A német-dán közös rendezésű férfi kézilabda-világbajnokság Magyarországnak is elkezdődik péntek este 18 órától, és nemcsak az olimpiai esélyeket kellene életben tartania a válogatottnak, hanem egy kicsit helyre kellene állítania a sportág megtépázott tekintélyét is.
A 2012-es olimpiai negyedik hely után ugyanis lejtmenet jött, négy éve ott sem voltunk a vb-n, Mocsai Lajos kapitánysága kudarccal fejeződött be. Aztán érkezett Talant Dujsebajev, és egy nagy szenvedés a 2016-os Eb-n. Két éve Xavi Sabate a dánok elleni bravúros győzelemmel a nyolc közé vitte a csapatot, Lubomir Vranjes viszont tavaly három vereséggel esett ki az Európa-bajnokságról.
Most egy új edzőpáros, Csoknyai István (Balatonfüred) és Vladan Matics (Tatabánya) próbálkozhat – mindkét csapat az EHF-kupa csoportkörébe jutott -, de amint a felsorolásból is látszik, rövid időben a negyedik szakmai stáb igyekszik eredményt elérni.
A generációváltás részben zajlott le, Nagy László, Ilyés Ferenc, Császár Gábor már a 2004-es olimpián is ott volt, ám nincs mit tenni, ők még mindig képesek hasznára válni a válogatottnak, még akkor is, ha már nem tudnak sok időt a pályán tölteni.
Visszacsábításuk azért is fontos, mert még egyszer akkora esélyt nem kaphatott a válogatott, mint a sorsoláskor.
A sportág egyértelműen vezető erejének számító Európából ugyanis rajtunk kívül csak Svédország van a csoportunkban. Katart semmiképp sem szabad kézlegyintéssel elintézni, erős válogatott, a négy évvel ezelőtti vb-ezüst után is megmutatták az erejüket. Nem lehet biztosra venni a győzelmet ellenük.
A magyar kézilabdára a két előző olimpiai részvételkor is jellemző volt, hogy a fontos meccseken jól játszott, de szerencse nélkül nem jutott volna semmire. Míg amikor lemaradtunk az olimpiáról, épp a szerencse hagyta el a csapatot, így a dánok 2007-es legyőzése hatalmas fordítással sem volt elég semmire. Mert a többi eredmény nem úgy alakult.
Jellemzően egy, maximum két bravúr van benne a mi csapatunkban, évtizedek óta így van. A tétel most is igaz, ráadásul most ez a két bravúr már szinte biztosan helyet jelentene a legjobb nyolc között.
Nézzük is meg, mi jelenti most a bravúrt:
Katar, Svédország, Norvégia, Dánia legyőzése.
Az ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy a kötelezőket sikerül hozni, nem lesz egy megingás
Argentína, Angola, Egyiptom, Ausztria/Tunézia ellen.
Könnyen elképzelhető, hogy valamelyik nemzet ellen jön egy kisiklás, mert a mi csapatunk a szélsőségesre hajlamos válogatottak egyike. Ilyen szélsőség már az is, hogy Szlovéniát idegenben öt góllal képes volt felülmúlni a júniusi selejtezőben. Hogy aztán hazai pályán végső soron simán kikapjon tőle, és az utolsó 10 percben szinte vánszorgó üzemmódban játsszon.
A kötelező győzelem elmaradását minden nagy tornán lehet bravúrokkal ellensúlyozni, és utána derül majd ki, hogy a sokszor kiélezett végjátékokból miként jövünk majd ki. Ne legyen kétségünk, most is az utolsó percekben dőlnek el a meccsek, és ha akkor jutunk a hullám tetejére, és az egygólos meccsek felénk billennek, a nyolc közé jutás összejöhet.
Amikor azt kérdeztem Lékai Mátétól, hogy képzeletben ugorjunk egy kicsit előre, és írjunk január 23-át, akkor mit lát, hol van a csapat helye, milyen a hangulat? (Attól elvonatkoztattunk, hogy ő édesapa-e már abban a pillanatban, felesége, Kis Ramóna első gyereküket várja, ha megszületik, hazajöhet az irányító.)
Minden bullshit. Minden. Beszélhetünk fejlődésről, kohézióról vagy balszerencséről vagy épp szerencséről. Ott kell lennünk a középdöntős csoport negyedik helyén legalább. Valahogy meg kell csinálunk. Vagyis jó lenne nem pont nélkül továbbmenni a csoportból, és még egy győzelem kellene. Roppant nehéz, de ez egy világbajnokság. Olimpiát akarunk, 23-án pedig azt szeretném, ha tervezgetnénk a szombati helyosztóra. Ragozhatjuk, csavarhatjuk a szót, hogy egyrészt meg másrészt, de ez a világos beszéd.
Az olimpiai részvételhez ez a vb csak az első lépés, 2020 tavaszán még egy selejtezőre is szükség van, de innen lehet a legkönnyebben bejutni a selejtezőtornára, mert a 2020 januárban rendezendő Eb-n már 24 csapat lesz, ennyien ácsingóznak két olimpiai selejtezős helyre.
A magyar csapatnak vannak szerkezeti problémái, de ez általános volt az utóbbi időben is, ám ettől függetlenül figyelemre méltó, hogy a nyolcadik helyre tesznek bennünket a William Hill fogadóirodánál.
Mert azért van ereje ennek a csapatnak, a már említett Lékai mellett Mikler és Székely a kapuban meccset befolyásoló erő lehet. De csak akkor, ha megfelelő védelem van előttük, akikkel összhangban mozognak. Bánhidi és Bodó a BL-ben szárnyaló Pick Szeged tagjai, de Balogh Zsoltnak is voltak kimagasló meccsei.
A magyar válogatott keretében van a legtöbb 100 kiló feletti játékos és van 6 két méter feletti ember. Vagyis, ha feláll a védelmünk, nem könnyű kezdeni vele bármit is.
Az ellenfelek ezért kivétel nélkül arra fognak játszani, hogy egy gyors középkezdés után futtassák a csapatot.
Látnak bennünket, persze. Ismerik a receptet, de az mindig nagy kérdés, hogy meg tudják-e csinálni azt, amit elterveztek, mert azért mi is ott leszünk a pályán. Igen, fogunk cserélni védekezésről támadásra, de egy embert mindenki cserél. Nekünk most kettőt kell. És nagyon óvatosan kell bánnunk az értékeinkkel, mert látjuk mi is a tekinteteken, hogy az izmos játékosaink mikor fáradnak el, mikor kell azonnal cserélni őket, mert besavasodtak
– a Tatabánya edzője és társkapitány, Vladan Matics foglalta így össze meglátásait.
Nagy László bevetését is patikamérlegen kell mérni, mert ha idő előtt kifacsarják, a növekvő téttel bíró meccseken már nem tud pluszt adni.
Azt is hozzátette Matics, hogy a csapategység, a jó szellemiség abszolút érződik, ami ugyanolyan fontos egy sorozatterheléssel járó tornán, mint a képességek. Sőt, olykor még fontosabb is.
Mert a nagy terheléstől csak néhány válogatott nem fog roskadozni. Ilyenek például a dánok, nekik nagyon széles a variációs lehetőségük, a kispadról is remek játékosokhoz nyúlhatnak, akik továbblendíthetik a csapatot.
A Kiel magyar származású sportigazgatója, Szilágyi Viktor azt látja, a csoportból kötelező továbbjutnia a magyar válogatottnak. Az osztráknak ezért már jelentősen meg kell küzdenie Tunéziával.
Nagyon sokismeretlenes ilyenkor még az egyenlet. A németekre is nagyon kíváncsi leszek, mit mutatnak, és hogy a norvégok a sérültek ellenére mennyire lesznek erősek. A dánok és a franciák így előzetesen kimagaslanak, de a svédeké is bő keret, tudnak variálni. A magyar válogatottól is várok jó meccseket. Kíváncsi vagyok a kevésbé ismert embereikre. Azért szép a kézilabda, hogy egyelőre megjósolhatatlan, mire lesz elég egy-két jó meccs
– magyarázta.
Vagyis vissza is kanyarodhatunk oda, ahonnan indultunk. Sok válogatott közel hasonló erővel rendelkezik, és ez a vb is tele lesz kiszámíthatatlan fordulatokkal. Abban kell bízunk, hogy az eredmények kuszasága megsegíti a csapatot a végelszámolásnál, és ezzel együtt a fiatalabbak vezérekké válnak. Valamint a szélről hathatós támogatást kap a csapat a nehezebb pillanatokban.
Nyolcévente jól szokott sikerülni a vb, most pedig 2003 és 2011 után ismét nyolc év telt el. Igaz, inkább ne erre a törvényszerűségre építsünk.
Csoportbeosztás:
A csoportok első három-három helyezettje jut a középdöntőbe.
A magyar válogatott csoportmérkőzései:
(Borítókép: A magyar férfi kézilabda-válogatott játékosai győzelmüket ünneplik a Veszprém Arénában 2018. június 13-án. Fotó: Huszti István / Index)