Izland kisebb csodával felérő legyőzése után – mind az előzetes esélyek, mind a hatgólos mínuszt ledolgozó hajrá predesztinálná a jelzőt – újabb fontos erőfelmérő várt a magyar kézilabda-válogatottra Svédországban. A mieink az ellen a Portugália ellen zárták az első csoportkört, amellyel egy évvel ezelőtt, az Európa-bajnokságon igencsak megszenvedtek Budapesten (31–30), s csak a véghajrában tudta egy góllal legyűrni.

Ráadásul az akkori fordítás nem ért sokat – az előzetes várakozásokhoz képest szégyenszemre – már a csoportkörben véget ért, csapatunk a 15. helyen zárta a kontinenstornát. Ezúttal teljesen más tét lebeghetett viszont a magyar fiúk szeme előtt: a csoportgyőzelem.

Az ellenfél ismeretlenségére aligha panaszkodhattunk, ennek okát egyfelől a közelmúltban lejátszott mérkőzések jelentették, másfelől pedig a tény, hogy a magyar válogatottat az Eb-fiaskó óta gardírozó Chema Rodríguez egyúttal a portugál bajnokság élcsapatának számító SL Benfica vezetőedzője is. Két játékos konkrétan a kezei alól került be Paulo Pereira szövetségi kapitány 18 fős világbajnoki keretébe.

Portugália a nyitókörben négy góllal kapott ki Izlandtól, míg a második fordulóban nyolccal verte Dél-Koreát. A mieink ezzel szemben mindkét meccsüket megnyerték, a koreaiakat szintén nyolc góllal sikerült elintézni, míg Izland ellen szombaton a már emlegetett frenetikus hajrá kétgólos győzelmet ért.

A változatosság kedvéért ez a találkozós sem indult fényesen, negyven másodperc sem telt bele, Sipos Adriánt videózás után kiküldték a játékvezetők. Az emberelőnyt pedig az utolsó pillanatokban ki is használták a portugálok Leonel Fernandes révén. A másik kapunál Ancsin Gábor hibázott el két ígéretes lehetőséget, majd Pedro és Szita Zoltán kísérleténél is Miguel Ferreira nyerte a párharcot, aki így négy és fél perc alatt három védéssel kezdte a meccset. Épp annyival, mint Izland ellen a 45. percig a magyar kapusoknak összesen volt. No de ha más nem, szombaton megtanulhattuk, nem a meccs elején kell parádézni... 

Ezzel együtt nem lett volna gond, ha legalább egy-egy lövésünk utat talál a Ferreira által őrzött hálóba, ám ez több mint hat percen át nem sikerült. A hetedik perc végén beállóból Bánhidi Bence csak-csak összehozott egy gólt (2–1), de a jég ezzel sem tört meg. A portugál kapus tízpercnyi játék és a kilencedik(!) védése után már azt a merészséget is megengedte magának, hogy újra és újra a félpályáig kocogva, kézmozdulatokkal hergelje a közönséget. Tehette is, ugyanis pillanatokkal később már három góllal vezettek az ibériaiak. Ráadásul Lékai Máté hetesből sem tudta bevenni a kaput – más kérdés, hogy ezzel épp nem Ferreira, hanem a csereember Manuel Gaspar önbizalmát sikerült építenie. 

Támadásban egyre mélyebbnek tűnt a válság, ráadásul ahogy telt az idő, már a védekezés sem működött olyan feszesen, a 14. percre 6–1-re elléptek Pereira tanítványai, el is jött az első időkérés pillanata Chema Rodríguez részéről... Ám ez sem hozta meg a várt fordulatot. Sőt, ezúttal az elsőnél is hosszabb gólcsendbe süppedtünk, miközben a portugálok 5–0-s sorozatot építettek fel. A 15. percben Bodó Richárd lőtte át a falat, ebből megszületett a második találatunk, de mire a helyi eredményjelzőn átírták a gólszámot, már ismét hattal mentek a fehér mezesek, André Gomes fogott ki Székely Mártonon (no meg a teljes magyar védelmen), 8–2.

Még a 20. percig sem értünk a játékrészben, de Chema 10–2-nél ismét időt kért – nem is nagyon tehetett mást. A meccs képe egyre rosszabbul festett, immár nem is annyira a portugál kapusbravúrok jelentették a különbséget, mint a megszaporodott technikai hibák, eladott labdák magyar oldalon. A mágnestáblás kiselőadás nem múlt el nyomtalanul, a pályára visszatérve Rosta Miklós rögvest ziccerbe is került, csakhogy Ferreira ebbe is bele tudott érni. Székely védése kellett ahhoz, hogy ne legyen közte kilenc a meccs harmadához érve. Ez viszont jött, és utána – a meccsen először – két egymást követő magyar gól is megérkezett: előbb Bodó átlövéséből, majd Rosta zicceréből, így 10–4-re zárkóztak a mieink...

Sokáig nem kellett filozofáljunk azon, jó szó e minderre a zárkózás, ugyanis a portugálok azonnal válaszoltak, támadásban elkezdtük rendre lehozni Székelyt, Magalhaes pedig egy üres kapus góllal a 23. minutumban újra nyolcgólos fórhoz segítette csapatát. Bármivel próbálkoztunk támadásban, a portugálok tökéletesen olvasták a játékot, a hét a hatból pedig egy labdavesztés után újabb találatot kaptunk, ezzel már kilenc találatra hízott a két csapat közti különbség (13–4).  

Legalább a játékrész hajrája úgy ahogy kinézett már valahogy magyar szempontból: alig több mint hat perc alatt sikerült még eggyel több gólt is szerezzünk, mint előtte kicsivel kevesebb mint 24 alatt. De ez is csak annyit ért, hogy 16–9-ről, mínusz hétről kezdjük majd meg a második félidőt... 

Hiába reménykedtünk egy mindent elsöprő magyar rohamban a szünet után, ezt nem kaptuk meg. Sőt, rögvest egy Rosta által elhibázott hetes következett... Öt perc elteltével pedig nemhogy közelebb kerültünk volna Portugáliához, még nőtt is a hátrány (18–10). 

Ezen a ponton már nem is annyira a fordítás és a csoport megnyerése jelentette a kérdést, hanem inkább az, sikerül-e legalább annyira felzárkózni, hogy a körbeverés utáni négypontos válogatottak közt ne a miénké legyen a legrosszabb gólkülönbség. Ehhez mínusz háromra kellett volna visszakapaszkodni... 

A különbség azonban nemhogy nem akart csökkenni, a 47. percben a Portugália visszaállította az addigi legnagyobb, kilencgólos előnyét is. A végjátékban hét és nyolc gólon billegett a magyar hátrány, így aztán a csoport második helyről szóló vágyainkról is le kellett tegyünk jóval a meccs végét jelző dudaszó előtt.

Rosta utolsó perces találatával legalább a húsz dobott gólig sikerült eljutni, ez azonban aprócska szépségtapasz, látva, sokszor mennyire sablonos és eredménytelen volt válogatottunk támadójátéka (27–20). 

Ez volt a két csapat hatodik tétmeccse egymás ellen: a mieink négy győzelem mellé a második vereségüket szenvedték el. A teljes örökmérleg kilenc találkozón hat magyar siker, immár három portugál diadal ellenében.

Portugália a kvartett élén zárt, Izland második, Magyarország harmadik helyen megy a középdöntőbe. Két-két ponttal. 

Göteborgban Svédország, Brazília és a Zöld-foki szigetek várnak a mieinkre. 

FÉRFI KÉZILABDA-VILÁGBAJNOKSÁG
D CSOPORT, 3. FORDULÓ
Portugália–Magyarország 27–20 (16–9)

A csoport végeredménye: 1. Portugália 4 pont, 2. Izland 4, 3. Magyarország 4, 4. Dél-Korea 0

(Borítókép: Bodó Richárd (j2) és Rosta Miklós (b) a magyar  valamint Luis Frade (b2) és Alexis Borges (j) a portugál válogatott játékosa a férfi kézilabda olimpiai kvalifikációs világbajnokság harmadik fordulójában a D csoportban játszott Magyarország-Portugália mérkõzésen a svédországi Kristianstadban 2023. január 16-án. Fotó: Kovács Tamás / MTI)