Csütörtökön délután és este a középdöntős küzdelmekkel folytatódott a részben hazai rendezésű kézilabda Európa-bajnokság – sajnos a csoportkörben búcsúzó magyar válogatott nélkül. Ennek ellenére ellátogattunk a budapesti multifunkcionális arénába, hogy megnézzük, milyen hangulat uralkodik a lelátókon a nemzeti együttes kiesését követően.
A 15.30-kor kezdődő Montenegró–Horvátország balkáni rangadóval indult a program, ennek megfelelően bő egy órával a meccs előtt főleg piros-fehér kockás és montenegrói drukkerek sétálgattak a csarnok körül.
Sajnálatos, de magyar szót és piros-fehér-zöldbe öltözött drukkereket nem lehetett látni és hallani az MVM Dome környékén, pedig a válogatottat szállító csapatbusz ott állt a parkolóban.
Csakhogy mint kiderült, új funkciót találtak a szervezők a járműnek: a játékosok helyett immáron az újságírókat szállította.
A két tábor természetesen bizakodó volt a találkozó előtt, annak ellenére, hogy mindkét csapat csoportmásodikként jutott a középdöntőbe és nem hozott pontot magával. Vélhetően a földrajzi közelség miatt, de a horvátok voltak többen.
Senki nem hitte el, hogy továbbjuthatunk a csoportból, mégis megvertük a szlovéneket és itt vagyunk Budapesten. Márpedig a középdöntőben papíron Szlovéniánál semmivel nem erősebb az izlandi, a horvát, vagy a holland csapat, sőt... Ha Nebojsa Simic továbbra is hozza a bravúrokat a kapuban, illetve a két Vujovic, Branko és Milos is hozza azt az extrát, amit Debrecenben, ott leszünk a Final Weekenden!
– mondta az Indexnek a találkozó előtt Mirko, aki a hajdúsági megyeszékhely után természetesen a magyar fővárosba is követte imádott csapatát.
Nos, a döntő hétvégéhez a középdöntős csoport első három helyén kellene végeznie Montenegrónak – az első két alakulat az elődöntőbe jut, ahol keresztbe játszik majd a pozsonyi hatos továbbjutóival a fináléért, a két harmadik pedig az 5. helyért vív meg egymással.
A montenegróiak némi meglepetésre meg is tették ehhez az első lépést:
váratlanul simán, 32–26-ra verték a horvátokat, köszönhetően elsősorban a korábban említett Simic elképesztő védéseinek is, akit a meccs legjobbjának is megválasztottak.
Az első mérkőzésre a hivatalos adatok szerint 5037 néző látogatott ki, ez pedig a nap második mérkőzésére sem növekedett jelentősen (5055). A magyar szurkolók száma viszont emelkedett – vélhetően a munkaidő leteltének, valamint a válogatottunk középdöntős szereplésének szóló bizalomnak és az előre megváltott belépőknek köszönhetően.
A szórakoztatás miatt épült szurkolói aréna is bántóan üres volt, hiába próbálhatták ki az érvényes napijeggyel rendelkezők többek között azt, hogy milyen gyorsan futnak, valamint hogy milyen erővel és pontossággal dobnak a különböző játékoknak köszönhetően. Kevés volt az érdeklődő.
A francia–holland összecsapás elején úgy tűnt, a csoportunkból meglepetésre továbbjutó Oranje nem tud megbirkózni a történelmi kihívással – Hollandia először jutott tovább a csoportkörből –, a kontinensviadal egyik legnagyobb esélyese ugyanis 5–0-val kezdett.
A küzdeni tudása azonban nem lankadt Kay Smitséknek, folyamatosan zárkóztak és 12–12-nél utolérték Guillamue Gille alakulatát. Több sikerélményük azonban nem akadt a találkozón, Franciaország folyamatosan őrölte fel ellenfelét, az 52. percben például már tíz góllal vezetett (30–20), amelyet a dudaszóig meg is tartott, 34–24 lett a vége.
A hollandok helyzetét egyébként több koronavírusos eset is nehezítette, többek között a cserekapus is megfertőződött. A padra a csapat kapusedzője, az aktív játéktól három éve visszavonuló Gerrie Eijlers ült le, aki a hajrában beállt és négyből három lövést hárított!
Ezért kár volt kiejteni minket...
– bosszankodott a meccs után a büfénél egy magyar társaság, ha már a tömeg és a sor miatt ezúttal nem kellett. Megkérdeztük őket, kiheverték-e már a magyarok korai búcsúját. „Nem igazán, ma is abban bízva jöttünk ki a meccsekre, hogy valami csoda folytán hátha pályára lépnek a fiúk... A viccet félretéve természetesen ugyanolyan csalódottak vagyunk, mint a játékosok, úgy kalkuláltunk, hogy a csoportkör után legalább még négy meccsen láthatjuk őket. Sok ismerősünk a kiesés után eladta a jegyeit, de mi úgy voltunk vele, hogy nem sűrűn láthatunk élőben Nikola Karabatichoz és Mikkel Hansenhez hasonló legendákat élőben, úgyhogy amikor tudunk, itt leszünk a folytatásban is.”
Ha már a franciák klasszisa szóba került, a háromszoros olimpiai, négyszeres világ- és háromszoros Európa-bajnok a Hollandia elleni sima győzelem után elmondta: az első játékrész végén akadtak gondjaik, így a második félidőre taktikai változtatást hajtottak végre – erre a periódusra esett egy bő tízperces holland gólcsend. Eközben Karabatic meglátása szerint ők jobbak voltak hátul, hatékonyabban támadtak, könnyű gólokat szereztek, a holland együttes pedig elfáradt kissé.
A kontinensbajnokság eddigi részét értékelve elmondta, elégedett a francia válogatott játékával: jó ellenfelek ellen kiválóan teljesítettek, miközben számos válogatottnak akadnak gondjai. Így magabiztosan folytatják a megkezdett utat, amelyen kemény mérkőzések várnak rájuk. Az elvárásaival kapcsolatos kérdésre pedig csak annyit felelt:
„NO COVID...”
A másik említett ikonnak, Mikkel Hansennek és a dán válogatottnak 20.30-kor volt jelenése az MVM Dome-ban, ahol a mieink csoportját megnyerő Izlanddal találkoztak. Az izlandiak keretéből a magyar meccshez képest rengetegen estek ki a koronavírus miatt, többek között olyan sztárok, mint Aron Pálmarsson, Bjarki Már Elísson, vagy éppen Björgvin Gústavsson.
Ennek ellenére az izlandiak az első félidőben tartották a lépést a torna másik nagy esélyese ellen, ám a szünetben így is három góllal vezetett Dánia (17–14). A második játékrészben még egyet középakolt a világbajnok, a vége 28–24 lett.
Összességében tehát kijelenthető: a magyar csapat kiesésével sajnos látványosan csökkent az érdeklődés az Eb iránt, a két csoportellenfelünk pedig sima vereséggel kezdte a középdöntős küzdelmeket.
(Borítókép: Index.hu)