24-25-re elveszítette harmadik világbajnoki csoportmeccsét a magyar női kézilabda-válogatott Montenegró ellen. Végig szoros meccset vívtunk, jól működött a védekezés, és a szélekről is sok gólt lőttünk. De fájóan hiányoztak az átlövések.
Szoros meccsen kaptunk ki Montenegrótól a vb-n. Ezúttal jól kezdtünk, az első félidőben jellemzően mi vezettünk, de látványosan passzív volt támadásban a belső hármasunk.
Ezúttal nem hagytuk elmenni az ellenfelet, magyar góllal kezdődött a meccs, egy Lukács Viktória elleni szabálytalanság miatt kaptunk hetest, Klujber Katrin be is lőtte. Radičević viszont erre gyorsan válaszolt, és ezután felváltva estek a gólok.
A magyar kapitány annyiban lepte meg a montenegróiakat, hogy ezúttal jobbátlövőbe az amúgy balátlövő Tomori Zsuzsát tette kezdőbe. A poszt persze nem ismeretlen Tomorinak, a Győrben és a Ferencvárosban sokszor láttuk itt, de régen láttuk őt a jobb oldalon kezdőben.
A 11. percben a magyarok már két góllal vezettek (5-3), és a leginkább pozitív fejlemény a vb-n eddig halvány Háfra Noémi játéka volt; a Fradi átlövője bátran és hatékonyan játszott. Ám a montenegróiak ezúttal is kiegyenlítettek. De megnyugtató volt, hogy jellemzően a magyarok vezettek, és a montenegróiakon volt a nyomás, hogy menjenek az eredmény után. És nem is volt könnyű dolgok, mert jól működött a védekezésünk, Biró Blanka több ziccert is ki tudott védeni.
A félidő második felében akadoztak a támadásaink, ezt ki is használta Montenegró, és Raičević labdaszerzés után lőtt indulásgóljával átvette a vezetést (9-10). De sikerült rögtön fordítani és visszavenni a vezetést. A meccs keménységét jelzi, hogy a félidő végén a montenegrói védelem egyik rutinos oszlopát, Klikovacot piros lappal végleg kiállították, miután a lendülő könyöke Tóth Gabriella arcán állt meg. Vagyis arcon könyökölte Tóthot.
A félidő vége Montenegrónak sikerült jobban, így hiába tartottuk végig kezünkben a meccset, Radičevićék vonulhattak egygólos vezetéssel az öltözőbe (12-13). Ennek az egyik magyarázata, hogy hiába működött jól a védekezésünk és a szélsőjátékunk, hiányoztak a gólok a belső posztokról: alig volt átlövésünk, a beállónak pedig meg sem próbáltuk bejátszani a labdát.
A második félidő kezdete nem sikerült jól: a montenegróiak hatékonyan lőttek, mi viszont kihagytuk a ziccereket. Így Montenegró rögtön az elején el tudott menni három góllal (13-16). Mivel az átlövőink továbbra sem vállalkoztak, csak szélről próbálkoztunk, ez a két-három gólos hátrány állandósult (14-17).
A 42. percben tört meg a beállós levegőnek nézésének jege, Tóvizi Petra kapott egy labdát (szélről), és be is vágta. Lukács Viktória pedig a jobb szélen beindult, így sikerült a félidő közepére egyenlíteni, sőt Schatzl ötödik góljával vezettünk újra – ez egy 4:0-s sorozat volt tőlünk (18-17).
Ekkor varázsütésre Tomori Zsuzsa is aktivizálta magát, gólt lőtt, hetest harcolt ki (bár kihagytuk), de mindez azt jelentette, hogy újra kezünkben a meccs. Tíz perccel a vége előtt döntetlenről indultunk a végjátékba (20-20).
Montenegró jobban kezdte ezt a szakaszt, és egy gyors, illetve egy szerencsés átlövésgóllal előnyt szereztek (21-23). Rasmussen időt kért, feljebb jöttünk, de Montenegró rutinosan, hosszú támadásokat vezetve nem engedte az egyenlítést. Bulatović nagyjából semmit nem mutatott ezen a meccsen, de a végén, másfél perccel a vége előtt sorsdöntő gólt lőtt (23-25). Ezzel pedig el is dőlt, hogy Montenegró megnyeri a mérkőzést, 24-25 lett a vége.
Szerdán Szenegállal játszunk, de a továbbjutás szempontjából a pénteki, románok elleni ki-ki meccs lesz a döntő.