Legjobb eredményét megdöntve az ötödik helyen végzett a magyar férfi kézilabda-válogatott az Európa-bajnokságon, miután a 2024-es, Németországban zajló viadal pénteki játéknapján a kölni helyosztón 3–0-s hajrájának köszönhetően 23–22-re legyőzte Szlovéniát. A nemzeti együttes az 1998-as kontinenstornán hatodik helyen zárt, Németországban most ezt sikerült felülmúlni.
Szlovénia a mieinkhez hasonlóan hibátlanul zárta a csoportkört, a középdöntő első két összecsapásán a címvédő svédektől és a portugáloktól azonban vereséget szenvedett. Majd Hollandiát is megverte, így a záró forduló előtt győzelmi kényszerbe került Uros Zorman csapata: le kell győzni az addig még hibátlan Dániát, hogy játszhassanak az ötödik helyért. Ami végül sikerült, végig vezetve, három góllal felülmúlták a világbajnok sztárcsapatot, és így Szlovénia harmadik helyen zárt a II. középdöntős csoportban. A magyarok helyosztós részvétele pedig – körbeverés miatt – Izland Ausztria elleni sikerével lett biztos.
A két együttes legutóbb a tavalyi világbajnokságot megelőzően két felkészülési mérkőzést is játszott egymással: egyiket a magyar, másikat a szlovén válogatott nyerte. Előtte tétmérkőzésen a 2020-as Eb középdöntőjében találkoztak, akkor Lékai Mátéék nagy csatában, minimális különbséggel nyertek.
Az egymás elleni mérleg teljesen kiegyenlített – amit a fogadóirodák is bizonyítottak –, 29 mérkőzésből 14 magyar, valamint 14 szlovén győzelem mellett egy döntetlen született.
A két csapatot tehát nem kell bemutatni egymásnak, ezzel együtt a szlovén játékosokat se a magyar szurkolóknak, ugyanis többen is a honi bajnokságban érdekelt kluboknál légióskodnak: Gasper Marguc már 10 éve a Telekom Veszprémben, Dean Bombac – kisebb kitérővel – ugyanennyi ideje a Pick Szegednél, és Borut Mackovsek is, aki mindkét élmenő magyar csapatnál megfordult már, jelenleg pedig a Tisza-partiakat erősíti. De megemlíthetjük Blaz Blagotinseket is, aki a veszprémi alakulatnál húzott le hat szezont.
Férficsapatunk az 1998-as olaszországi Európa-bajnokság hatodik helyével a valaha volt legjobb szereplést érte el a kontinensviadalokat tekintve, ami többek között azért is érdekes, mert a mostani keret tagja, Rosta Miklós édesapja is részese volt annak az eredménynek.
A szlovénok kezdték fókuszáltabban a találkozót: szűk hat percen belül már öt gólt szereztek különösebb erőfeszítés nélkül (5–2), de szerencsére a magyar védelem feszesebbé vált, Bartucz László pedig elkezdte érezni a szomszédok lövéseit. A védéseinek, továbbá mezőnyben leleményes megmozdulásainknak, Bánhidi Bence újabb góljának köszönhetően gyorsan döntetlenre zárkóztunk, sőt Bóka Bendegúz indulásából 13 perc játék után a meccsen először átvettük a vezetést, emiatt érkezett is az ellenfél időkérése (8–7).
A szlovénok Miha Zarabec révén öt és fél perc szünet után találták meg Bartucz ellenszerét, de Fazekas Gergő egyéni akciójából és a már megszokott Bodó Richárd–Bánhidi-összejátékból kettővel megúsztunk az utolsó 10 perc előtt (10–8). Azonban a magyarok technikai hibákat vétettek, illetve Klemen Ferlin több lövést is hárított, így ahelyett, hogy még jobban megléptek volna, felzárkózott az ellenfél, és a véghajrá ikszről kezdődött. A négy perc magyar gólképtelenség elég volt arra az ellenfélnek, hogy a vezetést is átvegye, de Ilic Zoran utolsópillanatos test melletti lövésével egyre zárkózott Chema Rodríguez alakulata (13–12).
A magyar csapatkapitány góljával kezdődött a második harminc perc, és a vezetésért is támadhatott a zöld mezes alakulat, azonban megint nem sikerült megragadnia a kínálkozó lehetőséget, az ellenfél pedig egymás után kétszer is büntetett (15–13). Hosszú gól nélküli percek után Bánhidi révén egyre zárkóztunk, majd hétméterest is lőhettünk, de a meccsen már ötödik alkalommal – és a harmadik lövővel – sem tudtuk értékesíteni a büntetőt.
A 47. percben Bartucz óriási védést mutatott be, majd Bóka szélsőgóljával ismét visszavettük a vezetést (19–18), de nem tartott sokáig az öröm: a szlovénok büntették a magyar pontatlan megoldásokat és máris ők vezetett, sőt a véghajrára – harmadik kiállítása miatt – még Sípos Adriánt is elvesztettük, amelyből azonnal gólt is kaptunk. Így öt percünk maradt a fordításra (22–20).
A magyar csapat elképesztő lendületet kapott: előbb Fazekas góljával egyre zárkózott, majd Bartucz bravúros védéseivel, és Bóka két értékesített hétméteresével az utolsó percet egygólos vezetéssel kezdte, sőt egy elképesztően hosszú támadás Bartuczban elakadt, a maradék hét másodpercben pedig sikerült megtartani a labdát, így 23–22-re a magyar válogatott megnyerte a találkozót, és ötödik helyen zárta a kontinentornát.
A magyar válogatott tavalyi világbajnoki nyolcadik helyével már bebiztosította a tavaszi olimpiai selejtezős részvételt. A mieinkkel egy csoportban még Portugália és Egyiptom afrika-bajnoki győzelme esetén az ottani harmadik helyzett fog biztosan szerepelni, valamint Norvégia. Ha mégsem nyernek, akkor az afrikai torna egyik dobogósa, valamint a skandinávok helyett Németország, vagy Svédország lesz a kvalifikációs verseny negyedik résztvevője.
12 válogatottat három négyfős csoportra osztanak, az első és a második helyezettek pedig kijutnak az olimpiára.
Az 5. helyért:
Magyarország–Szlovénia 23–22 (12–13)
Elődöntő:
Svédország–Franciaország 34–30 (17–11, 27–27, 30–28) – hosszabbítás után
Dánia–Németország 29–26 (12–14)
A további program, vasárnap:
a 3. helyért: Németország–Svédország 15.00
döntő: Franciaország–Dánia 17.45
(Borítókép: Ancsin Gábor és a szlovén Stas Jovicic Slatinsek a férfi kézilabda olimpiai kvalifikációs Európa-bajnokság ötödik helyéért játszott Magyarország–Szlovénia-mérkőzésen a kölni Lanxess Arénában 2024. január 26-án. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)