Amilyen drámai volt az elődöntő, olyan magabiztos ETO-sikert hozott a Bajnokok Ligája budapesti döntője. A győriek a találkozón végig vezetve 30–24-re verték a német SG BBM Bietigheimet, ezzel megszerezve a klub történetének hatodik BL-elsőségét. A négyes döntő bronzérme Dániába, az Esbjerghez került.
Az MVM Dome-ban minden a tízes szám körül forgott: tizedik alkalommal rendeztek négyes döntőt Budapesten, és szombati győzelmével tizedik Bajnokok Ligája-döntőjére készülhetett a Győri Audi ETO KC. Csupán egy dolog lógott ki a sorból: a zöld-fehérek a hatodik alkalommal hódíthatták el a BL-serleget. Ehhez a története első négyes döntőjében rögvest fináléig jutó – a szezon abszolúte meglepetéscsapatának számító – Bietigheimet kellett legyőzni.
A vasárnap esti döntőt megelőzően összesen négyszer küzdött meg egymással a két csapat, mind a négy győri sikert hozott. Először 17, majd négy-, a tavalyi első mérkőzésen nyolc-, a másodikon csupán kétgólos ETO-siker született. Ez az eredménysor is jól tükrözi azt a fejlődést, amin a németek az elmúlt években keresztülmentek – emlékezetes, ráadásul nem is volt olyan rég, a Bietigheim mindössze a 2020–2021-es kiírásban mutatkozott be a BL-mezőnyben.
A Győr az A jelű nyolcas élén zárta a csoportküzdelmeket 11 győzelem, két döntetlen és ugyanennyi vereség mellett, így automatikusan a negyeddöntőbe kvalifikálta magát. Ahol pedig megkapta a legnehezebb feladatot: az elmúlt három kiírás győztesét, a Vipers Kristiansandot kellett oda–visszavágós párharcban legyőznie. Fodor Csengéék végül 54–49-es összesítéssel jutottak be a négyes döntőbe, amelynek elődöntőjében óriási csatában 24–23-ra múlták felül a több világsztárt felsorakoztató dán Esbjerget.
A Bietigheim is az ETO csoportjából került ki, a DVSC Schaeffler mögött az utolsó, továbbjutást érő helyen – innen is látszik, hogy nem feltétlen a sorrend számít. A nyolcaddöntőben azt a Herning-Ikastot verték meg Faluvégi Dorottyáék, amely hét ponttal többet szerzett a csoportküzdelmek során, mint ők, és többek közt az elmúlt három kiírás győztesét, a Vipers Kristiansandot is felülmúlta. Az első meccsen kétgólos előnyre tettek szert, a második meccsen pedig döntetlent játszottak, így 60–58-as összesítéssel jutottak a nyolc közé.
De ott sem várt a német csapatra kisebb feladat: a dán Odeensét keresztül vezet az út Budapestre. Az odavágót néggyel nyerte a Bietigheim, a visszavágón vereséget szenvedett, de így is a német csapat örülhetett a végén.
(F. R.)
A 17-szeres magyar bajnok ötéves pocsék sorozat megszakítására készült, legutóbb 2019-ben emelhette magasba győri játékos a Bajnokok Ligája-győztesnek járó trófeát, azóta a koronavírus-járvány miatt egy szezont töröltek (2020), egyszer az ezüst (2022), kétszer pedig a bronz (2021, 2023) jött össze a négyes döntők rekordgyőztesének. A győriek ráadásul abban a tudatban léphettek pályára, ha sikerül öt év után ismét Európa trónjára ülniük, úgy a klub húszéves szériája sem szakad meg: elvégre 2004 óta először eshetett volna meg, hogy egy szezont aranyérem nélkül zár le az ETO (a magyar bajnoki cím és a Magyar Kupa egyaránt a Ferencvárosé lett 2023–2024-ben).
Szempontunkból pikánssá tette a találkozót, hogy a németek három magyar válogatott játékost (pont annyit, ahány a Győr BL-döntős keretében is szerepelt), Szikora Melindát, Faluvégi Dorottyát és Háfra Noémit is soraikban tudhattak, igaz, közülük Szikora sérülés miatt a döntőben nem állhatott Jakob Vestergaard vezetőedző rendelkezésére.
Ezúttal nem volt gond azzal, hogy az első négy percre fejben a buszon ragadtak volna a győriek, ahogyan azt az elődöntőről mondta Per Johansson vezetőedző. Az ETO rögvest az első akciójából gólt szerzett Kari Brattset Dale révén, majd Silje Solberg védését követően Veronica Kristiansen duplázta meg a fórt (2–0). Míg az Esbjerg elleni csatában a Győr kért időt már a negyedik percben, ezúttal Vestergaard volt a soros, hogy így próbálja meg felrázni az álmoskásan kezdő együttesét (3–1).
Öt perc elteltével azért kiderült, a magyar kezek is meg tudnak remegni: hiába védekezett remekül az ETO, támadásban több jó lehetőséget is elhibázott az együttes, így egy időre megmerevedtek a frontvonalak 3–2-es állásnál. Ám a Bietigheimnél még több volt az egyéni, ki nem kényszerített hiba. A kisebb gödörből Dale centergóljával kászálódott ki a zöld mezes „házigazda”, a nyolcadik percben 4–2-re módosítva az állást. Megélénkült a publikum is – az MVM Dome a legfelső sorok kivételével lényegében megtelt a négyes döntő második napjára –, a „Hajrá, Győr!” skandálást meghálálva pedig ismét Dale talált a kapuba, ezúttal kissé jobbról mattolva Gabriela Goncalvest (5–2). A németek több mint hatperces gólcsendbe burkolóztak, miközben Ana Gros hétméteresből tovább növelte az ETO előnyét.
A kék mezesek Line Haugsted videózás utáni kiállításába próbálhattak megkapaszkodni: Estelle Nze Minko faultja után kaptak is egy hetest, amiből Antje Döll háromra faragta a különbséget. A zárkózás azonban nem volt tartós, hátrányban kapus nélkül rohamozott a Győr, a jobb szélről pedig Győri-Lukács Viktória lövése csorgott üggyel-bajjal gólba, alig fél perccel Döll büntetője után (7–3).
A magyar bajnoki ezüstérmes eszelős tempót diktált, a német időkérést követő, egy-két percig tartó elbizonytalanodást leszámítva esélyt sem hagyott a bietigheimiek kibontakozására. Ha nem sikerült egy akciót gyorsan végigvinni, többnyire egyetlen oka volt, egy kék mezes szabálytalankodása: Gros a játékrész derekán például alig három perc leforgása alatt három hetest is lőhetett – kivétel nélkül értékesítve azokat. Eközben a kékeknek volt, hogy büntetőből sem ment, a 18. percben például Döll hetesét védte lábbal Solberg. Szombaton még Sandra Toft bravúrjaitól volt hangos az MVM Dome, ezúttal váltótársa, az utolsó győri meccsén védő norvég világ- és Európa-bajnok vette ki a részét remek teljesítménnyel a menetelésből.
Húsz perc elteltével 12–7-re ment a zöld-fehér gárda.
A játékrész hajrájához közeledve az ETO újabb kétperces kiállítást hozott le 1–1 találattal, hogy aztán Jenny Behrend büntetését pillanatok alatt két gólra váltva – előbb Fodor Csenge, majd Győri-Lukács talált a kapuba – először a meccsen hat találattal is ellépjen ellenfelétől (15–9).
Úgy tűnt, a szünet előtti utolsó percekből a Bietigheim jön ki jobban, ám végül ez is csak arra volt elég, hogy a félidőre hatról ötgólosra csökkentse hátrányát Vestergaard együttese (17–12).
Fordulás után sem változott jelentősen a játék képe, noha a második félidő első győri találatára több mint három percig kellett várni. Faluvégi ezt kihasználva ismét négyre csökkentette a különbséget, de jelentős felzárkózásról ezúttal sem lehetett szó. Jelképes, Döll ziccerben a keresztlécre bombázott, aztán a következő támadásnál meg Solberg járt túl az eszén. Mindegy volt, mivel próbálkoznak a németek, az ETO védekezése hosszabb távon megingathatatlannak tűnt. A másik kapunál viszont eszelős villanásokra is futotta, például a 38. percben Grostól, aki kilenc, talán tíz méterről is óriási bombát suhintott bal kézzel a jobb felsőbe, immár hétgólosra hizlalva a fórt (21–14).
Solberg közben újabb hetest, majd újabb ziccert fogott, így a mérkőzés utolsó harmadára 40 százalékos védési hatékonyságot jelentő tíz hárítással fordulhatott rá a norvég.
Egyre telt az idő, a különbség pedig többnyire öt-hat gólon billegett a felek között. Láttunk már karón varjút, 2016-ban a férfiaknál például kilencgólos fórból tudta elveszíteni a BL-döntőt a Veszprém, de a magyar tábor buzdításán hallatszott, az MVM Dome-ban ülők többsége egyre inkább hiszi és érzi, a Győr itt ma nem fog kikapni.
S ez még akkor is igaz volt, ha a 45. percre – a második játékrész legeleje óta először – néhány pillanatra négy gólra zárkózott a „vendégcsapat”. Mert mire a németek hihették volna el, hogy a hajrában lehet itt még keresnivalójuk, az ETO Kristiansen kiállítását átvészelve megint meglépett hattal (23–17). Solberg védéseinek hála ráadásul lehetett volna ez még több is, ha Kristiansen vagy épp Szöllősi-Schatzl picit higgadtabb a ziccerek értékesítésénél.
Öt perccel a vége előtt, mínusz ötnél kérte ki utolsó idejét a német padon ülő Vestergaard, hátha ki tudnak találni valamit, hogy a végjátékban még legyen esélyük a csodára... De nem volt. Jelképes, Veronika Mala az 57. percben lőtt találata után szinte könnyek között, lehajtott fejjel kocogott vissza a saját térfelére, nem úgy a következő támadás győri gólszerzője, Brattset Dale, aki sokadjára is visszaállítva a hattalálatnyi különbséget, eksztázisban kitörve tombolt, és rázta a karjait szélesen oldalra tartva (28–22).
Ekkor már csak a különbség mértéke volt a kérdés, az nem, hogy az ETO néhány perccel később – története során hatodszor is – magasba emelheti majd a Bajnokok Ligája győztesének járó serleget.
Még jó 40 másodperc volt hátra, amikor Solberg tizenhatodik védése után Johansson nyakába borult a fél kispad. Az már szó szerint nem érdekelt senkit a csarnokban, hogy az utolsó másodpercben Karolina Kudlacz-Gloc a már ünneplő-tomboló győriek mellett még a hálóba ejtett egy utolsó, szépítő találatot. Olyannyira nem, hogy a helyi eredményközlőn kívül a sajtópáholyban ülők jelentős része sem érzékelte a találatot, ahogyan az EHF hivatalos honlapján is percekkel a dudaszó után módosult csak az állás...
Ment is utólag a matek, ért-e a gól, de a játékvezetői jegyzőkönyvbe bekerült, így végül az ETO 30–24-es sikert aratott.
Mi vagyunk a legnagyobbak, hej-hej!
– zúgta a győri tábor a fanatikusoknak fenntartott saroknál velük együtt ünneplő játékosok irányába.
A 10. budapesti négyes döntő meghozta a hatodik győri aranyat is. 2019 óta az elsőt.
A búcsúzó Stine Oftedalt még megválasztották a négyes döntő legértékesebb játékosának. A 32 éves norvég klasszis a párizsi olimpiát követően nagy valószínűség szerint visszavonul a profi játéktól.
A női Bajnokok Ligája 2023–2024-es kiírásának négyes döntőjében az ezüst a Bietigheimé, a bronz a dán Esbjergé, a negyedik hely a francia Metzé lett az MVM Dome-ban.
NŐI KÉZILABDA
BAJNOKOK LIGÁJA, NÉGYES DÖNTŐ (2024)
döntő
Győri Audi ETO (magyar)–SG BBM Bietigheim (német) 30–24 (17–12)
A bronzmérkőzésen
Esbjerg (dán)–Metz (francia) 37–33 (18–18)
Az elődöntőben történt
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)