Sok esetben adott volt már a forgatókönyv, hogy a fizikailag kevésbé erős, de rendkívül gyors szlovénokat sok ütközéssel, folyamatos őrléssel le lehet győzni. A magyar férfi kézilabda-válogatott lépett egyet a vb felé a 29-24-es idegenbeli sikerrel. Egy meccsből messzemenő következtetéseket nem érdemes levonni, de rég láttunk ilyen meccset a mieinktől.
Két éve Marseille-ben a labdarúgó-válogatott Izland elleni meccsére vonult együtt sok ezer magyar, a szlovéniai Koper sokkal kisebb kikötőváros, a csarnok is kisebb volt, de a helyiek is tapsoltak a magyar drukkereknek, amikor azok jó háromszázan együtt, énekelve közelítették a meccset. Nem látott még ilyet a város, és ez a vonulás valamelyest szimbolikus volt, mert a futballisták elveszítették a szeretetet, a kézisek azonban nem. Könnyen lehet, hogy szombat este szerezték vissza. Az újvidéki Eb-n, a londoni olimpián ezrek tolongtak a lelátókon, az idei horvátországi Eb aztán csalódást okozott, de a küzdést mindig értékelik a szurkolók. Ezúttal pedig helyenként kiváló játékkal párosult.
Amikor a kvázi második sorunk volt fent, akkor sem léptek el a szlovénok, sőt. A Juhász, Ligetvári és Balogh belső hármassal most találkoztunk először, de Vranjes bízott bennük, nem félt a kockázattól.
Pedig az ellenfél volt az esélyesebb, a szlovénok ott voltak a riói olimpián, vb-bronzérmet nyertek, a Bundesligában, és a magyar élcsapatokban edződnek a legjobbjaik, Vid Kavticnik pedig május végén lett BL-győztes a Montpellier-vel.
A teljesítményük nem volt elég, még úgy sem, hogy a magyarok 26 percet, majdnem egy teljes félidőt játszottak emberhátrányban. A szlovénok 18 percet töltöttek hátrányban, vagyis egy ilyen tempójú meccsen lényegesen kevesebbet.
„Minden együtt volt, az erő és a szív, az akarat, nem lehet különbséget tenni. Egyszer az egyik, utána a másik kerekedett felül. Mindig jött valaki, aki továbbvitte a csapatot, összeálltunk.
Nem számítottunk ekkora különbségre, és ha nehéz is, gyorsan ki kell törölni, mert ez a szlovén csapat nem fogja megadni magát a kedvünkért, kemény és férfias küzdelem lesz a visszavágón is. Még nem értünk el semmit,
de azt megmutattuk, hogy sok mindenre vagyunk képesek. Különösen ilyen szurkolótáborral” - értékelt a meccs után Lékai Máté. A sérült ujját egy kicsit eltalálták a meccs végén, de szerencsére nem látszott, hogy nagyobb baja lenne.
Ilyés Ferenc arról beszélt, hogy sokat gyakorolták a védekezést a meccs előtt napokban, ha rendezett, mintaszerű és feszes volt, az nem a véletlen műve. Főleg a védekezés mozaikjait rakosgatták. Schuch, Nagy és ő már egy évtized óta játszanak együtt, hogy gyorsan összeszoktak és egymásra hangolódtak.
A tatabányai játékos is visszatérő, de amikor azt kérdeztem tőle, hogy hol látja magát 2019. januárban, nem tudommal válaszolt.
„A jövő hétig nézzünk csak előre, nyerni szeretnénk hazai pályán is, úgy kell hozzáállni a visszavágóhoz, mintha összesítésben hátrányban lennénk. Különben meg tudjuk nehezíteni a saját dolgunkat. Utána talán tudok majd válaszolni is.
Az volt az üzenete ennek a meccsnek, hogy megvan a csapat stabilitása, emberhátrányban sem zuhant össze.
Lékai fantasztikusan irányított, Bodó remekül lőtt, a végén lőtt improvizatív gólok pedig nagyon jót jelentenek.”
A kétszázadik meccsét játszó Nagy László is csatlakozott Ilyéshez, szerinte sincs még semmi sem lefutva, a világbajnoksághoz még kell egy hasonlóan kemény 60 perc.
„A szlovénoknak egy szavuk sem lehet a bíráskodásra, kapták sorra az előnyöket. Székely Marci viszont eszméletlen volt a kapuban.
A védekezésünk rendben volt. Többet voltam a pályán, mint gondoltam, ez egy ilyen meccs volt, erre volt szükség” - nyilatkozta a 37 éves átlövő, aki a második félidőben nem fontos, hanem elegáns gólokat is lőtt.
A tatabányai kapusnál rendre visszatérő kérdés volt, hogy ez volt élete meccse, mert bravúrok sorát mutatta be, és a végefelé csak megfogta Kavticnik büntetőjét.
„Előtte kétszer is elmentem a videó alapján, nem kellett volna. Utána egy sugallat jött, hogy ismét váratlant húz, összezártam a lábam, a labda pedig kipattant oldalra. Én csak egy láncszem voltam, Mikler Rolitól is jó tanácsokat kaptam, Bóka Bendegúz is remekül játszott.
Volt egy töréspont a szlovénok játékában, legalábbis én így éreztem, ezt maximálisan kihasználtuk, bevallom, álmodni se mertem volna ilyen eredményről.
24 gólon ragadt Szlovénia, akik ennél sokkal többhöz vannak szokva. Minden magyar szívre szükség lesz szerdán, szurkoljanak nekünk. Ha hátrányban voltunk, akkor sem éreztük, hogy eggyel kevesebben lennénk, mert a közönség pótolta azt, akit kiküldtek” - magyarázta a kapus. Azt is nyomatékosította, abból még jó nem jött ki, hogy csak a mezeket tették ki.
Lubomir Vranjes azt emelte ki, hogy az utolsó 10 perc volt a döntő, akkor már a szlovénok nem tudták tartani a tempót, holott nálunk két piros lappal kiállított játékosa is volt. Schuch azonban nemcsak védekezésben, hanem támadásban is nagyon rendben volt.
"23-23 után hat gólt lőttünk, és egyet sem kaptunk, a money time-ben, ez kimagasló mutató."
Nem gondolja, hogy lebecsültek volna bennünket a szlovénok. Még a meccs előtt ő maga is underdognak tartotta csapatát, de persze egy pillanatig sem vetette el a győzelem lehetőségét. A bírókkal, az olykor érthetetlen ítéletekkel nem szeretett volna foglalkozni, gyorsan történtek az események.
„Nagyon jól érzem magam”
- így fejezte be, magyarul.