„Nehéz meccs volt, és a játék képe alapján végül igazságos a döntetlen. Az elején elhúztunk ugyan, de pár perc után már ikszes volt az állás, és utána végig döntetlenszagú maradt a meccs.”

A magyar kapus a második félidőben végig az északmacedón tábor előtt védett, amely már a kezdés előtt, a bemutatásnál is kifütyülte az ellenfelet, és bőven maradt részükről „áldás” a fordulás utánra. Akkor még arra is fordítottak figyelmet, hogy megóvják a kiszáradástól Palasicsot, aki felé a hajrában vizes palackot dobtak. A magyar kapus a hálóból lábbal kitessékelt műanyagpalackot végül az oldalvonalon túlra tessékelte.

„Engem ez nem zavart, inkább motivált az ellendrukkolás, hogy igenis megmutassuk nekik, mi vagyunk a jobbak. Sajnos nem sikerült legyőznünk őket, de tanulnunk kell ebből a mérkőzésből is, mert a tűz, az akarat megvolt bennünk, ami ezúttal a döntetlenre volt elég.”

Az első percekben nagyon nem úgy tűnt, hogy a 15. percben már futunk az ellenfél után, időt kell kérjünk és kapust is kell cserélnünk. Mikler Roland helyére akkor érkezett Palasics, akit viszont egy cseppet sem „altatott el” a társak lendületes kezdése.

„Aki a kispadon kezd, az mindig próbál tűzben lenni, mert bármikor pályára léphet, és akkor azonnal fel kell vennie a mérkőzés ritmusát. Tudtuk az északmacedónokról, hogy jók, nem dőltem hátra a kispadon az elején sem, amikor elhúztunk, hogy akkor az sima, és nekem semmi dolgom nem lesz. Örülök, hogy így tudtam beszállni, és segíteni a csapatnak.”

Bodó Richárd arról beszélt, eleve küzdelmes mérkőzésre számítottak, de azzal, hogy az északmacedónok egy ennyire ütemtelen, csapkodó mederbe tudták terelni a játékot, még nehezebbé tették az egészet.  

„Tudtuk, hogy kemények lesznek, de ezzel nem is volt gond. A második félidő kapkodó volt, nem igazán volt üteme a játéknak” – hangsúlyozta.

Lékai Máté rutinja ezen a mérkőzésen is sokat ért, kritikus pillanatokban adott tartást társainak, vagy lőtt gólt, adott gólpasszt.

„Ilyen mérkőzésre és ilyen ellenfélre számítottunk. A győzelem volt a cél, mindegy, hogy egy vagy tíz góllal. Így is nyerhetőnek éreztem ezt a találkozót, de sajnos elmaradt, és döntetlen is csak úgy lett, hogy a végén mi egyenlítettünk. A meccsen ott voltunk egymás nyakán, hol mi vezettünk, hol náluk volt az előny. Mennünk kell tovább, pénteken itt az újabb feladat, vasárnap pedig a következő.”

A védekezésben ezúttal is kulcsszerep hárult Sipos Adriánra, aki belső védőként Ligetvári Partikkal együtt egész végig magas hőfokon égett és kiválóan teljesített.

Jól kezdtünk, percek alatt előnyre tudtunk szert tenni, talán fél gondolat erejéig még az is ott volt bennünk, hogy ez mégsem lesz majd olyan nehéz, mint amire készültünk. Ellenfelünk azonban gyorsan magára talált, és bebizonyította, hogy miért kell komolyan venni. A második félidő közepére belső védőként nagyon elfáradtunk, egyrészt mert elég nagy intenzitású volt a mérkőzés egy nyitómeccshez képest, másrészről viszont az északmacedónok kihasználták a gyorsaságukat, és rendre felvállalták az egy az egy elleni játékot, amire számítottunk ugyan, de belső védőként nagyon kifáraszt minket fizikailag, majd a fejekben is jelentkezett a fáradtság.

Sipos Adrián szerint a csapat védőmunkája egyben volt, az előrejátékban adódott a kelleténél és a megszokottnál több nehézség.

„Több eladott labdánk volt, ziccereink maradtak ki, a lerohanásokba is belehibáztunk, ezért lett a vártnál szorosabb a meccs, és maradt el a győzelem. De megyünk tovább, ez még tényleg nagyon az eleje egy nagy tornának.”

Chema Rodríguez   a magyar kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya is azzal kezdte a  sajtótájékoztatón, hogy a mérkőzést illetően azt kapták ettől a találkozótól és az ellenféltől, amire számította k,

„T udtuk, hogy jók az egy az egy elleni szituációkban, hogy hosszan járatják a labdát, de ha kell, a letámadásokban is veszélyesek. Mindezt megfejelték egy nagyon jó kapusteljesítménnyel, alaposan megnehezítve a dolgunkat. Cserébe mi sem engedtünk könnyű gólokat nekik, harciasak maradtunk a végéig, és ezt a mentalitást jó volt látni. Tipikus első meccs volt egy nagy világversenyen. Küzdelmes. Nehéz.”

A varasdi nyitómérkőzés után a trénert arról is kérdezték, a drámai végjáték miatt úgy érzi, nyert egy pontot a válogatott, vagy a meccs összképe alapján inkább az a benyomása erősebb, elvesztett egyet a magyar csapat.  

Egyértelműen előbbi. Azt gondolom, ha ezt a végjátékot százszor lejátszanánk egymás után, kilencvenkilencszer, de minimum kilencvennyolcszor az ellenfél győzne. Nem alakult tökéletesen a mérkőzés a szempontunkból és ez sajnálatos. Ugyanakkor szereztünk egy pontot, aminek örülhetünk.”

Kiril Lazarov, az északmacedónok kapitánya is összességében elégedett volt a megszerzett egy ponttal. Érzése szerint egy összességében jobb erőkből álló, ezen a szinten több tapasztalattal is bíró válogatottal sikerült döntetlent játszaniuk, ami felértékeli a döntetlent. Ugyanakkor arra is kitért, a végjáték miatt van benne némi hiányérzet. 

A mérkőzés összefoglalóját itt olvashatja!