A női kézilabda-világbajnokságok történetében először Hollandia győzött. A döntőben fordulatos meccsen, az utolsó pillanatban verték 30-29-re Spanyolországot.

A spanyol válogatott kezdte lendületesebben és pontosabban a döntőt, hat perc alatt négy gólos előnyt szereztek Nerea Penáék, 6-2-es állásnál időt is kértek a hollandok. 

A spanyolok pár percig még tudták a saját játékukat játszani, de 9-5 után több mint tíz percre beragadtak, képtelenek voltak gólt lőni, míg a hollandoknál Abbingh és Polman adott lendületet, 9-9-re felzárkóztak. 

Spanyolország egy-egy góllal még el tudott lépni, de a félidő hajrájában Hollandia meglépett három góllal, 16-13 volt az eredmény, ami leginkább a jobb kapusteljesítménynek volt köszönhető. 

A második félidőben elég kiegyensúlyozott volt a játék, a spanyolok hiába erőlködtek, az 59. percig képtelenek voltak felzárkózni, legalább eggyel mindig mentek a hollandok, ahol Polman foghatatlan volt, kilenc góllal és nyolc gólpasszal zárt.

Az 58. perc végén a spanyol Barbosa került ziccerbe, egy labdalopás után indították, de nem tudta megoldani a kapussal szemben, Wester hárítani tudta a lövést. Fél perccel később viszont már nem tudott menteni, 29-29-nél jött is az időkérés.

A hollandok nem tudtak még lőni sem, passzív játék miatt labdát veszítettek, a spanyoloknak 20 másodpercük volt eldönteni a meccset, de támadásuk előtt egy újabb időkérés volt. A spanyol csapat kicsit elkapkodta, Wester védeni tudott, ennél fájdalmasabb volt számukra, hogy kétperces kiállítást kaptak egy szabálytalanság miatt, és hetest ítélek ellenük. Az esetnél a Westerre támadó Hernandez Serradát állították ki.

A heteshez Abbingh állt oda és be is vágta a bal alsó sarokba, a spanyoloknak már nem volt idejük reagálni. 30-29-re nyertek a hollandok.