Sorozatban harmadszor nyerte meg a norvég Vipers Kristiansand a női kézilabda Bajnokok Ligáját, legutóbb bő egy hete az MVM Dome-ban, amikor a sorozat budapesti végjátékában előbb az elődöntőben a Győri Audi ETO csapatánál, majd a másnapi fináléban az FTC-Rail Cargo Hungaria együttesénél is jobbnak bizonyult. Mi lehet a Vipers titka, és miként lépte le a két legjobb magyar csapatot a Final Fourban? Elöljáróban annyit elárulunk, nem a jobb anyagi helyzete miatt.
A női kézilabda-Bajnokok Ligája négyes döntőjét sorozatban harmadik alkalommal nyerte meg a norvég Vipers Kristiansand. Erre a Bajnokok Ligája és a Bajnokcsapatok Európa Kupájának történetében eddig mindössze három csapat volt képes: a 13-szoros BEK-győztes, Zinajida Turcsina nevével fémjelzett, korszakos Szpartak Kijev, a Gunnar Prokop-féle osztrák Hypo Niederösterreich, valamint a Győri Audi ETO KC.
A Hypo és a Győr esetében olyan együttesekről beszélünk, amelyek anyagi lehetőségeik tekintetében kiemelkedtek a mezőnyből, ennek megfelelően pedig a játékoskeretük is a legjobbakra épült a világ minden tájáról,
akár a saját korszakuk „dream teamjének” is lehetett őket tekinteni.
A Vipers Kristiansand az elején még főként norvég játékosokat foglalkoztatott, és az első Bajnokok Ligája-győzelmét is olyan norvég sztárjátékosokra építve nyerte meg, mint Henny Reistad, Nora Mörk vagy éppen Katrine Lunde. A legutóbbi Bajnokok Ligája-győzelemnél azonban csak utóbbi, az immár hétszeres BL-győztes kapusveterán volt jelen, miközben a fontos posztokon jellemzően légiósokat játszat Ole Gustav Gjekstad csapata.
Ezek a légiósok ugyanakkor messze nem azok a „sztárok”, mint akiket a Hypo, vagy éppen a Győr foglalkoztatott, amikor sorozatban nyerték a legrangosabb európai kupasorozatot.
A norvég bajnok keretében a legnagyobb külföldi sztár egyértelműen a Rosztov-Dontól megszerzettAnna Vjahirjeva – akinek szerződtetése nagyban köszönhető az orosz csapatok kizárásának–, azonban mellette olyan légiósokat alkalmaz a klub, mint a csehMarkéta Jerábková és Jana Knedlíková, a svéd Jamina Roberts, a horvátKatarina Jezic vagy a kameruni születésű spanyol válogatott,Lysa Tchaptchet.
Mindegyikük kivételes képességű kézilabdázó, azonban Vjahirjeva kivételével egyikük sem tekinthető valódi „sztárnak”.
Persze fontos megjegyezni, hogy a játékosok bérköltségeit vagy a kézilabdázásban kevésbé releváns átigazolási díjakat nagyban befolyásolja a marketingértékük, az ügynöki tevékenység, valamint az őket kinevelő közeg anyagi körülményei. Ebből a szempontból pedig Csehország, Horvátország, Kamerun vagy éppen Spanyolország sem kiemelt terület a női kézilabda tekintetében.
A Ferencváros óriási meglepetésre jutott el a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe. A fináléban tisztes helytállást tanúsított Elek Gábor együttese, azonban a Vipers Kristiansand végig előnyben játszva érvényesítette fölényét, és a játék képét, valamint az eredmény alakulását tekintve összességében simán, 28–24-re legyőzte a fővárosi zöld-fehéreket. A Bajnokok Ligája-ezüstérem kétségkívül óriási eredmény a ferencvárosiaktól, ha azonban az anyagi hátteret nézzük, már sokkal árnyaltabb a kép.
Mert adja magát a kérdés: biztosan így kellene-e kinéznie az erőviszonyoknak?
A pénzügyi elemzésekhez az alábbiak alapján végeztük:
Ha ránézünk a grafikonra, akkor kiolvasható, hogy a Ferencváros gyakorlatilag évről évre többet költ a női szakágára, mint a Vipers Kristiansand. 2019 óta ehhez képest a Ferencvárosnak idén mindössze először sikerült bejutnia a Bajnokok Ligája Final Fourba, míg a Vipers Kristiansand a 2020-ban berekesztett szezont leszámítva folyamatosan ott van a legjobb négy között, a legutóbbi három alkalommal pedig meg is nyerte a sorozatot.
A Ferencvároshoz közelálló forrásunk szerint azonban ezekből a számításokból fakadó következtetéseink ebben a formában nem feltétlen helytállóak, sőt...
Ennek alapján az FTC felnőtt női csapatának éves bérkerete mindössze 680 millió forint, amely a működési költséggel együtt – a rezsi, valamint a húsz nemzetközi mérkőzés összességében együtt már komoly kiadást jelentő utazási ráfordítása – a szezonra vonatkozóan 950 millió forintra nő. Azonban még ez utóbbi összeg is jócskán elmarad a Vipers becsült, átszámítva 1,2 milliárdos költségvetésétől.
Mindezek alapján tehát kettejük parkettre vitt párviadalában még mindig a norvég együttes számít a favoritnak, legyőzése a népligetiek számára a bravúr kategória.
Az összes ráfordításoknál a ferencvárosi akadémia 770 milliós működési költségvetése is szerepel, ami a felnőtt csapat játékára és teljesítményére – az akadémiai játékosok szerepeltetésének köszönhetően – szakmailag csak minimális hatást gyakorol direkten, lévén nem is ezt a feladatot hivatott alapvetően betölteni.
A Vipers ugyanakkor nemcsak a Ferencvárost, hanem a Győrt is lelépte az elődöntőben, habár a végén nem múlt sokon, hogy a kisalföldiek kiénekeljék a sajtot a norvégok szájából. Tavaly a döntőben csapott össze a két együttes, Gjekstad csapata pedig akkor is uralta a mérkőzést, és végül 33–31-es győzelmet aratott.
A Vipers és a Győr – a koronavírusos 2020-as szezont leszámítva – a legutóbbi hat Bajnokok Ligája-kiírást megnyerte, három-három alkalommal. Érdekes kérdés azonban, hogy mindez mekkora ráfordításba került a Rába-parton, valamint Norvégiában. A 2023-as évről egyelőre nincsenek pénzügyi adatok.
A győrieknél a 2017-es szezonban több mint 1,5 milliárd forintot kellett ráfordítani a klub működtetésére, és ez évről évre átlagosan több mint 100 millió forinttal növekedett.
Ehhez képest a norvég bajnok 2021-ben még kevesebb mint 900 millió forintot költött, 2022-ben pedig a kiadások már megközelítették az 1,2 milliárd forintot, de ez még mindig nem jelent egy kategóriát a győriek ráfordításaival.
Bár sokszor elhangzott, hogy a Bajnokok Ligájában szerzett Fradi-ezüst és ETO-bronz a magyar kézilabdázásnak óriási siker, ez sportszakmai, valamint gazdálkodási szempontból is erősen megkérdőjelezhető.
Egyrészt a két magyar csapatban – főleg a Ferencvárosban – talán soha nem jutottak ennyire marginális szerephez a hazai játékosok, ez pedig a Final Four-mérkőzéseken még erősebben volt jelen a fővárosi zöld-fehéreknél, mint a szezon korábbi szakaszaiban. A Ferencváros és a Győr góljainak kevesebb mint 20 százalékát szerezték magyar játékosok (23-at a 117-ből), rajtuk kívül pedig a fővárosiak magyar kapusai, valamint védekezésben Tomori Zsuzsanna és Kisfaludy Anett jutott még fontosabb szerephez.
Gazdálkodási szempontból még lesújtóbb a kép, ugyanis
mind a Ferencváros, mind a Győr legalább egy kategóriával jobb pénzügyi körülményekkel rendelkezik, mint az immár háromszoros Bajnokok Ligája-győztes Vipers Kristiansand.
Amellett, hogy a kisalföldiek már 2019 óta nem nyertek BL-t, a fővárosiaknak idén csupán először sikerült a négyes döntőbe kerülés, ami ekkora erőforrás-befektetéssel ennyi év után, főleg az összehasonlítás tükrében lehetett volna akár minimumelvárás is.
A Vipers valamit jobban csinál, ez pedig a tudatosabb játékospolitikával, és az ezzel szorosan összekapcsolódó, kiszámítható gazdálkodással is összefügg. Ami viszont még döbbenetesebb, és a magyar kézilabdázásban meglévő aránytalanságokat még inkább mutathatja, az a BL-győztes pénzügyi összehasonlítása a magyar bajnoki bronzérmes Debrecennel.
Az elmúlt években többször is nyilatkoztak arról sportvezetők, hogy a csapatukban azért alkalmaznak légiósokat, mert a magyar játékosokat drágább megfizetni. Ennek több oka van, köztük árfelhajtó hatással bíró szövetségi szabályozások, valamint az ügynöki tevékenység.
Jelenleg a Debrecen adja a magyar női kézilabda-válogatott gerincét, így több szempontból is érdekes lehet az eredménykimutatásaik elemzése. 2022-ben a bérköltségek a hajdúságiaknál több mint 610 millió forintot tettek ki,
ami nagyjából egy kategóriában van a Vipers Kristiansanddal,
ahol ugyanezek a kiadások valamivel több mint 700 millió forintot jelentettek.
Ami még rendkívül érdekes, és egyben rávilágít a magyar kézilabdázásba becsatornázott források egyáltalán nem kellően hatékony felhasználására, az az, hogy a Vipers Kristiansand teljes éves bevételével majdnem megegyező támogatásban részesül a debreceni kézilabdacsapat, amelynek nagy részét az Emberi Erőforrások Minisztériumából kapta, akadémiai támogatás jogcímén. Ezen kívül még a TAO-támogatások tesznek ki jelentősebb összeget a hajdúságiak bevételei között.
A Debrecen a 2022–2023-as idényben a nemzetközi porondon alanyi jogon indulhatott a második számú európai kupasorozat, az EHF Európa-liga főtábláján, ahol azonban egyből, a csoportkör küzdelmei során búcsúzott.
A Debrecen csapatától kapott tájékoztatás alapján az adatok összevetése ebben a formában nem helytálló. A Vipers felnőtt csapatának költségvetését felesleges összehasonlítani a DVSC Kézilabda Akadémia támogatási összegével, mert ez utóbbi nem egyezik meg a DVSC SCHAEFFLER felnőtt csapatának költségvetésével.
Az 1,1 milliárdos összeg, a három kiemelt női akadémia között szereplő DVSC Kézilabda Akadémia támogatása, ami kizárólag az utánpótlásra fordítható. Ebből az összegből üzemelteti a DVSC Kézilabda Kft., mint gazdálkodó szervezet, a Hódos Imre Rendezvénycsarnokot, tartja fent a kollégiumot, fizeti az utánpótlás csapatok mellett dolgozó sportszakembereket, egészségügyi és rehabilitációs személyzetet, a csapatok utaztatását, étkeztetését, stb.
Valójában a DVSC SCHAEFFLER felnőtt csapatának egy bajnoki szezonra vonatkozó költségvetése nem 1.1 milliárd forint, hanem ennek kevesebb mint a fele. Ezt saját bevételi forrásokból finanszírozza a klub.
A bérköltségeket illetően szintén félrevezető az összehasonlítás. A Vipers nagyjából 700 milliós költsége csak a felnőtt csapat és a hozzá kapcsolódó alkalmazottak bére, a beszámolójuk szerint 33 főé, míg a Debrecennél feltüntetett bruttó összeg nem a felnőtt csapatra vonatkozik, hanem a DVSC Kézilabda Kft. összes alkalmazottjának bérét tartalmazza, összesen 60 főét, melyben benne van a felnőtt csapat mellett a DVSC Kézilabda Akadémia összes alkalmazottja is.
(Borítókép: A női kézilabda-Bajnokok Ligája négyesdöntőjét sorozatban harmadik alkalommal megnyerő Vipers Kristiansand csapata 2023. június 4-én Budapesten. Fotó: Kaszás Tamás / Index)