A magyar kézilabda-válogatott csütörtöki ebédje alatt összeverődött nagyjából 20 szurkoló a malmői szállodában, akik búcsúzni érkeztek, mert az esti géppel indulnak haza. Megszólalt többek közt a „ti vagytok a legnagyobbak rigmus”.
A csapatkapitány, Mikler Roland vezetésével a csapat odament hozzájuk, és megköszönte nekik a buzdítást, mert nagy segítséget kaptak Izland ellen, ami nélkül most ők is csomagolhatnának. Így viszont vár még rájuk négy meccs, és pénteken már a vb-ezüstérmes Norvégiával találkoznak, amelyik a dánok és a franciák búcsúja miatt az egész torna favoritjává lépett elő.
„Megpróbáljuk kiélvezni a következő hetet. Örömjáték vár ránk. Kérdeztem az egykori osztrák játékosaimtól is, mi újság náluk, a másik ágon, milyen a hangulat, és csak azt mondják, nagy élményt kaptak, és nem akar kilépni a filmből. Nekünk nem kell az olimpián gondolkodni, menni és csinálni kell azt, amit eddig, és kihozni a legtöbbet a hátralévő meccsekből. Felesleges, hogy azon csattogtatni az agyam, hogy mi jön még, mert még egy meccs sem ment le.
Már annyi minden történt, velünk is, és még mindig nem tartunk sehol”
– foglalta össze érzéseit Gulyás István, a Nagy Lászlóval és Chema Rodríguezzel együtt háromfős szakmai stáb vezetője.
Gulyás átélt már hasonlót, még az 1997-es vb-n irányítóként, amikor a csapat ugyanúgy felült a hullámra, és hagyta, hogy vigye magával. A negyedik helyen végeztek.
Nem könnyű megérteni szerinte, hogy korábban egy edző volt a csapat mellett, és ő mondta meg azt is, hogy nem 9.15-kor van a reggeli, hanem öt perccel később. Most azonban munkamegosztás van, kellenek a specialisták. Már csak azért is, mert sokkal összetettebb a szakmai munka, mint korábban volt.
„Kettőnkre tartozik, ami történt. Nem szakmai beszélgetés volt, ennyit elárulhatok, nem azt mondtam neki, milyen oldalról és hogyan zárjon” – válaszolta a kérdésre, mit mondott Bánhidi Bencének, aki a meccs után kiemelte, fontos tanácsokat kapott.
Bánhidi megerősítette, a pszichológia volt előtérben. Egyébként is jó személyiség, sokat fejlődött abban, ha van egy gyengébb meccse, akkor önmagától is képes felállni, nem húzza lefelé magát, nem emészti az indokoltnál jobban önmagát.
A 8 gólig jutó beálló nem emlékszik, hogy ennyi gólt lőtt volna válogatott mezben.
Olyan meccs volt, hogy az egész taktikai rész java rá épült a támadásban, és ezt ki is tudta használni nemcsak ő, hanem a társai is.
„Nem gondoltuk volna, hogy idáig el fogunk jutni. Nagy meglepetés, hogy így játszunk. Nagyon nagy dolog, semmi mást nem kell csinálni, csak azt, amit eddig tettünk. Jó úton vagyunk. Meglátjuk, meddig fogunk eljutni. Ott lebeg a szemünk előtt a nagy álom, lehet keresnivalónk.”
A szövetség szakmai alelnökétől, aki benne van a szakmai triumvirátusban is, vagyis Nagy Lászlótól azt kérdeztem, hová helyezi az életében ezt az egy hetet.
„Egyszerűen csak boldog vagyok, örülök a játékosok sikereinek. Bíztunk a munkában, bíztunk a játékosokban, ez jött ki belőle. Evés közben megjött az étvágy. Nem feltétlenül normális, amit a csapat teljesített a csoportban.
Elvárásaink azonban nem változtak, elsősorban magunkra figyelünk, a magunk játékát továbbvinni, azon fejleszteni.”
Szerdán sem aggódott, amikor hátrányban voltak, mert nem játszottak rosszul, csak éppen kimaradtak a hetesek, egy ziccer, és volt egy rossz keresztpassz. Ha ezek nincsenek, egészen más lett volna a játék képe, és a különbség sem duzzad öt gólosra.
Azt azért megerősítette Nagy, hogy a Lubomir Vranjes vezette Szlovénia ellen presztízsmeccs jön. Vranjes még magyar kapitány volt, amikor a vb-selejtezőn kiejtette a csapat a szlovénokat. Most ismét a szlovénok jönnek, és ismét az olimpia a tét.
Ezen az ágon még két győztes meccsel el lehet érni az áprilisi olimpiai selejtezőt. A mieink és a szlovénok indulnak ebben a harcban előnyből, mert Izland és Portugália nem hozott pontot magával a középdöntőbe.
A magyar válogatott mérkőzései a középdöntőben: