Az első fordulat már délre megérkezett.

A szombati 40 Celsius-fokot karcoló hőség után meghökkentő élmény volt a négyes döntőnek otthont adó Lanxess Arénánál arra leszállni a villamosról, hogy az ember fején ütemesen kopogó esőcseppek landolnak. De amennyire megdöbbentő volt elsőre, annyira frissítő másodikra...

A felfrissülés a veszprémi kezekre és fejekre is ráfért a szombati meccs után. A Kielcével szemben elbukott elődöntő hajrájára rendkívül görcsössé, szétesővé vált a csapat játéka, „Hülye hibákat követtünk el” – fogalmazott a lefújás után Rasmus Lauge, a Telekom dán balátlövője és csapatkapitánya. Ebből a lelki és fizikális állapotból kellett visszajönnie a csapatnak ahhoz, hogy felvegye a versenyt a lényegében hazai pályán szereplő THW Kiellel a bronzéremért. Úgy, ahogy Lauge ígérte: „Szeretnénk visszaadni valamit a szurkolóinknak, akik erre a hosszú útra vállalkoztak, hogy a helyszínen támogassanak minket.”

A magyar drukkereknek nem szegte kedvét, hogy az aranyos álmokról le kellett mondani erre az évre (is): már fél egykor több mint ezren gyűltek össze a kölni dóm mellett, vörösbe borítva a teret. A tömeg pedig komoly hanghatással járt együtt, az ütemesen tapsoló, éneklő ezreket egy megkésett reggeli tornát végző csapatnak láthatta a szakavatatlan szem – amennyiben 12 évnyi final four rendezés után még akadnak olyanok Kölnben, akik nem tudják, az európai klubkézilabdázás csúcseseménye zajlik épp a városban.

A Veszprém korábban háromszor játszott helyosztót a négyes döntőben, s ezek közül csak egyet, a 2017-ben a Barcelonával megvívott bronzmeccset tudta megnyerni, így ezen a mérlegen is volt mit kozmetikázni.

A találkozó úgy indult, ahogyan a Kielce elleni: a Telekom rögvest az első akciójából megszerezte a vezetést – ilyen szempontból tehát a második fordulat még váratott magára. Az első tíz percben hol egyik, hol másik csapat vezetett, igaz, a gólok nem potyogtak, összesen hét találatig jutottak a felek. S egyik-másik megoldást látva fülünkbe csenghettek a Kiel vezetőedzőjének szavai: „Ilyen helyzetben már egyik csapat sem akar igazán játszani.” Becsületből, no meg a jegyet váltó nézők miatt mégis muszáj. 

Tíz perc elteltével kissé megélénkült a meccs, előbb a Veszprém lépett el kettővel, majd a németek pillanatok alatt egyenlítettek. Ezen a ponton a találkozó leginkább Jahja Omar és Domagoj Duvnjak gólpárbajának tűnt, mindketten három találatig jutottak 12 perc alatt. 

A 26-szoros magyar bajnok csak nem tudta leszakítani az ellenfelét, de a 18. percig hátrányba sem került egyszer sem. Ekkor Lékai Máté eladott labdájából Sven Ehrig volt eredményes. Aztán épp Lékai adott szenzációs gólpasszt Andreas Nilssonnak (12–12), majd a válogatott irányító maga gondoskodott arról, hogy alig 55 másodperc alatt kámforként váljon semmivé a német fór (13–12). A Kiel megtorpant, Jorge Maqueda lövésével pedig a meccsen először kétgólos különbség alakult ki a csapatok között. S ha egy üzlet beindul… Maqueda a 23. percben szinte a saját hatosáról dobott gólt, ezzel néhány pillanatra hárommal is elhúzott a bakonyi együttes.

Az iramra ekkor már nem lehetett panasz, de hogy valami nem volt kerek továbbra sem a csapatok játékával, azt jól mutatta, hogy a Veszprém mindössze 63, a Kiel pedig 49 százalékot ért el lövéshatékonyságban (az a Kiel, amely szombaton az egész első félidőt 86 százalékkal, 21 próbálkozásból 18 góllal hozta le, s ennek is köszönhette, hogy sokáig szorongatni tudta a címvédő Barcelonát). Arra kár lett volna játszani, hogy előbb-utóbb nem kapják majd össze magukat Filip Jícha tanítványai. Azt már csak úgy mellékesen jegyezzük meg, a bronzmeccs addigi mind a négy hétméterese kimaradt – testvéries elosztásban. 

A Veszprém a szünetre csak ellépett néggyel, de ezt legalább annyira köszönhette a rendkívül pontatlan német befejezéseknek – Ehring emberelőnyben, ziccerben a kapu fölé perdített, majd ugyanezen fór alatt Magnus Landin lőtt Corralesbe –, mint a játékrészt tíz védéssel lehozó spanyol kapusának (18–14).

„Veszprém, Veszprém” – zengte a lelátó, amikor az öltöző felé indultak a csapatok. Ahogyan a pályán, úgy a nézőtéren is többnyire a magyarok akarata érvényesült, nem véletlen, hogy jóval gyakrabban lehetett Telekomot éltető rigmusokat hallani, mint bármilyen német buzdítást. 

Fordulás után már inkább azért kellett szurkolni, ne jöjjön újabb váltópont a játékban, s ne zúduljon a Lanxess Arénára német góleső. A Kiel játékosai valamivel élesebbnek tűntek ugyan, mint az első félidőben (lövéshatékonyságban például 80 százalékra jöttek fel a 31. és a 40. perc között), ám a különbség így is kettő és négy gól között mozgott – egészen a 48. minutumig.

Bár eddig kevés jele volt annak, hogy a Kiel feltámadhat, egy háromgólos sorozattal csak egyenlített a fehér mezes csapat, ezzel pillanatok alatt visszahozva a németek tegnap hallatott hangját is (30–30). Az 53. percben egy vitatható labdaszerzés után kettő a semmiben fordultak Corrales kapujára Sven Ehrigék, a 21 éves jobb szélső pedig nem tette meg azt a szívességet, hogy elhibázza a ziccert. A THW 32–31-re fordított.   

Duvnjaknak, majd Harald Reinkindnek is volt labdája a kétgólos vezetéshez, ám a kapufa, majd a Corralest váltó Vladimir Cupara kisegítette a Veszprémet. Megnyugodni azonban nem nyugodhattunk, Nenadics hetest hibázott, összességében pedig ötperces gólcsendbe süllyedt a magyar csapat. Az 56. percben Mahé törte meg a rossz sorozatot (32–32). 

Egy perc 14 másodperccel a vége előtt Nilsson góljával 34–33 lehetett volna ide, ám videózás után elvették a találatot, a labda pedig a Kielhez került. 47 másodpercen állt az óra, amikor Ekberg hetesével ismét előnybe került az ellen (33–34). A Telekomnak lényegében egyetlen labdája maradt az egyenlítésre, így pedig a hetespárbaj kiharcolására. Ilics időt is kért, ezzel legalább nem teltek a másodpercek a feléréssel, de egy sikertelen bejátszási kísérlet, majd a csak-csak befújt veszprémi szabaddobás után így is csupán három szekundum volt hátra, amikor Omar kiharcolt egy mindennél fontosabbnak tűnő büntetőt. A labdát Mahé vette a kezébe, és hangos füttyszó kíséretében időn túl értékesítette azt (34–34)!

Az első párban Gasper Marguc rögvest hibázott, így előnybe kerültek a németek, majd Jahja Omar lövése is a lécen csattant, így pillanatokon belül hárommal vezethetett volna a Kiel, csakhogy Miha Zabarec flegma megoldást választott. A negyedik párban viszont Mahé is hibázott, így a szétlövést 3–1-re megnyerte a THW, ezzel bezsebelve a négyes döntő bronzérmét. 

„Jövőre visszatérünk!” – ígérte Manuel Strlek szombat este a veszprémieknek.

Jó lenne magabiztosnak tűnő első félidők után kevesebb fordulattal lehozni majd azokat a meccseket. Addig is jó alap lehet: a BL-ben nyújtott teljesítmény alapján a Telekom Veszprém jelenleg Európa negyedik legjobb csapata. 

FÉRFI KÉZILABDA 
BAJNOKOK LIGÁJA 
Négyes döntő (Köln)
Bronzmeccs
Telekom Veszprém–THW Kiel 35–37 (18–14, 34–34) – hétméteresekkel
Döntő
18.00: Kielce–Barcelona

Az elődöntőben
THW Kiel (német)–Barcelona (spanyol) 30–34 (18–19)
Telekom Veszprém–Kielce (lengyel) 35–37 (18–16)

(Borítókép:  Roberto Pfeil / AFP)