Túl a nagy ijedtségen újra van kedve mókázni és a kérdésekre mosolyogtató válaszokat adni a kapuslegenda Sterbik Árpádnak, aki április 30-án szívinfarktust kapott, és a veszprémi kórház intenzív osztályára került. Rossz rágondolni , hogy mi történhetett volna vele, ha azon a számára nehéz napon az autóját vezetve nem a kórház felé veszi az irányt, hanem a Telekom Veszprém kapusedzőjeként elrepül Dániába, a csapata Bajnokok Ligája-kieséséhez vezető mérkőzésre. Szerencséjének mondhatja, hogy felismerte a bajt, és még időben vették kezelésbe a veszprémi orvosok. Sterbik Árpád exkluzív nyilatkozatot adott az Indexnek.
Június 9-én, vasárnap lesz egy hónapja, hogy a játékosként világ- és Európa-bajnok, négyszeres BL-győztes Sterbik Árpit (nincs olyan, aki Árpádnak szólítaná...) hazaengedték a balatonfüredi szívkórházból, gyógyszerekkel és tanácsokkal alaposan ellátva. Klubja nem verte nagy dobra, de már tavaly januárban is orvosi ellátásra szorult, amikor trombózissal kezelték.
Akkor és most is jó kezekbe került, orvosai jelesre vizsgáztak, mindez viszont távolról sem jelenti azt, hogy a két méter magas és az infarktusa előtt szemmel láthatóan is túlsúlyos sportembernek a jövőben ne kellene többet mozognia, drasztikusan változtatni az életvitelén és az étrendjén, és ami még ennél is fontosabb, erős akarattal felhagynia a káros szenvedélyeivel.
„Addig még csak félsz volt bennem, amikor a kocsimat magam vezetve a veszprémi kórház bejáratához érkeztem, ott viszont már egyre rosszabbul éreztem magamat, valahogy úgy, mintha valami húzna lefelé. Amikor pedig az első vizsgálatok után tudatták velem, hogy hátsó fali infarktust kaptam, a szívem hátulsó része nem kap elég vért és oxigént, ezért azonnali beavatkozásra van szükség, már nem az vagány ember voltam, akinek Veszprémben ismernek.”
Így emlékezett vissza április utolsó napjára Sterbik Árpád, aki jelenleg szinte minden olyantól el van tiltva, amit szeret, és ami nélkül eddig el sem tudta volna képzelni az életét.
A sportember elmondta: a megrögzött húsevők közé tartozik, és mint ilyen, él-hal az olyan ételekért, amelyek állati eredetűek, főként akkor, ha azok még jól is vannak elkészítve.
Ezek most kevés kivétellel tiltólistára kerültek. Eddig a cigaretta nélkül sem voltam meg, most viszont egyetlen szálra sem gyújthatok rá. Hadakozok az alkoholstoppal, szerintem két deci jóféle vörösbor nem veszélyt jelentene, hanem orvosságként szolgálna. Kérni is fogom a következő kontrollvizsgálatnál, hogy a zéróból legalább próbaképpen engedni szíveskedjenek
– folytatta Sterbik, akiről pedig még játékosként is az a hír járta, hogy a veszprémi taxisok egyik nagy kedvence volt. Egyrészt gyakran adott munkát nekik, másrészt a borravalót is mindig nagylelkűen méretezte.
A „takaréklángra” állított világírű sportember kórházba kerülésétől a mai napig már 14 kiló súlyfeleslegtől szabadult meg, amit tréfálkozva azzal indokol, hogy a kórházi koszt nem volt az ínyére való.
Negyedszázados sportpályafutását az Építők kézilabdázójaként 2020-ban zárta, nem volt kérdés, hogy maradhat-e Veszprémben, és a tapasztalatait kamatoztatva kapusedzőként dolgozhat-e tovább. Nincs rajta kívül még egy olyan kézilabdázó, aki szerb és spanyol színekben is 120–120 alkalommal védte volna válogatottja kapuját, ráadásul szerb, spanyol, magyar és az észak-macedón klubjaiban is nemzeti bajnokcsapatot erősíthetett. Világbajnoki és Európa-bajnoki aranyérmet vehetett át, szerb, magyar és spanyol állampolgársággal is rendelkezik, mindhárom nyelven jól megérteti magát. Egyike azoknak, akik négyszeres BL-győztesnek mondhatják magukat, kivételes elismerésképpen pedig a 2017-es négyes döntő után a torna legértékesebb játékosának választottak meg.
„A nyári szünet után szeretnék újra ott lenni a játékosok között, mert a fiatalabbak társaságában én is fiatalabbnak érzem magamat. Korábban a bemelegítés közben gyakran azért álltam be közéjük, hogy néhány kalóriát elégessek, mostantól jóval többet kell mozognom, többet és rendszeresebben. Túrázva, kerékpározva, de a kertben is. Az orvosok felhívták a figyelmemet arra, hogy vissza kell vennem a tempóból, lehetőség szerint mentesíteni magamat a napi stresszek súlya alól, legyenek azok negatív kicsengésűek vagy pozitív hatásúak. Abban a rohanó világban, amiben élünk, ráadásul olyan feszültségben, amit a tétmeccsek okoznak, nehéz hidegvérűnek maradni, tiszta fejjel, a vérnyomás felszökése nélkül jó döntéseket hozni” – hangsúlyozza az élettől tanulságos leckét kapott Sterbik.
A kapusedző szerint a most átvészelt szívinfarktusát nem lehet összefüggésbe hozni azzal a korábbi műtétjével, ami 2011-ben szívritmuszavar miatt vált szükségessé.
Akkoriban még a Ciudad Real, a későbbi BM Atlético Madrid és a spanyol válogatott játékosa volt, posztjának kiválósága, akkor éppen három BL győzelemmel a tarsolyában.
„Képletesen fogalmazva azt mondanám, hogy akkor még csak egészségügyi zavarelhárításra volt szükség, nem úgy, mint legutóbb, amikor már generáljavítást végeztek el rajtam az orvosaim. Mint kiderült, a mélyvénás rögök csúnyán eldugaszolták a koszorúeret, ezt kellett késedelem nélkül orvosolni, de volt egy megelőző műtétem is, amivel későbbi bajoknak vették az elejét. Komoly volt a gond, ami nagyobb is lehetett volna, de szerencsére már túl vagyok a nagy ijedtségen. Igyekszem nyugodt maradni, és nem azon bosszankodni, hogy már megint nem jutottunk be a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe. Komoly érvágás volt ez az Építőknek, méretes pofon, amire nem jelent vigaszt, hogy a legnagyobb vetélytársaink közül a PSG és a Kielce sem lehet ott a kölni döntőben. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy már-már nehezebb feladatot jelent kiharcolni a négy közé jutást, mint ott vitézkedni, és 24 órán belül két csatát is megvívni.”
(Borítókép: Sterbik Árpád és az Európa-bajnok Rodrigo Corrales. Fotó: Peka Roland / handballveszprem.hu)