A múlt héten robbant a hír, hogy napjaink egyik legismertebb kézilabdázója, Lékai Máté és csapata, a Telekom Veszprém útjai közös megegyezéssel elváltak. A 34 éves irányító távozásával csupán két meghatározó magyar játékosa maradt az Építőknek, akik bár évek óta kergetik a BL-trófeát, az elképesztő költségvetés és a légiósok garmadája ellenére sem tudnak felülni Európa trónjára.
Lékai 2014 nyarán a szlovén Celjétől érkezett Veszprémbe, ahol rövid időn belül meghatározó tagja lett a magyar csapatnak. Nyolc év alatt négy bajnoki címet és hat Magyar Kupát nyert az alakulattal, valamint négyszer a SEHA-ligában is győzedelmeskedett.
Hatszor szerepelt a Bajnokok Ligája négyes döntőjében, ahol azonban csupán három ezüst- és egy bronzérem jutott neki. 2019 és 2021 között csapatkapitányként vezette társait, nyolcéves veszprémi pályafutása során 315 mérkőzésen 753 gólt szerzett, a 2016–2017-es szezonban pedig a szurkolók szavazatai alapján ő nyerte el a Carlos Pérez-díjat.
Az egyesület és a rutinos játékos közös útja azonban július 31-én véget ért: a klub hivatalos honlapján jelentette be, hogy közös megegyezéssel felbontották a két fél között 2023. június 30-ig érvényben levő szerződést. Időközben az is kiderült, hogy a 34 éves irányító itthon folytatja pályafutását, a nagy terveket szövögető Ferencváros játékosa lesz.
Bár fiatal magyar játékosokat találunk a Veszprém keretében, Lékai távozásával meghatározó honfitársaink közül csupán ketten maradtak a csapatban, Ligetvári Patrik és Sipos Adrián személyében.
Persze, ahogy a futballban, úgy a kézilabdában is jellemző, hogy a nagy sikereket leginkább minőségi légiósokkal igyekeznek elérni a csapatok, a BL legutóbbi négyes döntőjében részt vevő alakulatoknál például így nézett ki a hazai nemzetiségű játékosok száma a keretben:
Csakhogy a veszprémiek hiába igazolnak dán, francia, svéd, szlovén vagy spanyol klasszisokat, nem akar összejönni a hőn áhított diadal. Pedig az anyagiakon aligha múlik a siker, a csapat költségvetése ugyanis a 2021-es évben 3,8 milliárd forint volt, amelynek több mint a fele, 2,1 milliárd forint ment el a játékosok bérére.
Az Index információi szerint ez az összeg az előző szezonban tovább emelkedett, immár négymilliárdnál is magasabb büdzsé áll az Építők rendelkezésére, a legutóbbi BL-kiírásban azonban ez csak a negyedik helyre volt elég.
Sajtóhírek szerint ennél több pénzzel csak a francia PSG gazdálkodhat – érdekesség, hogy bár rendre ott vannak a négyes döntőben a párizsiak, megnyerni még nekik sem sikerült a sorozatot (a legutóbbi hat szezonban négy harmadik és egy második hely a mérlegük).
A Telekom Veszprém a Bajnokok Ligája legutóbbi tíz idényében hétszer (!) is érdekelt volt a négyes döntőben, nyernie azonban egyszer sem sikerült: három ezüstérem, egy bronz és három negyedik hely a mérlege.
Ha már az imént a futballt említettük, talán a Manchester Cityvel vonható párhuzam a csapatot illetően, hiszen az angol sztáregyüttes keretét is hiába alkotják a legnagyobb külföldi világsztárok, a hőn áhított BL-trófeát egyelőre ott sem sikerült megszerezni.
Azt is érdemes megnézni, hogy az éppen húsz évvel ezelőtt elveszített BL-döntőben – ahol a Magdeburg ellen még oda-vissza vágós párharcban dőlt el a legrangosabb európai kupasorozat sorsa, és a németek végül 51–48-as összesítéssel nyertek – milyen összeállításban szerepelt az akkor még Fotex Veszprém néven szereplő együttes:
Sterbik – Džomba, Saračević, Csoknyai, Jović, Pérez, Pásztor.
CserÉk: Fazekas (kapus), Gál, Tóth, Díaz, Zsigmond, Iváncsik G.
Zdravko Zovko vezetőedző tehát nyolc magyarra számíthatott, míg a 2016-os, még inkább fájó finálét, amelyet kilencgólos (!) előnyről, hetesekkel bukott el a Veszprém a Kielce ellen, ezzel a csapattal próbálta megnyerni:
Mikler – Marguč, Pálmarsson, Nagy L., Schuch, Terzić, Ugalde. Cserék: Alilović (kapus), Ilics 5, Nilsson, Sulić, Iváncsik G., Lékai, Slišković.
Xavier Sabaté csapatában már csak öt magyart találtunk, a tendencia tehát azt mutatta, egyre inkább kiszorultak honfitársaink a keretből.
Idén Momir Ilics már csak Lékaira, Ligetvárira és Siposra számított, illetve néhány percet kapott az ifjú irányítótehetség, Lukács Péter is.
Ellenpéldát is találunk persze, ráadásul nem is kell messzire mennünk, hiszen a nőknél a Győri Audi ETO keretében is maximum epizódszerep jut a magyar játékosoknak, a Rába-partiak azonban a legutóbbi tíz kiírásból ötször (!) csúcsra értek.
A Nemzeti Kézilabda Akadémia 2013-as életre hívásával megtörtént az az áttörés, amelyre a sportágnak szüksége volt, hiszen a NEKA azt a célt szolgálja, hogy a kézilabdasport utánpótlás-nevelésének legyen egy bázisa, ahol a 14 és 21 év közötti fiatalok tanulhatnak és versenyezhetnek. Arra azonban alighanem még néhány esztendőt várni kell, hogy a képzésben részt vevő ifjú sportolók felnőtt szinten is maradandót alkossanak.
S ha a nemzetközi kudarc nem lenne elég bosszantó Veszprémben, immár a korábban tapasztalt hazai dominanciájuk is megtörni látszik:
a lényegesen kisebb költségvetésből gazdálkodó, ősi rivális Pick Szeged az előző két szezonban a hazai pontvadászatban is megelőzte a bakonyiakat…
Hogy hol csúszik hiba a Veszprém gépezetében, az jó kérdés, ugyanakkor arról sem érdemes megfeledkezni, hogy a 10/7 négyes döntős BL-szereplés több mint megsüvegelendő teljesítmény.
Ráadásul a férfi mezőnyben kis túlzással már a legjobb nyolc csapat közül is csúcsra érhet bárki, az elődöntőkben, valamint a fináléban pedig általában már nüánszokon vagy a napi formán múlik a siker. És bár a költségvetést tekintve megállapíthatjuk, hogy a pénz nem minden, ha nem lenne kiegyensúlyozott a klub háttere, aligha lett volna képes a konstans eredményekre az előző tíz évben.
Előfordulhat ugyanis, hogy egy csapatnál minden összejön, és egy nagyszerű szezon végén kisebb költségvetéssel is odaér a legjobb négy közé, de a sorozatos jó szerepléshez elengedhetetlen a befektetés.
A Veszprém mindenesetre biztosan nem adja fel az álmait, és a következő szezonban is a BL-győzelmet célozza meg, hazai porondon viszont immár nemcsak a Pick Szegedre, hanem a nyáron alaposan megerősödő Tatabányára, valamint a Lékaival felálló Ferencvárosra és a Balatonfüredre is oda kell majd figyelnie, ha a magyar bajnoki címet is visszahódítaná.
(Borítókép: Kovács Anikó / MTI)