A Svájc elleni mérkőzés után az egyik legnagyobb kérdés az volt, hogy a nagy nehezen kiharcolt győzelem felszakítja-e a gátat a magyar női kézilabda-válogatottnál, vagy ténylegesen ennyit tud a magyar együttes. Egyelőre úgy tűnik, utóbbi igaz.
Az első Európa-bajnoki összecsapás után ebben a cikkünkben arról írtunk, hogy fontos lenne a nemzeti csapat számára az ideális összeállítás megtalálása támadásban. A horvátok elleni a mérkőzésen viszont még a védekezésen sem lehetett igazán érzékelni, hogy mi a konkrét elképzelés. Felvetődik az a kérdés is, hogy hol húzódik a határ az edző és a játékosok felelőssége között.
A mérkőzés előtt kettőt változtatott a kereten Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány. Szikora Melinda helyére Szemerey Zsófi érkezett kapuba, míg beállóban Pásztor Noémit cserélte le Füzi-Tóvizi Petrára.
Mindkét döntés megkérdőjelezhető, viszont elsősorban nem abból a szempontból, hogy kiket hívott be a meccskeretbe Golovin, hanem hogy kiknek a helyére,
ugyanis mind Szemerey, mind Füzi-Tóvizi jobb teljesítményt nyújtott a saját posztján, mint előbbi esetben Janurik Kinga, utóbbiban Bordás Réka.
Szikora Melinda a német Bietigheim csapatában Európa egyik legjobb kapusteljesítményét nyújtotta az ősszel, és bár a Németország elleni felkészülési, valamint a Svájc elleni Európa-bajnoki összecsapáson is gyengébben szerepelt ehhez képest, Janurik Kingánál így is jobb mutatókkal zárt.
Pásztor Noémi kihagyása azért is furcsa, mert az első mérkőzésen a magyar válogatott a Szikora – Lukács, Klujber, Vámos, Pásztor, Kuczora, Márton összeállításban hozta a legjobb plusz-mínusz mutatót támadásban.
A horvátok elleni találkozón mezőnyben ugyanazzal a sorral kezdtünk, mint Svájc ellen, és a rövid oldali lövő játékos cserélt Hornyák Dórával támadás és védekezés között. Érezhető volt a váltás a taktikában is, hiszen a hármasaink nem lépkedtek fel az első percekben, az ellenfél pedig megérezte Camila Micijevic hiányát, és két távoli elrontott lövéssel kezdett.
Azonban a hibák a mieinknél is előjöttek támadásban, védekezésben pedig sokáig nem sikerült megoldani a Bajnokok Ligája-győztes beálló, Ana Debelic semlegesítését. Ez többek között annak volt köszönhető, hogy a horvátok gyorsan felhozták a labdát, hogy ne tudjunk cserélni. Utána viszont már visszafogták a tempót, és a magyar fal gyengéinél keresték a beállót, a betörési, valamint átlövési lehetőségeket.
Ez a gyenge pont jellemzően ismét a bal oldali kettes védőnk volt.
A 12. percben már 5–0-ra vezetett az ellenfél, támadásban teljesen csődöt mondott a magyar játék. Arról korábban már mi is írtunk, hogy a válogatott eredményessége nagy mértékben függ Klujber Katrintól, akit ezúttal a folyamatosan fellépő Katarina Jezic tökéletesen semlegesített.
Ami Svájc ellen még bejött, az a forgásból megindított a figura, ami arra futott ki, hogy a keresztmozgások után Klujber az ellentétes oldali kettes pozícióban kerül helyzetbe. Ezúttal viszont
a horvát hatosfal hármasai nagyon jól léptek ki és tördelték a magyar válogatott támadójátékát középen, és a fellépő hármasok mögött Bordás beállóban szinte észrevehetetlen maradt.
Nem véletlen, hogy az első időkérésnél Golovin Füzi-Tóvizit küldte beállóba, aki eredményesebb volt ezen a poszton, és nagyrészt az ő góljainak köszönhetően sikerült visszakapaszkodnunk háromgólos hátrányra előbb 5–2-es állásnál a 13. percben, majd nyolc perccel később 8–5-nél.
A félidő végén Tóth Eszter pályára lépése jelentett végeredményben visszaesést a játékban. Bal oldali kettes pozícióban nagyon gyengén szerepelt, Valentina Blazevic a mérkőzés során ezeket a hiányosságainkat többször is kihasználta. Nem segített a helyzeten, hogy Klujber Katrin azok után, hogy több lövést is elrontott, egy hetest is kihagyott.
10–5 után megfagyott az eredmény, ekkor Nenad Sostaric időt is kért. Ennek ellenére viszont mégis nekünk sikerült elmozdulni, és a szünetre végül 10–7-es horvát előnnyel fordulhattak a csapatok, ami egyértelműen számunkra volt hízelgő.
A második játékrész gyors gólváltással indult, a magyar csapatnak pedig mindkét kettes és hármas védője debreceni volt. Ekkor megint kicsit megfagyott az eredmény, és többször is közelebb kerülhettünk volna a horvátokhoz, azonban 11–9 helyett ismét öt gólra növelte a különbséget Horvátország Blazevic és Tena Petika góljával a 37. percben.
Ebben az időszakban váltott védekezést a magyar csapat, és 5:1-es formációban játszott, Klujberrel zavaróban. Ekkor több érdekes játékvezetői ítélet is történt, hiszen a magyar játékos egyszer teljesen szabályosan, egyszer pedig úgy szerezte meg a labdát, ahogy azt sok esetben el szokták engedni a játékvezetők.
Nem igazán tudtunk közelebb férkőzni a horvátokhoz, Golovin pedig ismét időt kért. Ekkor már hét a hat ellen kezdtünk el játszani támadásban, védekezésben pedig hol hatosfalat, hol 5:1-et védekeztünk. A létszámfölényes játékunkra a horvát csapat válasza az volt, hogy bennmaradt a beállóinkon, így kívülről kellett volna lőni, vagy betöréseket kiharcolni.
A játékelem több lehetőséget is adott játékosainknak mind a széleken, mind betörésekből, azonban rengeteg hiba csúszott a játékba.
A magyar válogatott a mérkőzésen öt betörésből egyetlen gólt sem tudott szerezni, ami tényleg szinte hihetetlen mutató.
Nagyon sokszor találták el a játékosok a kapust, valamint lőttek kapufát.
Svájc ellen is rengeteg volt a pontatlanság, ezúttal pedig az a Tea Pijevic babonázta meg a játékosainkat, aki egyébként a magyar bajnokság hetedik helyén tanyázó Alba Fehérvár kapusa, és aki ellen rendszeresen játszanak a hazai ligában. A végeredmény 21–18-as vereség lett, ami furcsa módon azt is jelenti, hogy a válogatott biztosan ott lesz a középdöntőben.
Mind a szövetségi kapitány, mind a játékosok szerint a vereség legfőbb oka ezúttal is a görcsösség volt. A Svájc elleni mérkőzés után körbejártuk, hogy nemcsak sportszakmai, hanem kulturális kérdés is, és hogy a magyar játékosokra a kizárólag a kézilabdakarrierre fókuszáló, eredményorientált sportfilozófia nagy terhet rak.
A másik viszont az, hogy ezek a játékosok, akik korosztályos szinten tényleg kiemelkedő eredményeket érnek el, hogyan viselik el a felnőtt szintre való átmenet hatásait.
Bár a csapattal foglalkozik mentáltréner, ahogy azt a csapatkapitány Hornyák Dóra is érintette, mindez nem megy egyik pillanatról a másikra.
Itt pedig felvetődik a klubok felelőssége is. Vajon hány csapat alkalmaz a magyar kézilabdasportban mentáltrénereket, sportpszichológusokat? És a kérdés másik része, ugyanis mindenhez két fél kell: mennyire fogadják el a játékosok ezeket a szakembereket és az ő tanácsaikat? Mennyire van mindennek kultúrája Magyarországon?
Ez azért is fontos kérdés, mert
ha mentális felkészítés csak a válogatottnál történik, az önmagában szinte nem ér semmit.
A játékosok idejük nagy részét ugyanis a klubjuknál töltik, a válogatottnál pedig kéthetes felkészülés alatt tényleg nem lehet hatalmas változásokat elérni.
Ezek a kérdések nagyon messzire visznek, ugyanakkor érdemes egy svéd példát megemlíteni. Svédországban a CPS-H nevű program keretein belül a sportolóknak élethosszig tartó karriertanácsadást nyújtanak, a profi karrieren túlmenően is.
A rendszer lényege, hogy a kettős karrierépítés által próbál segíteni az átmenetek kezelésében.
De mindez mit is jelent valójában? Az első jelentős átmenetet jellemzően 14-15 éves korban tapasztalják meg a gyerekek, amikor tanulmányi szinten általános iskolából középiskolába kerülnek, és ekkor kezdődik az akadémiai munka is a sportban.
Magyarországon egyébként a felmérések szerint ekkor indul meg a lemorzsolódás első hulláma, hiszen nagyon sok fiatal sportoló ekkorra már kiég. Februárban a svéd IK Sävehof klubigazgatójával, Stefan Albrechtsonnal készítettünk interjút, aki elmondta, azért nem erőltetik a korai sportágspecializációt, mert ha már hat-hét évesen elkezdi a gyerek, akkor 12-13 évesen valószínűleg már be is fejezi.
Az a meggyőződésünk, hogy a gyerekeknél van egy bizonyos időtartam, ameddig kézilabdáznak
– nyilatkozta az Indexnek Albrechtson.
A második átmenetet egyértelműen az utánpótlásból a felnőtt szintre való átkerülés jelenti, és ez az, amire a CPS-H szintén fókuszál pszichológiai és a civil munkavállalást vagy továbbtanulást, valamint a sportolói karriert összehangoló tanácsadással.
A harmadik átmenetet a sportkarrier vége jelenti, amikor igazán beérik a kettős karrierépítés munkája, hiszen ez a civil szférába való beilleszkedést és a munkavállalást is jelentősen megkönnyíti.
Ahogy arról már több ponton is szó esett, mind a mentális felkészítés, mind a sportszakmai téren két félre van szükség a sikerhez. Bár Golovinnak valóban voltak megkérdőjelezhető döntései, mint például Albek Anna keretbe kerülése és Planéta Szimonetta otthon hagyása, azonban a Horvátország elleni mérkőzésen nem rajta múlt a kudarc.
Golovin taktikai húzásai nem voltak rosszak.
A védekezést hol kisebb, hol nagyobb sikerrel tudta megoldani a válogatott, támadásban pedig hét a hat ellen többször is helyzetbe kerültek a játékosaink. Azzal az edző már nem igazán tud mit kezdeni, hogy ziccerekben kapufára, a kapusba, vagy egyenesen kapu mellé, esetleg fölé lőnek.
Amit Klujber a mérkőzés utáni nyilatkozatában kiemelt, hogy nem érti, miért nem futottak jobban, mert amit mutattak a mérkőzésen, az nem az ő sebességük. Sokszor elhangzik szakmai berkeken belül is, hogy a magasságbeli hátrányt a magyar válogatottnak azzal kellene kompenzálnia, hogy szétfutja az ellenfeleket, és indításokból, gyors húzásokból és betörésekből lő gólt.
Ehhez azonban nagy sebesség, és nem mellesleg jó erőnlét szükséges. Szintén sokszor elmondjuk, hogy gyors játékosaink vannak, ehhez képest
az Európa-bajnokság statisztikái szerint a harminc leggyorsabb sprintet produkáló játékos között egyetlen magyar sincs, míg a horvátok ellen mindössze egy indításgólt szereztünk, mindezt három próbálkozásból.
Nagyon nehéz helyzetbe került mentálisan a magyar együttes, főleg úgy, hogy a következő három mérkőzést valószínűleg a norvég, a dán és a svéd válogatott ellen fogja játszani. Minden emberi számítás szerint ezeket az összecsapásokat el fogjuk veszíteni, azonban egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan. És ez nemcsak sportszakmai, hanem emberi kérdés is.
A női kézilabda-válogatott legközelebb kedden 20.30-kor játszik Norvégia ellen.
(Borítókép: Kuczora Csenge (b) és Golovin Vlagyimir, a magyar válogatott szövetségi kapitánya a női kézilabda Európa-bajnokság Horvátország - Magyarország mérkőzésén a ljubljanai Stozice Arénában 2022. november 6-án. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)