Ha boldogságot még nem is, büszkeséget annál többet érez Elek Gábor, a Ferencváros leköszönő vezetőedzője, erről a szakember maga beszélt a csapata által 28–24-re elvesztett női kézilabda Bajnokok Ligája-döntő után. A tréner újságírói kérdésre elárulta, még nem tudja, mit tartogat számára a jövő, annyi biztos, a történelmi idény ellenére sincs visszaút, nem marad a zöld-fehérek kötelékében. A sorozatban harmadik BL-elsőségét elérő Vipers Kristiansand szakvezetője, Ole Gustav Gjekstad a mérkőzést 16 védéssel záró Kartine Lundét éltette a finálé után.

„Büszke vagyok, ha boldog még nem is – fogalmazott Elek Gábor a döntőt követő sajtótájékoztatón. – Melyik az az edző, aki vesztes mérkőzés után örülni tud? Pár nap múlva fogunk nagyon, és büszkék is leszünk rá.”

Ha valaki azt mondja korábban, hogy ebben az idényben végül itt leszünk, az utolsó két hónap kivételével bármikor csak kinevettem volna. Történelmi pillanatokon mentünk keresztül, volt itt történelmi vereség, fordítás, most nézőszám. A drukkereinknek nagyon köszönöm, hogy elviselték ezt a hullámvasutazást – s együtt történelmet írhattunk. Büszke vagyok a csapatra, az egész klubra, mert rendben volt ez az év, csak épp most még nem tudok örülni.

„Most biztos, hogy nincs folytatás a Fradival. Hogy hol lesz a folytatás, ha lesz egyáltalán folytatás, erre egyelőre nem tudok még válaszolni” – mondta a Magyar Hang újságírójának kérdésére Elek az értékelést követően.

A Ferencváros vezetőedzői posztjáról 16 év után távozó szakembert az az Alicia Stolle kísérte el utolsó sajtótájékoztatójára, aki mezőnyben a zöld-fehérek egyik legjobbja volt, és immár szintén biztos, hogy távozik a csapattól.

„Nagyon kemény szezon volt, csúcsokkal és mélységekkel, de nem is lehetnék büszkébb magunkra, hogy eljutottunk idáig. A végsőkig küzdöttünk, és összességében egy sikeres idény van mögöttünk” – értékelt a Dortmundhoz aláíró jobbátlövő.

De nem csak az FTC részéről szólt a búcsúzókról a finálé, elvégre a Vipers sikeredzője, Ole Gustav Gjekstad is (jó ideig) az utolsó meccsén irányította a triplázó BL-győztest.

Varázslatos győzelem volt, voltak pillanatok, amikor megszenvedtünk, de itt ül mellettem a legendánk, Katrine Lunde, aki időről időre kisegített minket. Gratulációval és köszönettel tartozunk az FTC-nek ezért a döntőért, és sok sikert kívánok kollégámnak, Elek Gábornak, akinek a személye nagyon fog hiányozni a női kézilabda ezen szintjéről.

Az asztalnál ülő négyesből egyedül Katrine Lunde jelentett kivételt. A 43 esztendős kapuslegenda jelen állás szerint jövőre is a norvégok keretét erősíti majd – immár hétszeres BL-győztesként.   

„Nagyon-nagyon boldog és büszke vagyok, nem is tudok szavakat találni egyelőre. Egészen különleges volt ilyen atmoszférában játszani, a Ferencváros ellen pedig nagyon kemény meccsünk volt” – adott villámértékelést a meccsen tizenhat védést bemutató Lunde.

Janurik Kinga több bravúrt bemutatott a döntőben, de ezúttal ez nem volt elég ahhoz, hogy a végéig szoros maradjon a párharc. A Ferencváros kapusa elmondta, a vereség ellenére nagyon jó szezont teljesítettek, büszkék lehetnek magukra, és már az fantasztikus dolog, hogy a négyes döntőig jutottak, nemhogy még az aranyéremért is játszhattak.

„Szeretnénk a jövőben is minél többször pályára lépni a négyes döntőben, mert ez a hétvége fantasztikus volt. Nagyra értékeljük, hogy itt lehettünk, és motivációként fog szolgálni arra, hogy visszatérjünk. Mikor megkaptam az ezüstérmemet, nagyobb és nehezebb volt, mint amire számítottam, egy kicsit meg is lepődtem rajta, de értékeljük az ezüstérmet is.”

„Ami meg a Vipers elleni döntőt illeti, egy félidőig fej fej mellett haladtunk, a második játékrészben léptek el több góllal, de ennek ellenére sem gondolnám, hogy elfogyott volna az erőnk a folytatásra. Nagyon jó csapat a Vipers, megérdemli a győzelmet, a célunk egyértelműen, hogy visszavágjunk a jövőben” – zárta gondolatait Janurik.

Klujber Katrin két gólt szerzett a fináléban, és ugyan nem elégedett teljes mértékben a teljesítményükkel, első helyen van számára pályafutásában ez az ezüstérem. „Fantasztikus volt itt lenni, átélni a szurkolóink biztatását, örökre emlékezetes élmény marad számomra ez a hétvége. A döntőben kicsit jobb teljesítményre számítottam, de mégis éremmel a nyakunkban távozunk, amit mindenképpen nagyon értékelünk. Egyértelműen első helyen van nálam ez az ezüstérem a pályafutásomat tekintve.”

Sokat hibáztunk a második félidőben, amely hibákat a Vipers kegyetlenül kihasznált, de leszögezem, hogy ennek ellenére sem lehetünk csalódottak. Nagyon hullámzó út vezetett idáig, én is sok mindent átéltem a csapattal, így ennek az éremnek nagyon nagy jelentősége van.

„Lehet, hogy piros lap volt, de már az első félidőben elengedtem ezt a két játékvezetőt, talán ez a döntő megérdemelt volna kicsit komolyabb bíráskodást...” – mondta csalódottan az Indexnek Tomori Zsuzsannna, majd így folytatta: „Nem ezen múlt, a Vipers jobb csapat, megérdemelten nyerte meg a finálét, valahogy most nem éreztem magunkban azt a fajta átütő erőt, ami korábban átlendített minket a nehéz pillanatokon.”

A jobbátlövő szerint mentálisan és fizikálisan is elfáradt a Ferencváros, ez pedig a világklasszisokat felvonultató norvég alakulat ellen sajnos nem fért bele. 

Csodálatos menetelés volt, boldog vagyok, hogy a Fradival élhettem át mindezt.” A 35 éves játékos szerint bár korábban a Győrrel megjárta, sőt négyszer meg is nyerte a Bajnokok Ligája négyes döntőjét, össze sem lehetett hasonlítani a Papp László Aréna hangulatát az MVM Dome-éval. „A Fradi, az Fradi, az a 8-9 ezer ember, aki kint volt, megállás nélkül tolt minket, bármennyi is volt az eredmény.”

Tomori végül elárulta, ma este még lesz egy közös vacsora és ünneplés a csapattal, utána viszont a pihenésé a főszerep, és egy ideig nem szeretne labdát fogni a kezében.

„Ilyen szurkolótábora senkinek nincs a világon. Talán fociban igen, de kézilabdában kizárt. Az, hogy felállva tapsolt minket a közönség egy perccel a vége előtt, amikor már biztos volt, hogy nem nyerjük meg a finálét, hihetetlen érzés. Miattuk sajnálom leginkább, hogy nem jött össze” – mondta Szucsánszki Zita, aki utolsó mérkőzését játszotta a Ferencvárosban.

18 év, még kimondani is sok, van olyan csapattársam, aki ennél fiatalabb. De most a végén összeálltunk mi, öregek Tomori Zsuzsival, Szöllősi-Zácsik Szandrával, aztán azért csak odatette magát a retró Fradi. Örülök, hogy részese lehettem, tökéletes lezárása volt ez a hétvége ennek az időszaknak.

A jövőjével kapcsolatban egyelőre nem árult el konkrétumokat, annyit viszont igen, hogy jelenleg is végzi az MKSZ erőnléti edzői tanfolyamát, Szucsánszki szavaiból azonban arra lehetett következtetni, hogy találkozunk még vele a pályán. Még ha furcsa is lesz nem zöld-fehérben kézilabdázni látni...

NŐI KÉZILABDA
BAJNOKOK LIGÁJA, NÉGYES DÖNTŐ (BUDAPEST)
Döntő
Vipers Kristiansand–Ferencváros 28–24 (14–13)
Bronzmeccs
Győri Audi ETO–Team Esbjerg (dán) 28–27 (16–9)