1997 decembere, NBA-alapszakasz, a Chicago Bulls a Los Angeles Lakerst fogadta. Michael Jordanéknek viszonylag gyengén sikerült az ősz, a vendég Lakersben meg ott volt a tizenkilenc éves Kobe Bryant, akit már mindenki a következő Jordanként emlegetett.

Nem ő volt az első trónkövetelő, az amerikai média, és azok, akik nem a Bullsnak szurkoltak, mindenkiben szerették volna meglátni az Újabb Nagy Tehetséget. Bryant már akkor mániákusan tanulmányozta Jordan játékát, a korszakos Chicago-kosaras meg úgy ment neki a meccsnek, hogy erődemonstrációt fog tartani, jobb lesz, ha senki nem beszél egyelőre arről, ki fogja őt leváltani. 

A mérkőzésen Bryant tökéletes Jordan-alakítást nyújtott, többen is megjegyezték később, hogy félelmetesen másolta a legenda egyes mozdulatait. "Csinált pár ismerős dolgot" - mondta Jordan akkor.

A Bulls 104-83-ra nyert, Jordan harminchat ponttal zárta a mérkőzést, a tizenkilenc éves Kobe Bryant harminchármat szerzett, közel felét vállalta csapata pontjainak. Majdnem azonos hatékonysággal dobtak, és mindketten bemutattak néhány látványos zsákolást. 

Illetve történt még valami. Az utolsó negyedben jártak, Kobe odament Jordanhez meccs közben, és megkérdezte tőle, pontosan hogyan dolgozik a lábával a post upoknál. "Teljesen lesokkolt a dolog, úgy éreztem magam, mint egy öregember. Aztán elmagyaráztam neki" - olvasható Jordan idén megjelent, The Life című önéletrajzi könyvének egyik fejezetében. 

Jordan tényleg rólam beszélt? 

Mindez előszele volt az NBA következő két évtizede megunhatatlan történetének, Michael Jordan és Kobe Bryant összehasonlításának, amit rendre elővesznek, amikor uborkaszezon van, vagy Bryant megdönt vagy döntött valamilyen rekordot. Ki tud-e lépni Kobe Bryant a hatszoros Bulls-bajnok árnyékából, egyáltalán össze lehet-e őket hasonlítani? 

Mindkettőjük edzője volt Phil Jackson, az NBA legeredményesebb trénere, ő tavaly megjelent könyvében elevenítette fel azt a pillanatot, amikor a két kosaras először találkozott személyesen. A találkozót azért hozta össze az edző, hátha az idősebb tud valami tanácsot adni Bryantnek az önzetlen csapatájátékról. Merthogy a kétezres évek elején Bryantnek voltak bőven ilyen problémái, még több balhéja az edzéseken és a pályán emiatt. De miután kezet ráztak, Bryant kapásból azzal indított, 

Simán szétrúgnám a segged egy az egy ellen. 

És ezzel elkezdődött. Amikor az NBA-ben találkoztak, sokszor Jordannek kellett visszafognia magát, hogy ne álljon bele a rivalizálást övező őrületbe. Szerinte különösen akkor volt nehéz megállni a dolgot, amikor Kobe róla dobott pontot, mert olyankor legszívesebben átrohant volna a pályán, hogy Bryantről dobjon kosarat. 

Phil Jackson edző írta azt is a könyvében, hogy megdöbbentette, Kobe micsoda megszállottja volt Jordannek, "mindennél jobban bizonyítani akarta, hogy ő a legjobb játékos az NBA-ben, és nem Michael Jordan". 

Jó tíz évvel az első találkozó után, 2008-ban a bajnoki címért ment a Lakers, a rájátszás alatt Jordan mondott néhány dicsérő szót a Lakers legjobbjáról. Amikor erről kérdezték Bryantet, egyből felkapta a fejét, "Jordan tényleg rólam beszélt?". Bármennyire is le akarta nyomni minden szinten az NBA történetének egyik - ha nem a - legjobbját, a tőle érkező dicséret mindennél többet ért. 

Máskor inkább az üzengetés ment. Tavaly például azt mondta Jordan, sok sztárt elvert volna egy az egyben, egyedül Kobe ellen lett volna bajban, mert ellopta a mozdulatait, és amúgy is sokkal fizikálisabb volt a játék, amikor ők a pályán voltak.  A londoni olimpia előtt Bryant nyilatkozta, hogy simán verték volna a 92-es Dream Teamet, válaszul Jordan annyit mondott, hogy a mostaniak tanultak tőlük, és nem fordítva.

De a fentiekhez hasonló odamondogatások elkerülhetetlenek, ha az amerikai sajtó lassan húsz éve azon rugózik, melyik szupersztárra emlékeznek majd jobban, meg úgy alapvetően ki a jobb. 

Néhány éve egy zseniális videó jelent meg a két extraklasszisról, a mozdulataikat vetették össze, nehéz nem látni a hasonlóságot. 

Az elégtétel

Hétfő hajnalban jött el a történet eddigi utolsó fejezete, az NBA örökranglistáján Kobe Bryant pontszámokban megelőzte Michael Jordant a Minnesota Timberwolves elleni mérkőzés második negyedében. Előbb egy büntetővel beállította, majd a következővel lehagyta Jordant. 

A meccs leállt, hogy Kobe megkapja a neki járó ünneplést, csapattársak és az ellenfél is összeölelgette, a bírók is ott sorakoztak, hogy kezet foghassanak vele. 

Akármennyire is igyekezett arról beszélni a meccs után, hogy jó-jó, nagy élmény ezt megélni, de azért nem ez a világ legnagyobb dolga, a videón 0.10-től minden az arcára van írva. A mérkőzés után azt mondta, a legfontosabb az volt, hogy a régi nagyok is gratuláltak neki, mert érzi, hogy még mindig a testvériség és a kosárkultúra fontos tagja. 

Jó kérdés, hogy mi lett volna, ha Kobe már tavalyi Achilles-ín-sérülése előtt megelőzi Jordant, vagy mondjuk a közelébe sem kerül. Egyesek szerint kizárólag ezért erőltette annyira a visszatérést, és néhány hete azért szarozta le edzésen a csapattársait, mert már csak ez az egy dolog hajtotta. A Lakers amúgy se nagyon bajnokesélyes, úgyhogy gyűrűk számában egyelőre nem éri utol a legendát, bármennyire is szeretné (6-5). 

Amúgy Michael Jordan is az elsők között gratulált, külön közleményt adott ki. "Gratulálok Kobe-nak, hogy elérte ezt a mérföldkövet pályafutásában. Egyértelmű, hogy mekkora játékos, kivételes munkabírással és hozzáállással. Élvezet volt nézni, ahogy fejlődött az évek során, nagyon várom, hogy mit ér el legközelebb" - üdvözölte Jordan. 

Bryantnek már nagyon kemény meló lenne feljebb lépni a ranglistán, közel ötezer ponttal marad el a második, Karl Malone-tól, az első Kareem Abdul-Jabbartól több mint hatezerrel. Három-öt szezon alatt befoghatná mindkettőt, feltéve, hogy tartja jelenlegi számait. Augusztusban múlt 36, sok függene attól, teste hogy bírja a gyűrődést, illetve, hogy a Lakers mennyire tudja segíteni. Mindenesetre az abszolút rekord megdöntése távolabbinak látszik, mint azt jelenleg Kobe számai - pontjai, kora - mutatják: játszhat még 40 évesen is, de hogy milyen kondiban lesz akkor, senki nem tudhatja. Az idő már kezdi megviselni Kobe-t, nem véletlen az Achillesz-szakadás sem. Karrierje végén jár, teste már igen erősen kezd belefáradni a gyűrődésbe.

Akkor most ki a jobb? 

Ha csak a számokat nézzük, akkor egyértelmű, hogy Michael Jordan javára billen a mérleg. Jobb százalékkal dobott, kevesebb meccsen ért el több pontot, a rájátszásban is többet szerzett, igaz csak néhány százzal.

Jordan tízszer volt a szezon legeredményesebb dobója, Kobe Bryant kétszer, MVP-címekben és meccsenkénti pontátlagával is előz az öreg. Főleg ez az 5-1-es MVP-arány szembetűnő. A Bulls hatszoros bajnoka kevesebbszer adta el a labdát, több labdát szerzett és blokk-statisztikái is jobbak, szóval lehet sorolni a számokat, Jordan lesz feljebb. 

Talán a legjobban Phil Jackson véleménye fájt ezzel kapcsolatban a Lakers-kosarasnak, a szakember önéletrajzi könyvében mondott ítéletet. Az edzőlegenda mindig is a különbséget kereste a két klasszis között, és nem a hasonlóságot, ezért is jutott arra, hogy Jordan sokkal jobban tudta befolyásolni a játékot, és védekezésben is jobb volt, mint Bryant. „A legnagyobb különbség a két ember között a meglátásom szerint az, hogy Michael sokkal jobb vezér. Időnként túl kemény volt a csapattársaival, de jelenlétével mesterien tudta kontrollálni a csapaton belüli hangulatot a pályán. Kobe-nak sokáig kellett várnia, hogy elmondhassa ezt magáról". 

Rengeteget jelentett, hogy Jordan az egyetemi évek után dobbantott az NBA-be, Kobe Bryantnek meg a középiskola után már rögtön a profi liga jött, és ez a beilleszkedésben is komolyan befolyásolta. Amíg Jordan igazi társasági ember volt, együtt lógott a személyzettel is, addig Bryant tizenévesként zárkózott volt, sokszor a csapatértekezleten is csak kapucnival a fején üldögélt az utolsó sorban. A vezérré válásban ez is nagyon számított. 

A nagy kérdést a fenti számok csak részben válaszolják meg, két korszakos kosárlegendát összemérni mindig nehéz, sokszor nincs is értelme.  Az NFL-ben sokan hasonlítják mostanában a Green Bay Packers-irányító Aaron Rodgerst a legendás Brett Favre-hoz, akinél már most jobb számokat produkál. De Rodgers egy olyan időszakban érte el ezt, amikor jóval passzorientáltabb a játék.

Ugyanakkor az NBA-ben sokak a kilencvenes éveket tartják a legjobb korszaknak, és nem csak a retro miatt, meg azért, mert akkoriban gyűjtöttek kosaras kártyákat. 

Akik a kilencvenes években másolt VHS-eken nézték az NBA-döntőket, vagy sikerült elkapniuk valamelyik külföldi adón, ahogy a Bulls elveri a Phoenix Sunst a döntőben, azokat úgysem lehet meggyőzni arról, hogy Bryant jobb, mint Michael Jordan. Akik pedig nem látták játszani Air Jordant, azoknak úgyis hiába magyarázzák, milyen hatalmas is volt ő. Amúgy is sokat változott a játék, és pont ezt mondta Jordan is: 

"Kitapostam az ösvényt Kobe Bryantnek, de előttem hány ember taposta az utat? Ez a kosárlabda evolúciójáról szól. Tuti, hogy nem játszottam volna úgy ahogy, ha nem tanulmányoztam volna David Thomspont és az őt megelőző nagyokat. Kizárt, hogy Kobe így játszott volna, ha nem figyelte volna az én játékomat. Ez így működik, ezen nem lehet változtatni".