A magyar női kézilabda-válogatott az előző olimpiai ciklus felénél a hazai rendezésű Európa-bajnokságon hatodik lett, most egy helyet rontott, a jövőképe azonban biztatóbb, mert rengeteg fiatal van a csapatban. Kim Rasmussen elképzelését pedig egyre inkább megértik, és ha nagy tempót kell diktálni, abban kifejezetten jók vagyunk.
A mostani torna győztesének nem kell selejtezőt játszania az olimpiára, a világbajnok előtt sincs már több akadály.
A mostani hetedik hely kifejezetten értékes lehet, és biztonságot adhat a világbajnokság előtt, mert az Eb-ről két ország szerez jogot a kvalifikációs tornára.
Egy kicsit bonyolult a rendszer, ezért inkább egy példával érzékeltetjük, hogyan vezethet innen tovább az út.
Tételezzük fel, hogy az Eb-t megnyerik a házigazda franciák, míg a vb-n a norvégok lesznek a legjobbak.
Ha a vb-n a magyarok nem érnék el a szintén olimpiai selejtezőre jogosító legjobb hét hely valamelyikét, az előttünk lévő oroszok, románok, hollandok és svédek viszont igen, akkor mi kapjuk a legjobb európainak járó jogot.
Ha az orosz, román, holland, svéd négyesből megbotlik valamelyik, és a vb-n gyengén szerepelnek, akkor a második európai pozíció a miénk, ami papíron egy nehezebb selejtezőcsoport feltételez.
Akkor lehetünk bajban, ha ketten is alulteljesítenek az imént említett csapatok közül. Pontosabban akkor a vb-ről juthatunk ki a 2020. márciusi selejtezőre.