A magyar férfiválogatott Horvátország ellen lép pályára a dán–horvát–norvég közös rendezésű kézilabda-világbajnokság negyeddöntőjében azért, hogy 28 esztendő elteltével ismét éremért csatázhasson a torna záróhétvégéjén. Nemzeti együttesünk óriási bravúr kapujában áll, ám tekintve az eddigi eredményeket, a mutatott játékot, valamint figyelembe véve a zágrábi atmoszférát, nem esélyesként lép pályára – viszont akad olyan releváns tényező is, ami a mi javunkra billentheti a mérleg nyelvét.
A magyar csapat sorozatban harmadjára, 2021 és 2023 után ismét bejutott a férfi kézilabda-világbajnokság negyeddöntőjébe, vasárnap pedig az is biztossá vált, hogy a társházigazda, a mieinket fővárosában fogadó Horvátország ellen meccselünk a legjobb négybe kerülésért. Zágrábban a másik ágon francia–egyiptomi összecsapást rendeznek még, így egy esetleges magyar diadal esetén ezen párharc győztese lesz a mieink ellenfele a csütörtökön esedékes elődöntőben.
Az idei a 29. világbajnokság, a magyarok mindösszesen hat alkalommal hiányoztak a tornáról: 1938-ban, 1954-ben, 1961-ben, 2001-ben, 2005-ben és 2015-ben. A 32 csapatos világeseményre a mieink a 2024. májusi selejtezőben vívták ki a részvételt, tizenegy másik együttessel egyetemben. De nézzük meg, hogyan jutott el Chema Rodríguez szövetségi kapitány gárdája a szövetség által célként kitűzött negyeddöntőig.
Bánhidi Bencééket a négyes számú csoportba sorolták, a hasonló játékerőt képviselő Hollandia, valamint Észak-Macedónia és Guinea hármasa mellé. Az első találkozón szenvedtek a mieink, a balkáni csapattal meglepetésre csupán döntetlent játszottak. Mindezt úgy, hogy lefújás előtt tizennégy másodperccel mentettük ikszre a találkozót, így hízelgő volt számunkra az egy pont is. Majd az afrikaiakkal néztünk szembe, akik nem okoztak gondot legjobbjainknak, 35–18-ra kiütötték őket és bejutottak a középdöntőbe – de a legfontosabb feladat még csak ekkor jött: végül nagy csatában Hollandiát is felülmúlták, és lépéselőnybe kerültek a riválissal szemben.
A II. középdöntős csoportba kerülve először a világelithez tartozó franciákkal meccseltünk és súlyos vereségbe szaladtunk – de a továbbjutást nézve a legfontosabb két találkozó még csak ezután következett. Ausztriát végletekig kiélezett összecsapáson múlták felül a magyarok, így (a gallok hollandverésének is köszönhetően) az utolsó forduló előtt biztossá vált, hogy egy győzelem kell a legjobb nyolcba kerüléshez. Ez – ha nehezen is – de sikerült Chema együttesének, mely legyőzte Katart, így Franciaország, Egyiptom, Dánia, valamint a két meglepetéscsapat, a norvégokat és svédeket maga mögé utasító Brazília és Portugália, illetve Németország, és az utolsóként bejutó Horvátország mellett került a negyeddöntőbe. Hozzá kell tenni, az erőviszonyokat és a többi hatost nézve talán a legkönnyebb ágon...
A hazai környezetben küzdő Horvátország ellen közel sem lesz könnyű dolga Lékai Mátééknak. Abban azért reménykedhetünk, a telt házasnak ígérkező Zágráb Aréna nehezítő tényezővé válhat a társrendezőnek is, hiszen a magyarok is megtapasztalták már az otthoni környezet nehézségeit a három évvel ezelőtti Európa-bajnokságon. Anno a telt házas, a kontinenstorna előtt átadott MVM Dome nyomásával nem bírt el a még Gulyás István vezette alakulat, és a csoportkörben búcsúzni is kényszerült. Délnyugati szomszédunk ilyen „bakit” nem követett el, és eljutott a playoffkörig. Nem bánnánk, ha a csordulásig, pontosabban tizenötezer horváttal megtelt csarnok súlya ezúttal nyomná a vb után visszavonuló Domagoj Duvnjakék vállát – ahelyett, hogy az égig emeli a csapatot.
A horvátok csupán egy vereséget szenvedtek a tornán, annak ellenére, hogy jóval nehezebb mérkőzéseken, papíron a magyarok riválisainál erősebb nemzetekkel néztek szembe. Bahrein és Argentína nem okozott gondot a Dagur Sigurdsson vezette gárdának, a csoportdöntőben Egyiptom annál inkább, 28–24-es vereséget szenvedett a házigazda. A középdöntőben egy pokoli csoportban az utolsó fordulóra hármas körbeverés alakult ki Egyiptom, Izland és a társházigazda között – így egy esélye maradt szomszédunknak. A horvát együttes annak tudatában léphetett pályára vasárnap, ha legyőzi a már biztos kieső szlovénokat, akkor a mieinkkel játszhat hazai pályán a legjobb négybe kerülésért, ha nem, akkor búcsúzik. Előbbi nagy csatában (és némi bírói segítséggel) sikerült is, így az élen zárták a hatost.
A közelgő csatát illetően a fogadóirodák sem a magyar válogatottat tartják esélyesnek (négyszeres pénzt fizetnek Lékaiék esetleges sikerére), amit a hazai környezet adta előny és az egymás elleni örökmérleg is igazol: húsz horvát siker és öt döntetlen mellett tizenegy magyar győzelem született mind ez idáig.
A felek legutóbb a tavalyi Európa-bajnokság középdöntőjében találkoztak, akkor a mieink három góllal jobbnak bizonyultak. Előtte a 2021-es Eurokupa-sorozatban mérkőztek meg – abból a találkozóból is a magyarok jöttek ki győztesen.
Válogatottunk javára billenti a mérleg nyelvét, hogy míg nekik két napjuk volt a regenerációra, addig a horvátoknak csupán egy. Ráadásul a FRANCIA LOBBI HATÁSÁRA MEG IS CSERÉLTÉK a keddi negyeddöntők sorrendjét, így a horvátok – amúgy joggal – azért is reklamáltak, hogy a szabályokban előirányzott 48 óra pihenőjük sem lesz meg kezdésig. A torna ezen szakaszán pedig minden pihenéssel töltött perc számít...
A mieink a vb-k történetében – más lebonyolítási rendszerben – 15 alkalommal jutottak el a legjobb nyolc közé. Ötször utolsóként zártunk, kilencszer az ötödik–hetedik hely valamelyikén végeztünk, és csupán kétszer sikerült legalább az elődöntőig menetelni – még az ezredforduló előtt, 1986-ban és 1997-ben. Előbbi tornán a története legjobb eredményének számító, második helyét érte el, utóbbin pedig negyedikként, érem nélkül zárt. Azaz 27 évet kell ahhoz is visszarepülnünk az időbe, hogy a kedd esti siker által kecsegtetőhöz hasonló bravúrt találjunk.
Ha a közelmúltat vizsgáljuk, akkor csak négy évet kell visszautazni az időben:
2021-ben értük el az évezred legjobb vb-eredményét, akkor ötödikek lettünk.
12 évvel ezelőtt a dánokkal szemben maradtunk alul három góllal, 2017-ben a norvégoktól kaptunk ki szoros találkozón (31–28), a már említett 2021-es tornán pedig a világversenyeken rendre ellenfélként felbukkanó franciáktól kaptunk ki hosszabbítás után (35–32) a nyolc között. Két esztendeje pedig ismét a háromszoros címvédő dánokkal mérkőztünk meg a négy közé jutásért, akkor esélyünk sem volt a győzelemre – a magyar válogatott történelmének legtöbb kapott gólját hozó tétmeccsen 40–27-es, kiütéses vereség lett a párharc vége.
Most viszont jobb helyzetben vagyunk! A horvátok bár kiváló játékerőt képviselnek, mégis közel egy szinten vannak a magyarokkal. Annak ellenére is, hogy a medáliákban bizony megelőznek minket. A 15 szereplésükből ötször éremmel a nyakukban tértek haza (1995, 2003, 2005, 2009 és 2013), egy arany és bronz, valamint három ezüst a mérlegük a korábbi tornákról – nem lehet kétségünk, hasonlót akarnak hazai környezetben is alkotni.
A mieink eddigi teljesítménye bőven hagyott kívánnivalót maga után, a tornán számos alkalommal említett technikai hibák és rengeteg kihagyott ziccer megnehezítették Chema együttesének a helyzetét. Ha viszont ezeken javítani tud a magyar együttes, pariban lehet a horvát válogatottal, és bravúrt érhet el. Válogatottunk rendre rosszul kezdte találkozóit a vb-n, érdekesség viszont, hogy a harmincpercnyi nehézséget az öltözőben tudta hagyni, és rendre új lapot nyitott a második játékrészben. Ha csak a második félidők számítanának, a legjobbak között lenne a magyar csapat.
Gólok tekintetében hasonlóan állnak a felek, míg a rivális eddig 294 lövéséből 198 gólt jegyzett, addig a magyaroknál ugyanennyi próbálkozásából 186 találat született. Ez csupán 0,4 százalékos különbség. A ziccereknél, illetve büntetőknél már nagyobb a differencia: előbbi esetében a mieinknél 33/49, míg a riválisnál 31/39 a mutató, utóbbinál pedig 16/22, illetve 16/18 az arány – ezen indexekben biztosan javulnia kell együttesünknek. A távoli zónából való találatokban közelebb vagyunk egymáshoz, csupán öt százalékkal hatékonyabban talál Horvátország a hálóba kilenc méteren túlról – ha ebben előrelépést produkálunk, ugyancsak döntő jelentőségű lehet a végeredmény kimenetelében.
A modern kézilabdában az egyik legfontosabb a kapusposzt. Palasics Kristófot öt mérkőzés alatt kétszer is a mezőny legjobbjának választották, valamint (a jelenleg tartalék) Mikler Roland is bravúrosan védett Guinea ellen. Az ellenfél párosa – Dominik Kuzmanovic és Ivan Pesic – viszont ebben a mutatóban is a mieink előtt áll. A horvátok a kapura érkező lövések 36, míg a magyarok 31 százalékát hárították. Lebontva is mindenben a rivális áll jobban: a hetesekben és távoli lövésekben hét, míg ziccerek hatástalanításában tízszázalékos a differencia a horvátok javára. Kuzmanovski a kapustabella előkelő, második helyén áll a maga 41 százalékával, Mikler a 21. a rangsorban (négy mérkőzéssel a háta mögött), míg első számú hálóőrünk, Palasics a 29., 31,5 százalékkal.
Fontos lesz a gólgyárosaikat is megfékezni. Filip Glavas a legfőbb hétméteres lövője az együttesnek, csupán egy (!) büntetőt hibázott el, és az összes lövésének 85 százaléka gólt ért. De a szegediek kedvence, Mario Sostaric sincs sokkal lemaradva, ő 82 százalékkal értékesíti a helyzeteit – akármilyen lehetetlen is az a bizonyos szög…
A mieinknél Imre Bence szerezte a legtöbb gólt, mindezt azonban úgy, hogy hatékonyságban jelentősen elmarad a horvát gólvágókkal szemben (69 százalék), a THW Kiel szélsőjét pedig Szita Zoltán követi (ő 68 százalékos pontosság mellett hozott össze 25 találatot). Ha csak a nyers hatékonyságot nézzük, Bóka a torna teljes mezőnyének legpontosabban célzó játékosa (a legalább tizenegy gólt szerző játékosok között), ő eddig 19 lövésből 17-szer volt eredményes.
Csak az asszisztokat tekintve, valamint a kanadai táblán (gól+gólpassz) Ivan Martinovic is megelőzi a mieink legjobb hármasát, Ilic Zorant, Bodó Richárdot és Szitát – semlegesítése így ugyancsak fontos tényező lehet a győzelem megszerzésében.
Fentebb szó esett arról, hogy a magyar csapat mennyire sok labdát adott már el a korábbi találkozókon. Zvonimir Srna a labdaszerző-specialista a horvát együttesnél, rá nagy figyelmet kell fordítania Chemáéknak, ahogyan Sostaricra is, ő sem rest egy-egy támadásból gyors gólt szerezni.
A blokkolt lövésekben jócskán megelőzzük a riválist, Sipos Adrián a maga kilenc blokkjával, meccsenkénti átlagos 1,5-es hatékonyságával a tabella másodikja, míg másik védőspecialistánk, Ligetvári Patrik a hetedik – holtversenyben a horvát hármasvédővel, Marko Mamiccsal.
A torna alatt mellettem helyet foglaló horvát újságíró kolléga végig szemmel kísérte a magyarok mérkőzéseit, és a negyeddöntőt megelőzően azt mondta, hogy az eddigi teljesítmény alapján ez kevés lesz a mieinknek a szomszédok ellen, akik szinte szárnyaltak a világbajnokság alatt. Bóka Bendegúz is hasonlóan vélekedett a Katar elleni mérkőzést követően, a Balatonfüred szélsője hangsúlyozta, amennyiben a csapat nem tud a démonjaival megküzdeni, vagyis a labdaeladásokon csökkenteni és a mérkőzéseket jobban kezdeni, akkor ilyen sztárcsapat ellen nem lesz esélye. A korábbi meglátásokat a hosszú éveken át Magyarországon játszó horvát kapus, Mirko Alilovic is osztotta.
„A magyarok nem igazán tündökölnek a vb-n, tíz góllal kaptak ki Franciaországtól. Szerintem sokkal jobb csapat vagyunk, és úgy gondolom, sokkal könnyebb meccsünk lesz, mint a szlovénok ellen. Bár vannak jó játékosaik, de mi minden poszton jobbak vagyunk” – vélekedett a Szegeden és Veszprémben összesen 12 esztendőt eltöltő klasszis.
Ezen véleményen van Ales Pajovic, az osztrák, valamint Veselin Vujovic, a katari férfiválogatott szövetségi kapitánya is, akik szerint a társrendező horvátok várhatják egyértelmű esélyesként a magyarok elleni negyeddöntőt. Meglátásuk szerint a magyaroknak sok nehézkes, lassú védekezőjátékosuk van. Nem gyorsak, nem robbanékonyak, Mamic, Leon Susnja és Srna hatékonyan védekezhet ellenük, sőt ők még Bánhidit is meg tudják tartani.
Sostaric szegedi klubtársával, Bánhidivel beszélt a találkozó előtt, aki különleges módon igyekezett felkészíteni a mieinket az összecsapásra. A szélső ugyanis több éttermet is ajánlott a magyar játékosoknak, és azt javasolta, egyenek egy jó zsíros kebabot a negyeddöntő előtt, hogy minél lassabban tudjanak majd futni...
Bánhidi az MTI-nek azt nyilatkozta, hogy az irányítók teljesítménye fontos tényező lesz.
A horvátok hazai pályán játszanak, ami nekik előny, nekünk hátrány, de valahogy ezt ki kell zárnunk holnap a pályán, és csak saját magunkra szabad összpontosítanunk. A szövetségi kapitány is azt mondta, hogy nem szabad elvesztenünk a kontrollt, akkor sem, ha egy kicsit megakad a játékunk. Ebben az esetben nagy hangsúly lesz az irányítóinkon, hogy mit játsszunk és kijöjjünk a hullámvölgyből.
A 126-szoros válogatott játékos az ellenfél taktikájáról elmondta, nagyon zárt hatos fallal és egy különleges horvát öt-egyes felállással is szokott védekezni, úgyhogy mindkettőre készülnek, mert ezeket szinte minden világversenyen váltogatja az izlandi kapitány. Hozzátette: bízik abban, hogy ezúttal „nem maradnak bent az öltözőben a mérkőzés kezdetekor, és reméli, hogy a bírók sem segítik a házigazda továbbjutását”.
A magyar válogatott Horvátország elleni negyeddöntős mérkőzése kedden 18 órakor kezdődik. Az Index helyszíni beszámolóval és percről percre frissülő élő közvetítéssel várja az olvasókat.
negyeddöntők
elődöntők
döntő, bronzmérkőzés
(Borítókép: A győztes magyar válogatott tagjai ünnepelnek a férfi kézilabda-világbajnokság középdöntőjében a II. csoport harmadik fordulójában játszott Katar–Magyarország-mérkőzés után Varasdon, a Varazdin Arenában 2025. január 25-én. Fotó: Illyés Tibor / MTI)