Ugyan a Dániától negyven kapott góllal elszenvedett, két évvel korábbi vereséghez hasonló kiütést végül elkerülte, így is több szempontból történelmi mélypontot jelentő pofonba szaladt a magyar férfi kézilabda-válogatott Varasdon a franciákkal szemben. A háromszoros olimpiai bajnok egy félidő alatt elintézte a rendkívül dekoncentráltan kézilabdázó magyar együttest, az első játékrészt 23–15-re, a találkozót végül 37–30-ra nyerve. A kifejezetten kellemetlennek ható este ellenére a hosszabb távú célok változatlanok lehetnek: a mieink Ausztria és Katar ellen komolyabb bravúr nélkül is kiharcolhatják a negyeddöntős szereplést a világbajnokságon.
„Ha tovább megyek és a középdöntő-csoportot nézem, a többi meccset, akkor szerintem a másik két találkozón sokkal nagyobb lesz a fókusz, de természetesen a franciák ellen sem feltartott kézzel lépünk pályára" – nyilatkozta még a hétfői médianapon Bodó Richárd, a válogatott és a Szeged balátlövője. A játékos szavai több szempontból is érthetőek voltak, hiszen hiába a franciák elleni bravúr, ha aztán Katar és/vagy Ausztria ellen pontokat hullajtunk, összességében távolabb is kerülhetnek a mieink a szakszövetség által célként kitűzött negyeddöntős szerepléstől.
Ezzel együtt szurkolók (és újságírók egyaránt) bizakodva vágtak neki az újabb varasdi túrának. Elvégre Bodó azt is leszögezte, nem feltartott kézzel lép küzdőtérre a csapat. Csak épp óvatos figyelmeztetést adott, ha a meccs nem alakul a legjobban a mi szempontunkból, nem most a legreálisabb elvárás, hogy sokgólos mínusznál az utolsó tíz percben minden erőtartalékot elégetnek majd egy szinte reménytelen fordítás reményében. Ha más nem, a párizsi olimpián is ki-ki meccsre tudtuk kényszeríteni az akkor jóval esélyesebbnek kikiáltott, a folytatásban aztán már kevésbé eredményes címvédőt. Augusztusban 18–16-ra még vezettünk is, onnan lett aztán 24–20 nem ide...
Varasdon két kvartettelső találkozott, ám míg a mieink az északmacedónok elleni nyitómérkőzés döntetlenjével elhullajtottak egy pontot, Guinea és Hollandia legyőzésével együtt is csak a középdöntős csoport második helyére sorolhattak be. Ellenben a franciák százszázalékos teljesítménnyel vették az eddigi akadályokat. Katart a nyitókörben 37–19-re, Kuvaitot 43–19-re, Ausztriát 35–27-re verték, úgy, hogy igazából egyik mérkőzésen sem kellett csúcsra pörgetni a játékukat.
A magyar és a francia csapat tavaly kétszer is találkozott. Előbb az Európa-bajnokságon – remek rajt után 4–1-re és 6–3-ra is vezetve, 9–10 után azonban végig hátrányból kézilabdázva – szenvedtek a mieink 35–32-es vereséget, majd jött a már említett, 50-55 percig szintén nagy csatát hozó olimpiai csörte, amelyen válogatottunk az ötvenedik percig fantasztikusan tartotta magát, ám a végjátékban a házigazdák felülkerekedtek.
Ezt megelőzően szűk tíz év alatt jött össze másik három randevú: 2021-ben világbajnoki negyeddöntőben hosszabbítás után kaptunk ki 35–32-re, 2016-ban felkészülési mérkőzésen maradtunk alul 28–25-re, míg a legutóbbi győzelmünk 2012 nyaráról datálható, akkor – ugyancsak barátságos mérkőzésen – 23–22-es sikert ért el a magyar csapat.
Hétfőn volt kereken tizenhárom éve, hogy tétmeccsen LEGUTÓBB sikerült meglepni a franciákat. A szerbiai Európa-bajnokságon 2012. január 20-án remek második félidei játékkal 26–23-ra nyert a magyar válogatott – úgy, hogy szünetben még 14–12-es hátrányban volt!
Az örökmérleg a közelmúlt eredményeinek is köszönhetően a franciák felé billen, de közel sem nyomasztó a gallok fölénye: 41 mérkőzést követően húsz győzelem áll a nevük mellett három döntetlen és tizennyolc magyar siker mellett.
Innen vette kezdetét a 42. randevú – egyúttal a két válogatott 21. közös tétmérkőzése.
Chema Rodríguez szövetségi kapitány először változtatott a tornára nevezett 18 játékoson. Az irányító Hanusz Egon helyére a jobbszélső Rodríguez Álvarez Pedro került be. A franciák elleni találkozóra regisztrálható 16 fős keretből ezúttal Krakovszki Zsolt és Ancsin Gábor maradt ki.
Az első három perc még viszonylag komótos tempóban az ismerkedés és a pontos befejezések jegyében telt, a mérkőzést kezdő franciák vezetésére kétszer is gyorsan válaszoltunk (2–2). A folytatás már Rémi Desbonnet pillanatairól szólt, a Montpellier 32 éves hálóőre kézzel és lábbal is kifogott a mieinket, ráadásul – talán a kapus iránti túlzott tisztelet jeleként – Fazekas Gergő majd Ilic Zoran is kapu mellé küldött egy átlövési kísérletet. A franciák ezt kihasználva 5–2-re megléptek, kétszer is az üresen maradt kapunkba.
Tovább erőltettük a hét a hat elleni játékot, az így is nehézkesen kialakított helyzeteinkből pedig a Desbonnet számára csemegének bizonyuló láb mellé küldött lövéseket. Kilenc perc sem telt bele, Chema Rodríguez kénytelen volt időt kérni, ekkor már – 6–1-es sorozatnak köszönhetően – 8–3-ra vezetett a háromszoros olimpiai bajnok. A találatok felét (!) üres kapura szerezve. A szusszanásnyi szünetet követő első két akciónkból egyaránt betaláltunk, de ennyi nem volt elég a franciák elbizonytalanításához. Thibaud Briet jó 12 méterről bombázott a keresztlécre, és még azzal sem volt szerencsénk, hogy onnan ne a gólvonal mögé pattant volna a labda – igaz, a videóbíró segítsége nélkül korántsem biztos, hogy a német játékvezetői kettős, Robert Schulze és Tobias Toennies megadja (5–10).
Nem telt el negyedóra, a tizenkét lövésből mindössze kettőt hárító Palasics Kristóf helyére Mikler Roland érkezett a magyar gólvonalra. A társak eladott labdáival, és így a ziccerben rávezetett francia akciókkal szemben azonban a Szeged veteránjának sem volt sok esélye. A mi szempontunkból 7–14-es állásnál rá is kezdett a magyar kórus:
Ébresztő! Ébresztő!
Egy-egy villanást leszámítva – Szita Zoltán pompás átlövése, vagy épp Sipos Adrián remek blokkjai – azonban továbbra sem tudtuk elkapni a fonalat. Húsz perc elteltével is hat találat volt a két együttes között.
Amikor aztán két perc alatt dobtunk három gólt is, és esetleg elhihettük volna, hogy a védekezés rendezésével lehet esély a feltámadásra, Lékai Máté kapott egy igencsak véleményes kétperces kiállítást, a franciák meg egy ajándék hetest. Ezeket kihasználva pedig vissza is állították a hétgólos fórt, még a játékrész hajrája előtt (11–18). A 25. perc Aymeric Minne találatával, így pedig a meccs addigi legnagyobb, nyolcgólos különbségével indult (12–20).
Ekkor már Szita átlövés góljai is elmaradtak, cserébe megszaporodtak a rossz passzok. Nyolc eladott labda és egy technikai hiba egy egész meccsre is sok lett volna, miközben valójában még az első félidő végétől is három perc választott el minket. Bár Bodó meccs előtti nyilatkozata aligha erről akart szólni, védekezésben és támadásban is azt a benyomást keltette a csapat, a mieink nemhogy elengedték kicsit, igazán sosem pörögtek fel erre a találkozóra.
29 perce megy a meccs, nem akarjátok végre ti is elkezdeni?!
– hallatszott az újabb szurkolói bekiabálás a pálya irányába, mikor a miheztartás végett a francia kapitány, Guillame Gille is időt kért. Varázsütésre feltámadó magyar játék helyett azonban csak a szünet pillanatai jöttek el. 23–15-ös francia előny mellett...
Noha gólkülönbségre járt rosszabbul is csapat a torna eddigi szakaszában, szíven ütő tény: a világbajnokság eddig lejátszott mérkőzésein egyetlen csapat sem kapott huszonhárom vagy ennél is több gólt. Mi több, a kézitörténelem.hu adatbázisa alapján a magyar férfi kézilabda-válogatott történelmében sem fordult elő soha korábban, hogy szünetig 23 találatot kapjon. A korábbi „csúcs” holtversenyben egy Csehország elleni 2006-os, valamint a Dánia elleni 2023-as vb-meccs jelentette, akkor 21 kapott góllal álltak szünetben a mieink. A végén Csehország ellen mondjuk 37–36-ra nyertek így is, ellenben Dániától 17(!) gólos vereséget szenvedtek, a végén – ugyancsak negatív rekordot jelentő – 40 kapott találattal.
Noha rögvest hét a hat elleni játékkal kezdtük a második félidőt, amiből Ilic szerzett is egy gyors gólt, egy újabb kettős emberhátrány még mélyebbre taszította a mieinket. A tizennyolc évvel korábbi cseh meccshez hasonló feltámadás helyett inkább a két évvel ezelőtt vb-pofonhoz hasonlatos végkifejlett irányába robogtak az események. A 35. percben a franciák – ha akartak volna – rá is számolhattak volna a mieinkre, kialakult a tízgólos különbség (17–27).
Az utolsó húsz percre fordulva egy 5–1-es sorozattal legalább sikerült kozmetikázni valamelyest az állást, de 25–31-nél megtört a felzárkózás lendülete.
Az utolsó négy percre már csak egy kérdés maradt: legalább a két évvel ezelőtti 40 gólos negatív rekord megdöntését el tudja-e kerülni válogatottunk?! Palasics a második félidőben nyolc védéssel, mellé több, a kapufáktól kapott kisegítéssel ettől a fekete folttól végül meg tudta menteni a csapatot. Minden mást inkább felejtsünk is el, amilyen gyorsan lehet!
A francia válogatott végül 37–30-ra nyert.
A mérkőzés legeredményesebb játékosa Dika Mem lett, aki hatszor vette be a kapunkat. A magyar válogatottból a legtöbb gólt Lékai Máté jegyezte, ő ötször volt eredményes.
A mieink csütörtökön az ellen az Ausztria ellen folytatják, amely nagy meglepetésre csupán döntetlent játszott Észak-Macedóniával a középdöntő első fordulójában. Azt a mérkőzést is a játéknap zárásaként, ám a mainál fél órával korábbi, 20 óra 30 perces kezdési időponttal rendezik. A franciákra Hollandia vár majd – ott azért több mint érdemes az Európa-bajnoki címvédő pontszerzéséért szorítanunk.
FÉRFI KÉZILABDA-VILÁGBAJNOKSÁG (2025)
1. forduló
Az állás: 1. Franciaország 6 pont, 2. Hollandia 4, 3. Magyarország 3 (93-96), 4. Ausztria 3 (84-90), 5. Észak-Macedónia 2, 6. Katar 0.
A további program
2. forduló, csütörtök
3. (utolsó) forduló, szombat
(Borítókép: Alvarez Pedro 2025. január 21-én. Fotó: Antonio Bronic / Reuters)