Az Európa-bajnoki és olimpiai címvédő Norvégiával találkozik pénteken kora este a magyar női kézilabda-válogatott a kontinenstorna bécsi elődöntőjében. Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány együttese már elérte a honi szövetség által kitűzött célt azzal, hogy bejutott a legjobb hat csapat közé, és tisztában van azzal, hogy hatalmas feladat áll előtte a négy között. Viszont semmiképp nem szeretne feltartott kézzel állni a kilenc győzelemmel álló rekorder előtt.
Bár az elmúlt években rendre a vártnál gyengébben szerepelt a magyar csapat (erről itt írtunk részletesebben), de most Debrecenben – hazai környezetben, ami ugye még édesebbé teszi a sikert – beérett az, amire 2012 óta, tizenkét éve hiába vártunk: ismét elődöntőt játszhatunk! Tekintve az együttes átlagéletkorát, bátran kijelenthető, bárhogyan alakul a pénteki és a vasárnapi találkozó, erre a keretre, a csapat eddig elért eredményére bőven lehet alapozni nem csak a közeljövőben.
Hét meccs, hat győzelem – ez volt a mieink mérlege a döntő hétvége előtt a részben hazai rendezésű nagy tornán, a hatos győzelmi szériával pedig már a középdöntő utolsó körét megelőzően biztossá vált, hogy tizenkét év után ismét ott lehet az elődöntőben. Miután a franciák hasonló mérleggel érkeztek, csak az volt a kérdés, hogy ki jut tovább elsőként és kerüli el a norvégokat. Ott aztán nagy csatában vereséget szenvedtek Klujber Katrinék, de az addigi hibátlan menetelést mindenki aláírta volna a torna elején. A magyar csapat pedig megmutatta azt, hogy az elmúlt évben hatalmas fejlődésen ment át úgy mentálisan, mint az erőnléti képességeket tekintve – ezt Vámos Petra, a Metz HB irányítója is kiemelte az Indexnek a románok elleni, elődöntőbe jutást érő győzelem után.
Bent Svente, korábbi 116-szoros norvég válogatott játékos a minap magabiztosan úgy fogalmazott, hogy „a magyar csapat fél Norvégiától”, és ezt a meccset a hét minden napján meg kell nyernie a címvédőnek. A sportvilág örök igazsága ezzel szemben az, hogy nincs előre megnyert mérkőzés, miként az is, hogy „a kötelező győzelem sokszor a legnehezebb”. Márpedig a teher ezúttal nem a mieink vállát nyomja, hanem a norvégokét, akik az Eb mellett az olimpiai címvédők is egyben.
Egy mérkőzés végkimenetelét – főleg ebben a szakaszban – számos tényező befolyásolja, legyen szó akár a regenerációról, vagy az ellenfél minél alaposabb videós elemzéséről. Ez mindkét alakulatnak a nyolcadik mérkőzése lesz az Eb-n, a mieink viszont egy nappal többet pihenhetnek rá a pénteki viadalra, ami felénk billentheti a mérleg nyelvét. Más kérdés, amíg a mieinknek utazniuk is kellett közben Debrecenből az osztrák fővárosba, addig a norvégok végig Ausztriában játszhattak, és az innsbrucki csoportkör után a középdöntőre már beköltöztek a bécsi végjátéknak is otthont adó Wiener Stadthallébe.
Eddig 88-szor találkoztak egymással a felek, a mieink ötvenszer nyertek, 35-ször kaptak ki és háromszor döntetlent játszottak. Ebből 27-szer tétmérkőzésen küzdettek a felek: a magyarok mérlege hét győzelem, egy iksz és 19 vereség. Amennyiben viszont az elmúlt évek eredményeit nézzük, egyértelműen a norvégok az esélyesek, ugyanis
legutóbb 10 éve, a 2014-es ugyancsak hazai rendezésű kontinenstorna középdöntőjének utolsó fordulójában sikerült megverni elődöntős ellenfelünket.
De nemcsak a magyarok nem találták a norvégok ellenszerét, a legutóbbi három Európa-bajnokságon (beleértve a mostanit), csupán egy (!) vereséget szenvedtek a skandinávok, két évvel ezelőtt Dánia győzte le őket 31–29-re a középdöntőben. A rivális négy éve mind a nyolc meccsét megnyerve védte meg a címét, majd 2022-ben is ugyanígy tett, a mostani tornán pedig – hasonlóan a franciákhoz – hétből hétnél járva, hibátlanul menetel a triplázás felé.
A 2012-es londoni olimpia után idén Párizsban is a csúcsra jutottak Thórir Hergeirsson vezetésével (aki vasárnap utoljára szerepel az alakulat kispadján). A nyári ötkarikás játékokokat követően azonban hatalmas változáson esett át az alakulat, ugyanis három szupersztárjuk, a Győrrel BL-t nyerő Stine Oftedal visszavonult, Veronika Kristiansen, valamint a legrangosabb kupát hatszor elnyerő Nora Mörk is anyai örök elé néz, utóbbi igen kérdéses, ugyanis áprilisban már betölti 34. életévét és tíz (!) térdműtéten is átesett karrierje során.
Legutóbb tavaly tavasszal játszott egymással a két fél az Eurokupában, az első fordulóban még tisztesen helytálltunk (38–31), másodjára viszont 15 gólos vereséget szenvedtünk, a norvégok gyakorlatilag lemostak minket a pályáról. A két évvel ezelőtti nagy tornáról sem lehetnek jó emlékeink, akkor a csoportkörben vertek el minket tízzel, a 2021-es tokiói olimpián a negyeddöntőben állítottak meg minket, míg 2020-ban ismét az Eb-n szenvedtünk el egy fájó, tizenegygólos vereséget. 2016-ig kell visszamenni ahhoz is, hogy egyáltalán kiélezett mérkőzést keressünk a felek között, az akkori Eb-n csak egy találattal kerekedtek fölénk – hasonló játékra van most is szükség ahhoz, hogy megszorongassuk az elit alakulatot.
Ahogy már fentebb is szó esett róla, egyenes kieséses szakaszban legutóbb a 2021-es tokiói olimpián került össze a két fél, akkor a negyeddöntőben tisztes helytállással négy góllal maradtunk alul. A 2012-es Eb-n – hasonlóan a mostani kontinenstornához – az elődöntőben találkoztunk a norvégokkal, akkor nagy pofonba szaladtunk, 30–19-re Katrine Lundéék győztek. A döntőben alulmaradtak, a mieink pedig a legutóbbi érmüket, bronzot szerezték meg akkor. A 2004-es kontinenstornán is a legjobb négy között játszottunk a skandináv együttessel, akkor ugyancsak hatalmas pofonba szaladtunk, 15 találattal, 44–29-re kikaptunk. Az északiak a győzelemig meneteltek, a magyarok nyakába pedig bronzérmet akasztottak Budapesten.
A statisztikai mutatók alapján is látszik, nem érdemtelenül jutottak el idáig a magyarok, szinte minden listán a legjobbak között vagyunk, az egyéni statisztikákat nézve pedig rendre előzzük a riválist.
Klujber Katrin – aki a franciák elleni találkozón meglőtte 500. gólját a válogatottban – évek óta kulcsszereplője és fontos mozgatórugója a csapatnak. És bár a Ferencváros jobbátlövője nem foglalkozik a kiemelkedő egyéni mutatóival – helyette mindig alakulatának sikereit tartja szem előtt –, de nem titkolja, jólesik számára, ha az újabb mérföldköveire az újságírók felhívják a figyelmét.
A 25 éves játékos a középdöntős összecsapások után a góllövőlista harmadik helyén áll 46 találatával és 57,5 százalékos hatékonyságával, csak a montenegrói csapat bombázója, Durdina Jaukovics (47), valamint a szlovén Tjasa Sanko (48) előzi meg. Klujbernek komoly esélye mutatkozik arra, hogy meghatározó teljesítményével nemcsak a kontinenstorna álomcsapatába kerüljön be, de a gólkirálynői címet is elhódítsa. A norvégoknál ezt a rangsort Henny Reistad vezeti, aki 35 találatával és 61,4 százalékos hatékonyságával a hatodik a sorban.
A kanadai táblázaton, avagy a gól- és asszisztmutatóban is az élmezőnyben van a magyar balátlövő: 46 találata és 34 passza (összesen 70) a második legjobb a mezőnyben, az ellenfélnél Reistad a magyar játékos mögött a harmadik legjobb, 65-tel. De sikeres passzok tekintetében Vámos Petra is az élen van, a metzi irányító a harmadik, 99,3 százalékos hatékonysággal téve mindezt. A büntető értékesítési mutatót viszont már magasan Klujber vezeti: 25 hétmétereséből húszat gólra váltott, ezzel nyolcvan százalékot produkált mind ez idáig. Mögötte öttel lemaradva a román Marina Bazaliu áll, de a balátlövő már biztosan nem előzi meg a magyar játékost, ugyanis csapatának menetelése a középdöntőben véget ért. A már említett Reistad itt a hetedik, tíz értékesített büntetővel.
A mieink menetelésében kulcsszerepet vállalt a kapuban kiemelkedő teljesítményt nyújtó Szemerey Zsófi, ami a mutatókban is meglátszik.
A Metz HB harmincéves játékosa hét forduló után az előkelő ötödik pozícióban áll, hatvan védéssel és majd’ negyvenszázalékos védési hatékonysággal a háta mögött. Klasszis teljesítmény, főleg annak tudatában, hogy klubcsapatában nem igazán jutott szerephez – eddig! A Győr korábbi Bajnokok Ligája-győztes kapusa, Silje Solberg-Oesthassel a tizedik, hét meccsen 133/49-cel és 36,84-es egységgel. A világsztár Katrine Lunde pedig a 18., négy meccsen 26 védést mutatott be.
Az akciógólokat tekintve (tehát a büntetők nem számítanak) Győri-Lukács Viktória holtversenyben az ötödik, a maga 33 góljával és 70,2 százalékos hatékonyságával, de Klujber (13.) is megelőzi a legjobb norvég játékosokat, Deila Thale Rushfeldtet, valamint Reistadot (akik holtversenyben Kuczorával) csak a 17. helyen állnak a rangsorban. De talán, ami a legmeglepőbb, a győri szélső sprintelésben is norvég riválisa előtt van, annak ellenére, hogy a skandináv játék főeleme a szélsők által szerzett gyors és könnyű gólok.
A gólpasszok tekintetében harminc–harminccal Vámos és Reistad holtversenyben a harmadik. De természetesen akad, amiben a címvédő játékosa a mieink valamelyike előtt áll – szerencsére azonban kevés ilyet találunk. Például a blokkok tekintetében jobbak: míg a norvég védőspecialisták itt a negyedik, kilencedik és 16. helyen vannak, magyar játékos a 27-es rangsorban sincs. Ennek pedig minden meccsen hatalmas jelentősége lehet (akár csak lélektanilag), nemhogy egy világsztár csapat ellen. A hetesvédésben is előttünk állnak, 11-ből négy hárítással a hetedik, a magyar csapatkapitány Böde-Bíró Blanka pedig eggyel kevesebbel a skandináv kapus mögött áll.
A norvégok eredményes játékának kulcseleme változatlanul a gyors indulás és az abból szerzett gólok, ebben Reistad mindegyik magyar játékosnál jobb. A dán Team Esbjerg kézilabdázója 17-szer szerzett így találatot, míg a mieinknél Vámos Petra a legjobb 13-mal. Kulcsfontosságú lesz tehát az elődöntőben, hogy Golovin csapata gyorsan visszaérjen a saját térfelére, és megakadályozza az ellenfelet a könnyű gólok szerzésében.
A csapat egészét nézve már árnyaltabb a kép: a kilenc statisztikai mutatóból hatban a norvég alakulat a jobb a mieinknél – de nem vagyunk sokkal lemaradva!
Az olimpiai bajnok szerezte a legtöbb gólt eddig (239), míg a magyarok ezen a listán a dánok mögött a harmadikok, 212-vel. Szemerey bár összességében fantasztikusan védett, csapat szinten a címvédő a jobb: Hergeirsson kapusai „ezüstérmesek”, a mieink hármasa (Janurik Kingával és Böde-Bíró Blankával kiegészülve) az ötödikek, 35,27 százalékos hatékonysággal. A büntetővédésekben már nagyobb a különbség, a rivális a lövések majd' harminc, a mieink csupán a hétméteresek 18 százalékát hárították. A pályán elért találatok listáját, valamint a kanadai táblát a norvégok vezetik, előbbi esetében az ötödik, utóbbiban pedig a negyedikek vagyunk. Gólpasszokban a második a pénteki ellenfelünk, mi itt is az élmezőnyben, az ötödik pozícióban vagyunk.
Három indexben viszont a magyarok a jobbak: értékesített büntetőkben a dánokkal holtversenyben a másodikok (24), míg a címvédő a hetedik (19). A passzok számában – ami a csapatjáték kulcsa – az előkelő ötödik pozícióban állunk, míg a norvégok a tizedikek, de a lerohanásgólokat tekintve is megelőzzük őket (ami igen meglepő annak tekintetében, hogy ez a skandináv kézilabda kiemelt eleme), a mieink 72-szer találtak így be, míg a norvégok 63-szor.
Norvégia a 16. kontinenstornán 14-edszerre jutott be a legjobb négy közé, a mieink elleni siker pedig a 13. döntőbe jutást jelentené számukra. Olimpiát háromszor, világbajnokságot négyszer, Eb-t pedig kilencszer nyert eddig – mindezt az elmúlt 26 évben. A mieink egyszer nyertek Eb-t és vb-t is, olimpián egy ezüst- és két bronzérmünk van. Továbbá a magyarok négyszeres vb-ezüst- és bronzérmesek, valamint háromszor állhattak fel kontinenstornán a dobogó alsó fokára.
A felek jól ismerik egymást, Kari Brattset Dale, Kristine Breistöl, valamint Emilie Hovden személyében három győri légiósuk is van a keretben.
Az Európa-bajnoki elődöntőt pénteken 17.45-kor játsszák Bécsben. Az Index percről percre frissülő cikkel, valamint összefoglalóval és játékos értékeléssel is készül az olvasóknak. Tartsanak velünk a sorsdöntő összecsapáson is!
a hétvégi menetrend:
december 13. péntek:
december 15. vasárnap: