Egy év szünet ismét a férfi kézilabda Bajnokok Ligája négyes döntőjébe jutott a magyar bajnok Telekom Veszprém. A lengyel Kielce lesz az első ellenfél (szombaton 15:15-től a Sport1-en és az Indexen) a 20 ezres kölni arénában, de nemcsak azt a meccset, hanem az egész finálét boncolgattuk.
A legfontosabb adatok:
Megszokhattuk a közelmúltban, hogy a négyes döntő egy egészen különleges műfaj, ahol a nagy esélyesek nem szoktak nyerni. Az előző hat döntőből egyszer nyert a favorit, 2015-ben a Barcelona. Ez a két nap ugyanis különleges formaidőzítést igényel, ebben a négy félidőben kevéssé sem számít, mi történt eddig, és egy hosszabb rövidzárlat, egy dobott gól nélküli 10 perc, vagy éppen egy kapott gól nélküli 10 perc jelentősen befolyásolja a végeredményt.
A négy finalistából a Telekom Veszprém az egyetlen, amelyik még nem nyerte meg a sorozatot, a legközelebb 2016-ban állt hozzá, akkor jött az a lidércnyomásszerű néhány perc, amikor a már majdnem totálisan megsemmisített lengyel Kielce mínusz kilencről végül egyenlített, a hosszabbítás utáni büntetők pedig Dujsebajev csapatának kedveztek.
A kirgiz származású spanyol mester most is ott ül a kispadon, és Davis a sorsolás után azt nyilatkozta, hogy szerette volna elkerülni őt. Nyilván van ebben kötelező udvariasság is, hiszen a Ciudadnál volt játékosa Dujsebajevnek. (Előbb csapattársak is voltak.) De persze az is, hogy a Kielce kitalált valami olyat a PSG elleni első negyeddöntős meccsre, ami megbénította a franciákat, és a hazai 10 gólos siker (34-24) után idegenben búcsúztatták őket.
A szakvezetőre jellemző, ki szokott találni valamit, emellett hatalmas rutinja van az éles meccsek kedvező menedzselésében, hiszen neki a nyolcadik BL-döntője jön, és ebből hatot már a jelenlegi lebonyolítási formában élt át.
Legutóbbi csatájukat azonban Davis megnyerte – idegenben 36-35 lett a magyaroknak -, de a Kielce azóta erősebb lett, visszatérhet például Michal Jurecki, és most jobb formában vannak azok, akik akkor éppen csak pályára tudtak lépni.
A három évvel ezelőtti döntő halványan még valószínűleg él az emlékekben, de a visszavágás óhaja is adhat most egy lökést most. Illetve hát ha valakiben hagyott egy kis nehezen eltávolítható nyomot Dujsebajev magyarországi kapitányi tevékenysége, az Lékai Máté. Stas Skube melldöngetését – a Vardar-Szegedre gondolunk - idéző jelenetek így sem várhatók a magyar irányítótól, de ha hozott valaha érthetetlen és értelmezhetetlen döntést a Dujsebajev, akkor annak Lékai volt a szenvedő alanya a 2016-os Eb-n. (Itthon hagyta akkor, a bő keretbe se nevezte.)
Két ilyen meccset nem is lehet lehozni újítás nélkül, mert a csapatok elég sokat videóznak, jól ismerik egymást. És mégis most a Veszprém az esélyesebb ezen az összecsapáson - a fogadóirodák 1,3-szoros pénzt fizetnek a sikerükre -, mert olyan erőt sugárzott az előző meccseken, amit talán korábban még egyszer sem.
„A lelki tényezők most a Veszprém mellett szólnak, látszik a csapaton az éhség is. Mindenki más is éhes, de mivel a játékosok többsége nem volt ott tavaly, a szemükben is felértékelődik az, hogy idén ott vannak és megnyerhetik. Négy egymást követő év után kicsit megszokottá is vált, hogy nélkülük nincs Final Four. Meggyőződésem, a tavalyi hiányzás miatt is lesz több energia bennük. Emellett a formájuk folyamatosan javul, ível, amit ugyancsak jó jelnek értékelek.
Volt azért már olyan, hogy nem a csúcson, kirobbanó állapotban érkeztek Kölnbe, míg most szerintem igen, és Davis külön gondot fordít arra, hogy a legélesebbek most legyenek”
- értékelt az Indexnek Borsos Attila, korábbi válogatott játékos.
Megállapította azt is, hogy mindegyik csapat kicsi pluszokat keresgél, hogy a fontos pillanatokban majd a maga javára billentse a mérleget. Lehet is találni a többi csapatnál is, hiszen
De még így is a Veszprém mellett van a legtöbb apróság, ha nagy általánosságban tekintünk az esélyekre.
Ha közelebbről vizsgálódunk, és lebontjuk posztokra a csapatokat, akkor Borsos szerint azt látjuk, hogy kapusposzton a Veszprém a legerősebb, és négy olyan szélsőjük van, akik olykor veszélyesebbek az átlövőknél is, ebben is a riválisok fölé emelkednek. Három olyan irányító sincs máshol, mint nálunk, és mindegyik másik csapat elfogadná a mieink védelmét.
Ez a négy szempont nem kevés. Különösen, ha mindig elhangzik, a védekezés dönti el ezt a tornát.
„És akkor még nem beszéltünk Nilssonról, akiben nyilván ég a vágy, hogy megmutassa, hiba lett volna őt körön kívülre tenni. Ettől még beállóban vannak jobb párosok a riválisoknál. Azt sem gondolom, hogy átlövő posztokon a Veszprém a másik három csapat fölé magasodna. Ám ettől még lehet olyan meccse Nagy Lacinak búcsúzóul, amivel elkápráztat mindenkit. Pláne, ha egy Barcelona elleni döntőben jön tőle extra teljesítmény. Bár ne feledjük, hogy a másik oldalon Palmarssonban is lesz pluszmotiváció.”
Borsos kitért arra is, hogy biztosan egészen sajátságos lelkiállapot most Nagyé és Ilicsé is, akik előtt már nincs ott, hogy augusztustól edzeni fognak, csak az lebeg a gondolataikban, hogy most mindent beletegyenek, és az utolsó edzésükön már túl is vannak.
Az év álomcsapatába beválasztott Kentin Mahé pedig már arról is beszélt, szeretnék szépen búcsúztatni ezt a két kivételes klasszist. Ez is külön energiákat mozgósíthat. Ilics kulturáltan vette tudomásuk, hogy neki ennyi jutott, nem hőzöngött, holott más balkáni nagyágyúknál már láttunk példát erre.
A három veszprémi irányítóról kiemelte a Sport1 szakértőjeként is dolgozó Borsos, hogy mindhárom másik stílust képvisel, ezért nehéz védekezni ellenük. Az pedig külön David érdeme, hogy ezt a háromféle stílust valahogy apportálta a spanyol stílusba, mert ő is onnan jött, és a beálló körüli játéknál látszanak is a fontos vonások.
„Lékai magának készíti elő a helyzeteket, Mahé inkább előkészítő, de akkor sem jön zavarba, ha el kell lőnie a labdát, és ott van még Nenadics, aki minden helyzetből húzhat váratlant.
Amikor viszont egyénieskedésbe ment át, Davis habozás nélkül lecserélte, mert a legfontosabb mégiscsak a csapat, a csapat eredményes játéka.”
A Veszprém a Szeged elleni bajnoki döntőben, a Kielce valamint a Vardar elleni idegenbeli meccsen is hátrányban volt, majd a második félidőben állva hagyta ellenfelét. A Flensburg is a fordulás után veszítette el a fonalat. Talán egyszer kiderül, történt-e valami tényleg fontos a szünetben, vagy csak még egyszer átbeszélték, mi hiányzott.
Az is szembetűnő volt, amikor száguldott és előnyét folyamatosan növelni tudta a Veszprém, akkor Mikler Roland állt a kapuban. A válogatott kapusnak rendszeresen jól ment, amikor Sterbik helyére kellett beállni. Vagyis az nem egy rossz terv, hogy a ötödik BL-trófeájára áhítozó Sterbik kezd a kapuban, mert ha kimagaslóan véd, akkor az egy remek húzás, ha utána esetleg elfárad, még mindig jöhet frissen a padról valaki, aki nemcsak átlendíti a holtponton a csapatot, hanem megadja a bravúrokkal a gyors lerohanások lehetőségét is.
Sterbik egyedülálló bravúrra készülhet, mert nincs más olyan a kézilabdában, aki három klubbal nyer.
Egyébként futballban csak egy van, Clarence Seedorf.
A jelenlegi játékoskeret erősebb, mint mikor először Kölnben járt a Veszprém, és van olyan erős, mint mikor döntőzött.
Még nagyon sok különlegességet hozhat a döntő az óriási csata mellett, egy azonban biztos, a hangulat jobb lesz a tavalyinál, mert ott lesznek a veszprémi és a kielcei drukkerek.
A német szurkolóknál is jobban várták vissza a mieinket Kölnben, ami nem csekélység.
(Borítókép: A veszprémi Borut Mackovsek (k) valamint a fehérorosz Sandro Obranovic (b) és Pavel Horak a férfi kézilabda Bajnokok Ligája 13. fordulójában játszott Telekom Veszprém - Meskov Breszt mérkőzésen a Veszprém Arénában 2019. február 24-én. Fotó: Bodnár Boglárka / MTI)