Vasárnap este a negyedik Bajnokok Ligája-győzelemmel ért véget Ambros Martín korszaka a Győri Audi ETO KC-nál. A spanyol szakember példátlanul sikeres éveket hozott, mert hat szezon alatt négyszer nyerte meg azt a trófeát, amit magyar csapat összesen nem hódított el ennyiszer. Egészen pontosan a Vasasnak (1982) és a Dunaferrnek (1999) volt BEK-győzelme korábban.

Talán egyszer majd kiderül, mi volt a pontos oka, hogy a szakember miért nem marad itt, és miért a Rosztov edzője lesz a következő szezontól. Korábban volt a válogatott kapitánya is, aztán a hazai szövetség vezetése úgy döntött, főállású szakember kell oda, ezért Romániában lett szövetségi kapitány.

Az Itxakótól érkező Martín hatása már az első BL-győzelemnél megmutatkozott, akkor még nem volt készen a győri aréna, és amikor a veszprémi visszavágón bajban voltak, akkor áradt belőle a nyugalom; a Valcea ugyan megnyerte a meccset, de az összesítésben a Győr felé billent a mérleg.

A spanyol Győrben lett nagy edző, mert nagy csapatot csinált az Audi ETO-ból. A védekezést érezhetően fejlesztette az első pillanattól, és azután is megtalálta az összhangot a védőfalban, hogy a francia Raphaëlle Tervel visszavonult.

Emellett az sem túlzás, hogy a formaidőzítés nagymestere, mert az egész szezonban nem játszott olyan jól az ETO, mint amikor nagyon kell.

A vasárnapi esti meccsen a hosszabbítás előtt mosolygott, tele volt kedvességgel. Mit is mondhatott?

Megmentettük a meccset, most már valahogy nyerjük meg. Biztassátok egymást is. Ahogy tavaly. A ráadásban tavaly is egyértelműen a mi akaratunk érvényesült. Van már rutinotok, csak azt mutassátok, amit tavaly – valami ilyesmit sugallt a testbeszéde.

„Szeretnék gratulálni mindenkinek, természetesen tudom, hogy a Vardar játékosai nem boldogok, de azt kell mondanom, hogy annak kell lenniük" – ez egy rá jellemző nyilatkozat volt a meccs után.

Több játékos is azt mondta: az volt a siker kulcsa, ahogy elkezdték a hosszabbítást. A még nyolc másodpercig emberelőnyben lévő Vardar gyors gólt akart lőni, erre kettőt is kaptak. 

Ez volt az a finálé, amikor a fontos momentumokban a Győr kimagaslót nyújtott.

De mégsem készült fel arra, hogy első lendületből nekik mennek, és 10 másodperc alatt kihagyhatatlan helyzetbe hozzák Amorimot, aki be is vágta a kapuba a labdát. Ha csak egy szabálytalanságot csinálnak, másodpercek telhetnek el. Nem kaptak erre esélyt. Nyilván számtalanszor visszanézik majd, mit kellett volna tenniük, ahogy a Veszprém is sokszor megvizsgálta, miért nem tudta kivédekezni 2016-ban a lengyel Kielce utolsó támadását.

Oftedal azt elevenítette fel, hogy Amorim olyan sugárzó magabiztossággal mondta, hogy ő belövi, hogy odaadta neki a labdát. Volt benne kockázat, mert akkor a brazilnak mindössze egy gólja volt, de hitte, hogy meg tudja oldani. 

A Vardarnak az egyenlítés után ugyanennyi ideje lett volna még, hogy emberelőnyben felérjen a kapuig, de belemenést láttak a francia bírók.

Az utolsó akció

A szkopjeiek harmadik esélye a hosszabbításban adódott, akkor már nekik kellett megmenteni a meccset, de a támadás Kiss Éva ösztönös védésével zárult. Ha akkor Lekić nem Čovićnak, hanem az addig szinte nem hibázó Radičevićnek húzza le a labdát, aki ugyanott futott, akkor most megint eljuthattunk volna a hetesekig.

Radičević nyert BL-t a Győrrel, de talán ő volt a legelkeseredettebb, mert a macedónokkal nem sikerült neki, nem tudta visszatartani a könnyeit. A feloszló Vardarnak így nem sikerült megkoronáznia a teljesítményét.

A kapusain nem múlt, mert 18 védést mutattak be (Leynaud 17, Szuszlina 1), míg a másik oldalon ennek éppen a felét. Más kérdés, hogy a hosszabbításban a győri kapusok háromszor hárítottak, míg a komplett második félidőben mindössze egyszer.

A jövőre Győrbe érkező Leynaud lett a torna legjobb játékosa, amivel lehet vitatkozni, de hogy remekül védett, ahhoz nem férhet kétség.  

A kapusok ellensúlyozták azt például, hogy  a macedónok három hetest is elhibáztak. A francia Lacrabere például két büntetőt rontott, ami ilyen hőfokú és ilyen típusú meccsen nem fér bele. Máskor sem, de egy döntőben mindennek dupla jelentősége van.

Tavaly Nycke Groot lett a Győr és a torna legjobbja, idén tehát nem ő, pedig most látszott csak igazán, mennyire a vezére, és mennyivel markánsabban, mint egy éve.

A hosszabbítás persze Amorimról szólt, de addig a holland emelkedett az egész mezőny fölé, noha védekezésben a nála 25 kilóval nehezebb Cvijićet tartani meglehetősen fárasztó. Groot nyolc gólja mellett a védekezésben is folyamatosan nagyot nyújtott.

Csak legyen magabiztosságod, önbizalmad, és legyen mosolyod

– ennyi a titok a világbajnok brazil Amorim szerint, aki tényleg mindig mosolyog.

Nem volt könnyű szezonja a Győrnek, a világ legjobb balkezese, Nora Mörk megsérült, Amorim, Groot és Oftedal is kihagyott kisebb időszakokat. Tomori Zsuzsa válogatott meccsen sérült meg. 

Knedlíkovát egy héttel a döntő előtt kellett megműteni. Az egyedül maradó jobbszélső, Bódi a döntő előtt kínlódott sérüléssel, de valahogy harcképes állapotba hozták, pedig már ő sem hitt feltétlenül benne.

A Győrből hét játékos volt eredményes, vagyis a kezdő hatos plusz egy ember. Sokadszor nagy tanulsága ennek a lebonyolításnak, hogy a legjobbak kevés pihenővel végigtolják, fontos a kispadról beszállók támogatása – lásd Kiss Éva –, de egy jó kezdőcsapat csodákra képes, és az a siker záloga. (A Vardarnál kilencen találtak a kapuba.)

Kiss Éva szerepe különösen érdekes lesz jövőre, mert neki ezek után nem a legjobb opció, hogy harmadik számú kapus lesz, még ha a világ legjobb csapatában is. Húsz percekre eddig nem osztották szét a kapusok közötti meccset, lehet, hogy ez lesz a követendő út.

Danyi Gábor feladata lesz a helyzet kezelése, aki hat éven át volt Martín segítője, most megmutathatja, mit tanult tőle. Nem lesz könnyű kilépnie az árnyékából a cikk elején említettek miatt. Türelem biztosan kell, és biztosan sokszor fogják az elődhöz hasonlítani.

Annyi biztos, hogy a sikeresség megőrzése mellett neki kellene felépíteni a tehetséges fiatalokat, Afentálert, Puhalákot, Fodort, Pál Tamarát, mert ők lehetnek egy jövőbeni nagy csapat tagjai.

De hol van még a jövő szezon, amikor a Budaörs és a Békéscsaba ellen még kétszer össze kell kapniuk magukat májusban, különben a Fradi lesz a bajnok, ha nem tudják megtartani a hétgólos fórt a gólkülönbségben. Az is szép feladat, hogy arra ráhangolódjon a társaság. Mert igazából a Martín-korszak csak nemzetközi szinten zárult le, és egy magyar bajnoki arannyal lenne igazán teljes.