A magyar férfi kézilabda-válogatottnak nem sikerült hoznia az előre eltervezett eredményt, és nem jutottak be a legjobb nyolc közé a német, dán közös rendezésű vb-n, csak a tizedik lett a csapat. A  torna után a Nemzeti Sport faggatta arról Mocsai Lajos volt kézikapitányt, a Testnevelési Egyetem rektorát, hogy mi lehet a gond a magyar kézilabdával.

Mocsai meglátása szerint ez a probléma egyértelműen a külföldi minták másolásában rejlik, a magyar kézilabda sikerének alapja ugyanis a korábban kialakult egyedi edzésmódszertan, amitől mostanra eltávolodott a szakma.

Nem szükséges, sőt inkább hátramozdító mindenben a külföldieket utánozni

– fogalmazott Mocsai, aki szerint egy-egy elemet ugyan át lehet venni biztosan az élen járó francia és északi iskoláktól, de teljes egészében egyik modell sem lehet, és nem is szabad a magyar kézilabdára húzni. „...[A] magyar kézilabdának, az utánpótlás-nevelésnek is kiváló hagyománya és iskolája volt és van is. Ez, ha helyesen, következetesen alkalmazzák, felveszi a versenyt minden más stílussal és játékfilozófiával. Amikor ettől kezdtünk eltávolodni, ritkulni kezdtek a jobb eredményeink is” – mondta.

Megoldás lehet, ha klubcsapatként tekintenek a válogatott körüli munkára, ami ha nem is napi két közös edzést jelentene, de szeretné, ha évi 50 napot közösen tudna dolgozni a válogatott kerete. „Fel kell hagyni a sorok cseréjével, és arra kell törekedni, hogy minél több olyan játékost neveljünk, aki nem csupán tíz-tizenöt perc, hanem kétszer harminc perc csúcsteljesítményre képes” – tette hozzá.

Ez persze nehéz úgy, hogy „a külföldiek tömegét alkalmazó magyar élklubokból az utóbbi években nem került ki tizenkét-tizennégy nemzetközileg is jegyzett magyar játékos, legfeljebb kettő-három.”