Alázatos a sportágával szemben, keményen dolgozik és szerény. Ezekkel a szavakkal lehetne jellemezni az OTP Bank–PICK Szeged beállóját, Bánhidi Bencét, akit a magánéletben kenyérre lehet kenni, a pályán azonban félelmetes jelenség a maga 208 centijével és 130 kilójával.

Bánhidi mára, 29 éves korára fogalom lett a kézilabdázás világában. Ha beáll a védőfalba, azonnal ketten-hárman csimpaszkodnak rá, de még úgy se nagyon tudják feltartóztatni. Ki gondolná erről az emberhegyről, hogy kisgyermekként egy másik sportág vonzásába került?

Győrben, a szülővárosomban haverokkal mindig fociztunk az utcán, de mivel kislabdadobásban jó voltam a testnevelésórákon, átirányítottak a kézilabdázókhoz. Nem bántam meg, habár nem tudtam, mi vár rám a védőfalban. Aztán amikor labdaszedőként én töröltem fel az izzadságcseppeket, sőt, -tócsákat a győri sportcsarnokban a meccsek közben, akkor értettem meg, mennyire verejtékes sportág a kézilabda. 

Bánhidi tehát Győrben kezdett el kézilabdázni, Balatonföldváron folytatta, mígnem 2015-ben leigazolta a Szeged. 

„Nem volt könnyű elhagyni a családomat, áttelepülni az ország másik végébe – mondja az óriás. – De gyorsan kiderült, hogy a kézilabda a végzetem, a sorsom. Bár nyitva hagytam egy kiskaput: középiskolásként rendvédelmi szakközépbe jártam, nagyon tetszett a készenléti rendőrök munkája. Szóval, volt egy B tervem, ha a kézilabda nem jön be, elmentem volna rendőrnek.”

Még Balatonfüreden először balátlövőt játszott, később került be a darálóba beállónak. Ez jobban passzolt az alkatához.

„Azonnal szerelembe estem a beállói szerepkörrel – jelzi. – Kezdettől fogva szerettem harcolni, küzdeni, először is a pozícióm megtartásáért, aztán meg persze a labdáért. Később Szegeden elsajátítottam a poszt összes trükkjét.”

Ebben nagy szerepe volt Juan Carlos Pastornak, a Szeged edzőjének. Bánhidi végtelenül hálás a spanyol szakembernek.

Mindig alaposan elemeztük az ellenfeleink játékát, a legapróbb részletekig. Aztán pedig órákon át gyakoroltuk a beálló játékának apró finomságait. Pastor azt mondta, olyannyira be kell rögződniük a mozdulatoknak, hogy azokat becsukott szemmel is tudnom kell reprodukálni. Azelőtt ösztönösen voltam beálló, ma már mindent tudatosan, olykor ravasz trükkökkel csinálok. Nem túlzás: amit a kézilabdázásban tudok, azt mind Juan Carlosnak köszönhetem. Ha akkor nem találkozom vele, most sehol sem lennék.

2022 óta Bánhidi a PICK Szeged csapatkapitánya. Ez persze megnövekedett felelősséggel is jár. 

„Amikor Pastor szólt, hogy én leszek a kapitány, zavarba jöttem. 26 éves voltam, arra gondoltam, hogyan fogok én magyarázni világklasszis játékostársaimnak, akik között 35 éves veteránok is vannak. De aztán megszoktam.”

Bánhidinek vannak bizonyos rituáléi, ezekhez babonásan ragaszkodik.

Meccsnap délutánján mindig alszom egy órát, úgy három órával a kezdés előtt. És mielőtt pályára lépnék, háromszor befújom magamat parfümmel – mondja mosolyogva.

Bánhidi a Bajnokok Ligája 2018–2019-es idényében 75 gólt lőtt, majd a 2020-as Európa-bajnokságon bekerült az All-Star csapatba annak ellenére, hogy Magyarország csak a 9. helyen végzett. Ezek után még az addigiaknál is jobbak figyeltek rá a védők.

„Legalább ketten-hárman csimpaszkodnak rám. Ezt nem könnyű elviselni, viszont büszkeség is, hogy ennyire tartanak tőlem” – állítja.

Bánhidinek sohasem volt példaképe, mindig önmagát akarta adni, nem pedig utánozni másokat. Azonban így is van valaki, akire gyermekként felnézett.

„Szerettem a veszprémi Marian Cozma stílusát. Teljesen odavoltam, amikor 2009-ben meggyilkolták. Sokat tanultan Julen Aguinagaldétól is. 29 éves vagyok, és még mindig tanulom a játékot. Új edzőnk, Michael Apelgren és Jonas Källman, a segítője ötvözik filozófiájukban a skandináv és a spanyol kézilabdát. Ami nekem jól fekszik. Úgyhogy meggyőződésem, valami nagyon szép és jó fog kisülni ebből a közeljövőben.”