A magyar férfi kézilabda-válogatott múlt vasárnap többek között a kispadról beszálló Bartucz László szenzációs védéseinek köszönhetően győzte le Portugáliát, és jutott ki a párizsi nyári olimpiára. A csapat 12 év után szerepelhet ismét ötkarikás játékon. A 32 éves kapus nyolc év után ölthette magát a címeres mezt a januári kontinenstornán – ahol szintén kimagasló teljesítményt nyújtott –, így Chema Rodríguez szövetségi kapitány az olimpiai selejtezőtornán is számított rá. És milyen jól tette! A történelmi siker után Bartucz László az Indexnek elevenítette fel elmúlt éveit, legnagyobb kihívásait a sikerig vezető úton, valamint azt, hogy milyen célokat fogalmazott meg a jövőt illetően.
Bartucz Laci, Bartucz Laci!
– zengett vasárnap este nagyjából 6 ezer magyar torokból a Tatabányai Multifunkcionális Sportcsarnokban a Magyarország–Portugália kézilabda olimpiai selejtező után, amelyet bravúros teljesítménnyel 30–27-re nyert meg csapatunk, egyúttal utolsóként megváltva jegyét Párizsba. A sikerben oroszlánrészt vállalt az a Bartucz László, aki a januári Európa-bajnokságot megelőzően nyolc éve nem volt válogatott, de most kulcsfontosságú védéseivel a nemzeti csapat talán legfontosabb tagjává nőtte ki magát. A klubszinten Tatabányán játszó kapus a vasárnap éjszakát – nem meglepő módon – élete legnagyobb élményeként írta le, amikor lapunk megkereste, hogy elevenítse fel az eseményeket.
A Tatabánya kapusának karrierjét az elmúlt években több sérülés hátráltatta, erre az időszakra úgy emlékezett vissza, hogy többek között emiatt nem kapott meghívót a válogatottba egyik szövetségi kapitánytól sem. Emellett mindig kiváló kézilabdakapusai voltak hazánknak, így egészségesen is rendkívül nehéz kihívás volt, hogy újra magára ölthesse a címeres mezt. A reményt azonban sosem vesztette el.
Sosem mondtam le az álmomról az évek során, hogy újra a nemzeti csapat tagja legyek. Mindig arra törekedtem, hogy tudásom legjavát nyújtsam a pályán, amelynek köszönhetően egyszer talán újra válogatott lehetek. Mindig is ez volt a legfőbb célom, számomra hatalmas megtiszteltetés a magyar válogatottban játszani. Őszintén szólva azért meglepődtem, amikor a januári Európa-bajnokságra behívót kaptam Chema Rodrígueztől, de nagyon örültem a lehetőségnek, és az volt a célom, hogy ha pályára kerülök, akkor segítsem a többieket
– emlékezett vissza Bartucz azokra a pillanatokra, amikor 2016 után újra meghívást kapott a magyar kézilabda-válogatott keretébe. Mint elmondta, szenzációs srácok alkotják a csapatot, öröm volt visszatérni közéjük, nagyon jó a társaság, így semmilyen problémája nem adódott abból, hogy nyolc év után kapott újra meghívót.
A történelmi sikert – tehát ötödik helyet – hozó Európa-bajnoki szereplését követően a kontinensbajnok Mikler Roland visszatért a válogatottba, de ennek ellenére Chema Rodríguez továbbra is számított Bartuczra, aki a Szeged kapusa mögött második opcióként készült a tatabányai olimpiai selejtezőtornára.
Meg sem fordult a fejemben, hogy ugyanazt a teljesítményt várják tőlem Tatabányán, mint az Európa-bajnokságon, mindössze annyi járt a fejemben, hogy ha újra megkapom a lehetőséget, akkor tudásom legjavát nyújtsam, és segítsek a csapaton. Ami a kapusposztot illeti, sosem volt rivalizálás Mikler Rolival, ő a válogatott első számú kapusa, ez így is marad a jövőben, így van rendjén. Én csupán örülök, hogy újra hozzá tudtam adni a sikerhez
– mondta Bartucz, akitől megérdekődtük: szenzációs tatabányai teljesítményével vajon megváltotta-e a jegyét Párizsba a válogatott tagjaként?
A Tatabánya kapusa erről óvatosan fogalmazott, hiszen „sok idő van még az olimpiáig”, és a szövetségi kapitány minden bizonnyal azokat a játékosokat hívja majd be, akik aktuálisan a legjobb formában lesznek. Ő mindenesetre továbbra is azon lesz, hogy stabilan teljesítsen, és így a válogatott tagja maradjon.
„Mindig a legjobbra törekszem, érzem magamban az erőt. Tudom, hogy vannak még jó éveim hátra, meg egyébként is, nem érzem azt, hogy kapusként 32 évesen öreg lennék. Szóval vannak még terveim a jövőre nézve. Jelenleg tatabányai klubom számomra az első, ahol nagyon jól érzem magam, de amennyiben jönne egy lehetőség, akár Bajnokok Ligája-csapattól, szívesen kipróbálnám magam külföldön” – taglalta Bartucz, aki hozzátette, ennyire előre ugyan még nem gondolkozik, lépésre lépésre halad a karrierjében, így jelenleg klubcsapata mellett a májusban esedékes, Litvánia elleni világbajnoki selejtezőre koncentrál.
Utóbbiról elmondta, friss élmény az olimpiai kvalifikáció, a szövetségi kapitánnyal így még nem beszélt a világbajnoki selejtezőről, de reméli, ugyanúgy számít majd rá a szakember. (Azt, hogy Litvánia lesz válogatottunk ellenfele, lapunktól tudta meg, a vasárnap este napvilágot látott hír idején volt más dolga is.)
Eksztázis, örömkönnyek, elképesztő hangulat – nagyjából ezekkel a szavakkal lehetett legpontosabban leírni a tatabányai csarnokban uralkodó légkört vasárnap este, amely Bartucz számára is örök emlék marad.
Az, amit a szurkolók nyújtottak, arra nincsenek szavak, egyszerűen belehajtottak minket a győzelembe, örökké hálás leszek nekik emiatt. Több ezer emberrel, a családommal, barátaimmal együtt átélni ezeket a pillanatokat örök emlék marad számomra. A siker ellenére viszont ugyanolyan ember maradtam, mint voltam az Európa-bajnokság vagy az olimpiai selejtező előtt, abszolút a földön maradtam, mivel ugyanolyan vagyok, mint bárki más a lelátón
– emlékezett vissza Bartucz elmondása szerint élete eddigi legnagyobb sportélményére. A 32 éves kapus a szurkolók egyik, ha nem a legnagyobb kedvence lett, aminek nagyon örül, és igazán megtisztelőnek tartja, hogy sokan a kapuba követelik, de tudja, rengeteg munka áll még előtte, hogy stabil tagja legyen a válogatottnak.
„Természetesen láttam a posztokat, bejegyzéseket a közösségi médiában, amelyek rólam készültek, nagyon jólesik, hogy ennyi szeretetet kapok, de azt egy kissé túlzónak éreztem, amikor a magyar labdarúgó-válogatott kapusai közé soroltak engem” – mondta nevetve Bartucz.
A kézis elmondta: miután gyermekkorában még futballozott is, így saját tapasztalatából is elmondhatja, hogy a kapusok szemszögéből rengeteg a különbség a két labdajáték között. Rövid konklúzióként azzal mondta: Marco Rossi szövetségi kapitány jobban jár, ha marad a jól bevált futballkapusainál a nyári Európa-bajnokságon, és a kiszemelteket illetően nem vált sportágat az olasz szakember.
Ami pedig a labdarúgást illeti, ha már témánál voltunk, rákérdeztünk a magyar futballválogatott teljesítményére is, amivel kapcsolatban Bartucz elmondta: általában nem szokott labdarúgó-mérkőzéseket nézni, de a válogatott találkozóit mindig megtekinti, így az Európa-bajnokságon is követni fogja Marco Rossi csapatát.
(Borítókép: Szollár Zsófi/Index)