Az olimpiai kvalifikációs Európa-bajnokságra az elmúlt évtizedek egyik leggyengébb keretével utazik ki a magyar női kézilabda-válogatott. Klujber Katrin és a kapusok megmenthetik a csapatot kritikus szituációkban, azonban a szövetség által kitűzött legjobb nyolcba kerülés így is kifejezetten pozitív forgatókönyvnek számítana.
A magyar női kézilabda-válogatott 33–28-as Románia elleni győzelemmel és egy németekkel szembeni 31–20-as vereséggel hangolt a kontinenstornára. Jellemzően formán kívül játszó játékosokkal, az elmúlt évtizedek egyik, ha nem a leggyengébb keretével utazunk ki a szlovén–montenegrói–északmacedón közös rendezésű Európa-bajnokságra, ami azt is jelenti, hogy nagy bravúr lenne a szövetség által célként kitűzött legjobb nyolcba kerülés.
Ez különösen annak fényében szomorú, hogy
egyrészt olimpiai kvótákért is mennek majd az összecsapások, másrészt pedig a magyar válogatottaknak jellemzően jól szokott menni a játék a Balkánon rendezett világversenyeken.
A női válogatott 2003-ban Horvátországban szerzett ezüstérmet, 2012-ben pedig a szakág mindeddig utolsó érmét szerezték Szerbiában a harmadik hellyel. És akkor a számukra végül nyolcadik helyezéssel végződő, de a franciák elleni győzelem és a spanyolokkal játszott döntetlen miatt emlékezetes 2012-es férfi kézilabda-Európa-bajnokságról még nem is beszéltünk.
Ez lesz az utolsó tizenhat csapatos kontinenstorna, 2024-től a férfi szakághoz hasonlóan 24 válogatott vesz majd részt az Eb-n. Ennek létjogosultsága azonban erősen kérdéses, hiszen 2016 és 2020 között ugyanazok a csapatok kerültek a főtáblára, idén is csak azért történt a mezőnyben két változás, mert Oroszországot kizárták – ezzel a lehetőséggel a velünk egy csoportban szereplő Svájc élt –, Észak-Macedónia pedig rendezőként alanyi jogon résztvevője a tornának.
A jelenlegi, 16 csapatos lebonyolításban nem is annyira négyes csoportokról, hanem nyolccsapatos ágakról érdemes beszélni. A lényegi kérdések ugyanis a középdöntőben dőlnek el, ahova mindegyik csoportból három együttes továbbjut, és viszi magával a továbbjutó válogatottak elleni eredményeit.
| A csoport (Ljubljana) | B csoport (Celje) | C csoport (Szkopje) | D csoport (Podgorica) |
| Norvégia | Dánia | Franciaország | Lengyelország |
| Magyarország | Svédország | Hollandia | Montenegró |
| Horvátország | Szlovénia | Észak-Macedónia | Németország |
| Svájc | Szerbia | Románia | Spanyolország |
Ha innen nézzük a magyar csapat helyzetét, akkor egyértelműen a nehezebb ágra kerültünk, ugyanakkor talán egy fokkal könnyebb lehet innen bekerülni a legjobb nyolcba. A C–D ágon a francia válogatott kiemelkedik, utánuk viszont a második elődöntős helyre odaérhet Hollandia, Spanyolország, Németország, de hazai pályán akár Montenegró is okozhat meglepetést.
Jobb napjain ezen válogatottak mindegyikével – talán a hollandokat leszámítva – versenyben tud lenni a magyar együttes, ez azonban már nem mondható el a mi águnk favoritjaival szemben. Kijelenthető, hogy az A és B csoportokból kialakuló középdöntős mezőny gyakorlatilag kétpólusú, ahol a két elődöntős helyért óriási harc fog menni Norvégia, Dánia és Svédország között.
Ebbe a csatába a többieknek, így valószínűleg nekünk sem lesz beleszólásunk.
a skandinávok ellen bármelyik mérkőzésen óriási bravúrnak számítana akár egy pontszerzés is.
Hiába az olimpia hetedik hely, Magyarország jelenleg nem tartozik a világ nyolc legjobb csapata közé. Az elmúlt években válogatottunk jellemzően a szerb, a horvát, a cseh és a román együttest tudta legyőzni, amelyek jobb esetben a kilencedik és tizenkettedik helyezések között érik el valamelyiket a világversenyeken.
Ez a mi szintünk, és ezt a két felkészülési mérkőzés is tökéletesen megmutatta.
Ha valóban ott lennénk a legjobb nyolc között, akkor a tényleg odatartozó németekkel kellett volna szoros mérkőzést játszanunk, és a románokat úgy megvernünk, mint ahogy azt Németország tette velünk.
Golovin Vlagyimir húzott is egy merészet a felkészülési torna után azzal, hogy – egyébként a mutatott teljesítmény alapján teljesen jogosan – otthon hagyja a Győri Audi ETO két szélsőjét, Schatzl Nadine-t és Faluvégi Dorottyát, valamint a szintén formán kívül játszó Planéta Szimonettát.
Helyettük a jobbszélre egy új, a balszélre pedig egy régi-új arc érkezik: Töpfner Alexandra a Debrecen színeiben is remek teljesítményt nyújtott az ősszel, a szélsők között pedig talán ő volt most a legjobb a válogatott mérkőzésein. Korsós Dorina bár a németek és a románok ellen mérsékelt formát mutatott, a bukaresti Rapid színeiben előbb román bajnok lett, majd idén már a Bajnokok Ligájában teljesített magas szinten.
Planéta Szimonetta kihagyása jelentheti talán a legnagyobb kérdőjelet annak fényében, hogy helyére a tavalyi világbajnokságon kifejezetten gyengén szereplő, a nemzetközi szinthez még nem elég érett Albek Anna került be.
Az ő szerepe azonban valószínűleg elenyésző lesz, hiszen a keret egyetlen topformában kézilabdázó játékosa, Klujber Katrin az első számú a posztján. Az ő esetében ez a világverseny lehet az, ami az áttörést elhozhatja, ugyanis neki eddig a válogatottban eddig nem ment igazán a játék, a tavalyi világbajnokságon pedig jó első két mérkőzés után sérült meg, így a fontos összecsapásokon már nem tudott bizonyítani Németország és Dánia ellen.
Klujber személyében egyébként a Bajnokok Ligája góllövőlistájának vezetőjéről beszélünk, azonban ezt is a helyén kell kezelnünk. Természetesen itt nem arra kell gondolni, hogy a játékos érdemeit vitatnánk el, csupán arra érdemes fölhívni a figyelmet, hogy a BL-góllövőlista második és harmadik helyezettje a Buducsnosztban játszó Milena Raicsevics és a Kastamonuban kézilabdázó Azenaide Carlos.
Ez azért is érdekes, mert
a kézilabda olyan sportág, ahol kifejezetten gyakori, hogy a gyengébben szereplő csapatok adják a góllövőlista vezetőit.
A Kastamonu egyébként hetedik a csoportjában, a Buducsnoszt pedig ötödik.
De vannak egyéb példák is, amelyek alátámasztják ezt az összefüggést: a férfi kézilabda Bajnokok Ligájában a csoportja hetedik helyén álló Celje játékosa, Aleks Vlah lőtte a legtöbb gólt, míg az NB I-ben az alsóházi Budakalászban játszó Sinkovits Benjamin, valamint a középházban tanyázó komlói csapat kézilabdázója, Melnyicsuk Viktor vezetik a góllövőlistát. És a sort folytathatnánk az ifjúsági és serdülő bajnokságok statisztikáival is...
Ez természetesen nem az említett játékosok érdemeiből von le, csupán arra enged következtetni, hogy azért is képesek ilyen teljesítményre, mert a gyengébben teljesítő együttesük jól kidolgozott, csapatszintű stratégiák helyett nagyobb mértékben épít az ő teljesítményükre.
Ez nincs másképp a Ferencváros és a magyar női kézilabda-válogatott esetében sem, ahol nem véletlen, hogy Klujber ilyen kiemelkedő mutatókat képes produkálni.
Mezőnyben a legnagyobb probléma balátlövő és irányító poszton van, ahol mind a rutin, mind a jó forma hiányzik a magyar együttesből jelenleg. Nem látni, hogy kettes pozícióban ki tudna védekezni, azok az idők pedig már nagyon messze vannak, amikor az itteni védekezést világklasszis szinten oldotta meg Kovacsics Anikó vagy még régebben Vérten Orsolya.
Ami viszont kritikus helyzetekben megmenthet minden csapatot, az a jó kapusteljesítmény, márpedig ezen a poszton talán mi vagyunk most az egyik legkedvezőbb helyzetben a világon. Janurik Kinga a Ferencváros, Szikora Melinda a német Bietigheim színeiben nyújt kimagasló teljesítményt hétről hétre a Bajnokok Ligájában, Szemerey Zsófi pedig szintén képes hatalmas segítséget nyújtani, ha előbbi kettőnek valamiért nem megy.
Bár hosszú távon a jó kapusteljesítmény szorosan összefügg a védőmunkával, a kapusok tényleg képesek néha csodákra, és magukkal ránthatják a teljes csapatot. Idézzük csak föl Sabine Englert 2013–2014-es szezonban nyújtott teljesítményét a Midtjyllandban (mai nevén Herning-Ikast), amikor szinte egyedül védte be együttesét a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe.
Bár négy közé kerülésről, de valószínűleg helyosztóról sem nagyon beszélhetünk még világklasszis kapusteljesítmények esetén sem,
a kiélezett mérkőzések kritikus szituációiban, amelyek a nyolc közé kerülésről is dönthetnek, döntő tényező lehet, hogy ezen a poszton nagyon rendben vagyunk.
A csoportban a papírforma szerint mind Svájcot, mind Horvátországot le kellene győznünk, így pedig két ponttal érkeznénk a középdöntőre még egy Norvégia elleni vereséggel is, ahol vélhetően a szerb–szlovén párharc győztesével csatáznánk nagyot a negyedik helyért, ami a legjobb nyolcba jutást jelentené.
A csoportban a papírforma alapján mindenképpen le kell győzni a nyitányon Svájcot, a nyolc közé kerülésről pedig várhatóan a Horvátország és a Szlovénia vagy Szerbia elleni összecsapás dönt majd, a skandinávok ellen valószínűleg nem igazán lesz lehetőségünk még a pontszerzésre sem. Bár a horvátok két évvel ezelőtt a teljes mezőnyt megtréfálták, a tavalyi világbajnoki 18. helyük jobban tükrözi a valós erőviszonyokat, és még egy sok sebből vérző, gyengébb formában lévő magyar válogatottnak is illik legyőznie délnyugati szomszédunkat. Akár a szerb, akár a szlovén válogatott érkezik a B csoportból, Ljubljanában mindkét együttes ellen nehéz dolga lenne a nemzeti csapatunknak. A szlovének hazai pályán játszhatnának Ana Grosszal, Elizabeth Omoregie-vel és Barbara Lazoviccsal a keretben, míg a szerbek összeállítása is legalább egy szinten van a magyarral. Az A jelű négyesből teljesen reális, hogy két ponttal érkezzen a középdöntőre a magyar együttes, ott azonban már nagyon nehéz lenne a pontszerzés, ráadásul ezen az ágon a másikkal összehasonlítva sokkal kisebb az esélye a körbeverésnek, így leginkább az ötödik hely néz ki a csoportban.
Index-tipp: 9–10. hely
Nem szabad azonban lebecsülni sem a horvát, sem a svájci csapatot. Előbbi a 2020-as kontinenstornán mutatta meg, hogy nem szabad félvállról venni, főleg miután bronzérmet szereztek. Az egy évvel későbbi, világbajnoki 18. helyük azonban lényegesen jobban tükrözi az erőviszonyokat.
Svájcról pedig érdemes elmondani, hogy egyre magasabb színvonalú szakmai munka folyik ott, mindez a dán Martin Albertsen vezetésével, aki a női válogatott szövetségi kapitánya.
A SZAKEMBER EGYÉBKÉNT azt EGY INTERJÚBAN MÁR ELMONDTA, HOGY KIFEJEZETTEN A MIEINK ELLENI MÉRKŐZÉSRE KÉSZÜLNEK, AMI A HORVÁTOKKAL EGY CSOPORTBAN JELZÉSÉRTÉKŰ.
Tekintve, hogy mi vélhetően a szerb vagy szlovén válogatottal, valamint Horvátországgal fogunk kulcsfontosságú és kiélezett összecsapásokat vívni, amilyenekből már jó aránynak számít, ha valaki 60-70 százalékos sikerességi aránnyal kerül ki, akkor már a legjobb tízbe kerülésnek is örülnünk kellene, a legjobb nyolc pedig kifejezetten pozitív forgatókönyvnek számítana.
Ugyanakkor az MKSZ által kitűzött cél elérése nagyon fontos is lenne, hiszen az olimpiai selejtezős kvótát legutóbb az Európa-bajnoki hetedik helyezéssel sikerült kivívni, emiatt egyáltalán nem mindegy, hogy a középdöntős csoport második felében mi történik majd. De először el is kell jutni odáig.
A magyar válogatott ljubljanai A jelű csoportban november 4-én kezdi Svájc ellen a kontinenstornát, majd november 6-án Horvátország, november 8-án pedig a címvédő Norvégia lesz az ellenfél.
A magyar női kézilabda-válogatott 18 fős, utazó kerete:
kapusok: Janurik Kinga (Ferencváros), Szikora Melinda (Bietigheim, német), Szemerey Zsófi (Mosonmagyaróvár)
jobbszélsők: Győri-Lukács Viktória (Győri Audi ETO), Töpfner Alexandra (Debrecen)
jobbátlövők: Klujber Katrin (Ferencváros), Albek Anna (Mosonmagyaróvár)
irányítók: Vámos Petra (Debrecen), Tóth Eszter (Mosonmagyaróvár), Kuczora Csenge (Vác)
beállók: Bordás Réka (DVSC Schaeffler), Füzi-Tóvizi Petra (DVSC Schaeffler), Pásztor Noémi (Motherson-Mosonmagyaróvári KC)
balátlövők: Kácsor Gréta (Debrecen), Hornyák Dóra (Debrecen), Debreczeni-Klivinyi Kinga (Siófok)
balszélsők: Márton Gréta (Ferencváros), Korsós Dorina (Rapid Bucuresti, román)
szövetségi kapitány: Golovin Vlagyimir
(Borítókép: Golovin Vlagyimir, a magyar válogatott szövetségi kapitánya a Magyarország–Románia női kézilabda felkészülési mérkőzésen a Tatabányai Multifunkcionális Sportcsarnokban 2022. október 29-én. Fotó: Bodnár Boglárka / MTI)