Egy-egy kisiklást leszámítva Xavier Pascuallal a kispadon eddig remekel a Veszprém férfi kézilabdacsapata, amely a klubvilágbajnoki cím elhódítása után joggal veheti célba ismét a Bajnokok Ligája-trófeát is. A vágyott eredmény letéteményese pedig a korábban Barcelonában – igaz, kissé más szereposztásban – már sikert sikerre halmozó trió lehet: Pascual, a sportigazgató Nagy László és a visszatérő irányító, Aron Pálmarsson.
Amióta a veszprémi kézilabdaklub ajtót mutatott Carlos Ortegának, az „Építők” első spanyol edzőjének, nem mellékesen Nagy László egykori barcelonai játékostársának, kilenc év leforgása alatt ötször kényszerült a patinás klub új szakmai erő bevonására. A legutóbbi választás a „spanyol vonalat” visszahozó Xavier Pascualra esett, aki úgy ismeri Nagyot, mint a tenyerét. Barcelonában ő volt a magyar légiós edzője, ráadásul ugyanő nevezte ki egyik kedvencét csapatkapitánynak.
Minden jel arra mutat, hogy az 56 éves spanyol mester szerződtetése tízpontos húzás volt, amit a portugáliai bakit leszámítva hibátlan BL-menetelés bizonyít, a klubvilágbajnokság megnyerése pedig hab a tortán. Joggal büszke a biztató sorozatra a 2019 óta sportigazgatóként tevékenykedő Nagy László is, akinek az elmúlt két hete a szokásosnál is mozgalmasabb volt. Előbb az egyiptomi Jehia el-Dera súlyos sérülése és kiesése miatt, aztán a hétéves távollét után visszatérő izlandi Aron Pálmarsson villámgyors hadrendbe állításának megszervezésével.
Az idén 43 esztendős Nagy László, akit 2011-ben a világ legjobb kézilabdázójának választották meg, nem csupán a spanyol klubjával kivívott két BL-győzelmével és a 209 magyar válogatottságával, hanem az azzal centiméterekben megegyező számú testmagasságával is sportága kimagasló alakjának számít.
Tizenkét évig Barcelonában légióskodott, azokban az időkben a három BL-első hellyel, 5 klubvilágbajnoki aranyéremmel és 11 spanyol bajnoki címmel büszkélkedő Xavier Pascual volt az edzője, a kézilabdázás egyik fortélyos professzoraként emlegetett sikerkovácsa. A játékosóriás ünnepelt hazatérése után Nagy a veszprémi „Építők” aduászaként barcelonai mesterének egyik ellenfele lett. Az éles fordulatot követően az ő hozzáadott értéke, tudása és lelkesedése is kevés volt ahhoz, hogy az erős hátországgal rendelkező magyar klubja a trónfoglalásig is eljusson a Bajnokok Ligájában.
A sport kiszámíthatatlansága idén aztán úgy hozta, hogy 12 évvel a barcelonai búcsúja után Nagy László, immár klubja sportigazgatójaként, Xavier Pascual pedig a Dinamo Bucurestitől Veszprémbe hívott, vagy ha úgy tetszik, onnan kivásárolt vezetőedzőként újra ugyanazt a klubot szolgálja. Garancia ugyan ezúttal sincs rá, de az esély változatlanul megvan arra, hogy a win-win helyzet, azaz a nyertes találkozása a nyertessel végre álmának megvalósulásához segítheti a BL-sikerre éhes veszprémi alakulatot.
Az márpedig igen nagyot szólna, ha ezzel a beteljesüléssel a közel fél évszázados történetű patinás klub új fő támogatója színre lépése után azonnal olyan sporttörténelmi diadalt ünnepelhetne, amelyről névadó elődje jelentős befektetéssel nyolc éven át csak álmodozhatott.
Mocsai Lajos 2007-től 2012-ig kormányozta Veszprém kedvenc csapatát, az utána következő kiválasztottak közül Carlos Ortega, David Davis és Momir Ilics 3-3 évig élvezte a klubvezetés és a tulajdonosok bizalmát. Az Ortega menesztése után beugró Xavi Sabaté előrelépve két évig szolgálta az együttest, Ljubomir Vranjest viszont egy év után menesztették. Az idén bemutatkozó Xavier Pascual 12 éven belül immár a negyedik spanyol vezetőedzője az európai élvonalban magasan jegyzett magyar bajnokcsapatnak, szerződése szerint négy évig dolgozhat tervei megvalósításán.
Elég gyakran kényszerült a klubunk edzőcserére, voltak ebből bonyodalmak is, de aztán rendeződtek a dolgok
– nyilatkozta Nagy László az Indexnek.
„Pasqui, hosszú közös múltunkra való tekintettel nekem talán becézve szabad így említenem, szigorú, céltudatos és következetes edző, aki viszont át tudja érezni a játékosok nehézségeit, tehát nem mindig »lecsesző«, ráadásul olykor még humora is van. Mindig is pályafutásom meghatározó személyiségeként néztem fel rá, az pedig örök emlék a számomra, hogy 29 évesen rám, egy magyar vendégjátékosra bízta Barcelonában a csapatkapitányi tisztet. Akkor is tudott már méregbe jönni és felvinni a hangját, de ha így tett, mindig csak azt kérte számon a játékosoktól, amire korábban felhívta a figyelmet, amit megbeszélt velük, aztán mégsem azt csinálták a pályán. Ezen a szokásán mind a mai napig nem változtatott, ezt a Veszprém Arénában a szurkolók és a tévénézők is tapasztalhatják” – folytatta a veszprémi sportigazgató.
Nagy László hozzátette, hogy a hazahívásával, valamint Ortega edző, a tréner kérésére szerződtetett, Chema, Ugalde és Ruesga alkotta spanyol hármassal, később pedig olyan nagyágyúk, mint a szerb Momir Ilics és az izlandi Aron Pálmarsson felsorakoztatásával a Veszprém célja már akkor is a Bajnokok Ligája megnyerése volt, ami nem kevés anyagi befektetéssel járt együtt.
„Háromszor játszhattunk döntőt, egyszer megállíthatatlannak tűnő favoritként érkeztünk el a győzelem kapujáig, mégis lehajtott fejjel kellett hazatérnünk Kölnből. Ma is fájó emlék a 2016-os bukás, nem is a vereség ténye fájt, hanem az, ahogy a Kielce kiénekelte a sajtot a szájunkból. Azóta is azért küzdünk és építkezünk, hogy ütőképes játékoskeretünk legyen, két közel egyenlő erősségű sorunk, minden poszton két top kézilabdázó, de legalább »másfél«, azaz egy nagyon jó és egy majdnem ugyanolyan tudású. Felelősséggel mondom ki, hogy a mostani törekvésünk erősebb, mint korábban bármikor, de garanciával ez sem szolgálhat, jó és rossz fordulatok ugyanis egyaránt bekövetkezhetnek.”
Amióta Xavier Pascual aláírt a Veszprémhez, csapata sorra gyűjti az értékes skalpokat, és győztesként tért haza a klubvilágbajnokságról.
„Nagyra kell értékelni, a THW Kiel, a Füchse Berlin, az SC Magdeburg, tehát a majdnem komplett Bundesliga-élvonal, a PSG, a Barcelona és a Dinamo Bucuresti csapatainak a legyőzését, de ide sorolhatom a feltörekvő dán Fredericia elleni nehéz csatában kivívott sikerünket is, akiken a visszavágón hazai pályájukon még nehezebb lesz felülkerekedni. Sajnos a skalpokkal együtt a gondok száma is gyarapodott. Előbb fiatal tehetségünk, Barna János Dániel szenvedett súlyos térdsérülést, aztán a múlt héten következett a feketeleves, hasonló ok miatt az egyiptomi válogatott Jehia el-Dera is kidőlt a sorból, visszatérésére várhatóan hónapokig kell várni. Emiatt azonnal lépni kellett. Xavier Pascual kérésére kerestük meg az izlandi Aron Pálmarssont, akivel rekordidő alatt sikerült megegyezésre jutni, így hétévi szünet után újra a mi játékosunk lett, és szerződése szerint 2026-ig az is lesz.”
Nagy László nyilatkozatában nem erősítette meg a 27 éves olimpiai és világbajnok dán kapus, Emil Nielsen nemzetközi szaksajtóban kész tényként tálalt szerződtetését, aki több forrás szerint 2025-ben Veszprémbe költözik. Egyelőre nem kívánta kommentálni azt, a spanyol médiában felröppent hírt sem, miszerint Ludovic Fabregas, az Építők kulcsembere szerződésének lejártával visszatérne Barcelonába. Azzal a vádaskodással pedig nem kívánt foglalkozni, miszerint a magyar klubcsapat szisztematikusan kifosztani szándékozná Pascual és Nagy László egykori csapatát, a Barcelonát.
A veszprémi klubtól több neves játékos is távozott az elmúlt években, olyanok, mint Nenadic, Blagotinsek, Jahija, Nilsson és mások, de közben sorra érkeztek az értékes kézilabdázók. Elég Fabregas, Descat, Remili, Casado, Sandell, Pechmalbec, Vailupau, Elisson, el-Dera, a legutóbb érkezettek közül pedig Grahovac, Cindric – és most már – Pálmarsson nevét említeni.
„Amióta visszavonultam, és »irodai ember« lettem, egyre több tapasztalattal rendelkezek a klub sportigazgatójaként. A környezetem is tapasztalhatja, de magam is úgy érzem, hogy egyre határozottabb lettem. A törekvés mindig az, hogy a posztokra a lehető legjobb játékosokat sikerüljön leszerződtetni, amiben, ha kismértékben is, de benne van a kevésbé jó választás eshetősége is. A dolgok menete az, hogy összedugom a fejemet a vezetőedzővel, együtt készítünk egy általában 3–5 játékosból álló listát, amelyet a beérkező információk alapján aztán folyamatosan szűkítünk. Olykor nincs idő a mérlegelésre, legutóbb alig 72 óra alatt kellett lépni, és ez váratlan események után a jövőben is előfordulhat. A felelősség elsősorban rám hárul, aminek a gyakorlása kezdetben azért volt kifejezetten nehéz, mert sportigazgatói bemutatkozásom első szakaszában olyan játékosok ügyével is foglalkoznom kellett, sőt, állást is foglalni, akik nem sokkal korábban még a csapattársaim voltak. Csak az tudja, hogy milyen a barátságot felülírva szigorúan sportszakmai döntést hozni, aki már volt hasonló helyzetben. Nem volt kellemes végighallgatni azokat, akik sértettnek érezték magukat, pedig a döntés mindig igazságos és méltányos volt” – mondta befejezésül Nagy László.
Interjúalanyunk, a magyar kézilabda emblematikus alakja, nem feledkezett meg maga és a klubja nevében is köszönetet mondani az eddigi névadó fő támogatónak, és az elismerését kifejezni a veszprémi csúcskézilabdát segítő, mintegy félszáz kisebb és nagyobb támogatónak, akik nélkül sokkal nehezebb lenne a kitűzött célok elérése.
A Veszprém vezetőedzői az elmúlt 17 évben:
(Borítókép: Nagy László 2024. január 19-én. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)