a fehéroroszok jobbak voltak nálunk. A vb-selejtezőre mázlival kaphatunk szerencsés sorsolást, de ha azt is kapunk, akkor is kemény feladat vár ránk júniusban.
Borítókép: Huszti István / Index.