Nincs annál egyszerűbb dolog, mint rámutatni az NBA három vagy öt legjobbjára, kiemelni LeBront, Curryt vagy épp Hardent. Rajtuk kívül is van viszont bőven olyan játékos, akiről minden forduló után ötperces highlight reeleket lehet összepakolni. A 2015-16-os szezonbeharangozónk második felében ők következnek.
A beharangozó első felében a legjobbakkal és a múltat még ma is képviselő legjobbakkal kezdtünk: LeBron James, Stephen Curry, James Harden már most kezdenek legendás szintre érni, Anthony Davis villámgyorsan rátért erre az útra, Kobe Bryant, Dirk Nowitzki és Tim Duncan viszont már csak egy lépésre van a halhatatlanságtól.
De nem ér véget a sor velük, mert a pályán néha többet ér egy plexirobbantó zsákolás, egy bokatörő csel, vagy épp a 223,5 centis karfesztávolság és egy közel 40 centis átmérőjű tenyér, mint egy MVP-cím, vagy egy szekrényre való All-Star-szereplés. Ezért következzenek azok, akikkel lehet, hogy soha nem találkozunk a Hírességek Csarnokában (bár Durant ez alól szinte biztos, hogy kivétel), de attól még leesik az állunk, ha hozzájuk kerül a labda.
(A videók akkor indulnak, ha a kurzort rájuk húzza, kattintásra pedig megállnak.)
Kevin Durant
Szegény Durant az egész tavalyi évét dobhatta a kukába az állandó sérülései miatt, pedig az Oklahoma vele még mindig simán bajnokesélyes. Westbrookkal ketten az egész liga leggyilkosabb párosát alkotják, és csak azon múlik minden, hogy neki vagy az irányítónak van jobb napja. Ahhoz képest, hogy mostanság nem említik egy lapon mondjuk Jamesszel, egy játékra kész Durant még mindig az egész NBA legkreatívabb, -kiszámíthatatlanabb, -veszélyesebb támadója, a siker pedig azon áll, hogy ezt Westbrook mennyire akarja hagyni. Illetve az idén jóval mélyebbnek tűnő cserepad mennyire segíti ebben.
Giannis Antetokounmpo
Amikor bekerült az NBA-be, mindenki csak nézett, hogy ki ez a fura nevű, óriási kezű figura. Aztán két év alatt bebizonyította, hogy neki itt bizony helye van, és adottságainak köszönhetően piszok látványos megmozdulásokra képes. Ja, és a tesói is kosarasok, Thanasist már le is draftolta a Knicks, és azóta a D-League-ben fejlesztik.
Andrew Wiggins
Wigginsnek elég volt egy év az NBA-ben, hogy máris a legjobbak között kezdjék emlegetni, de ez nem is csoda, hiszen a kanadai csodagyerekről már 14 évesen is látszott, hogy sztár lesz. 19 évesen olyan pontátlagot hozott össze, amit csak LeBron, Melo, Durant és Irving tudott überelni, és ennél csak jobb lesz, ahogy belenő a ligába.
Blake Griffin
Griffin miatt egészen nyugodtan át lehetne nevezni Lob Citynek a Clipperst, ő, Chris Paul és DeAndre Jordan ugyanis minden meccsen világcsúcsra hajt a plexitörő zsákolások és alley-oopok számát nézve. Kevés kreatívabb játékos létezik nála, ez pedig a pályán is érződik, ahol láthatóvá teszi saját és mindannyiunk képzeletét.
DeAndre Jordan
Második körös draftoltként DeAndre Jordan némi meglepetésre igencsak meghatározó center lett a ligában, ráadásul Blake Griffinnel egészen félelmetes párost alkotnak a palánk alatt. Az idei nyár egyetlen említésre méltó átigazolási mizériája is hozzá köthető, a texasi Jordant nagyon hívta a Dallas, ő szóban el is ígérkezett Mark Cuban tulajdonosnak, de végül maradt Los Angelesben. Az ügyből elég nagy balhé lett, de az igazat megvallva mindenki jobban örül annak, hogy Jordan maradt Griffin és Chris Paul mellett, mintsem Raymond Feltonnal vagy Charlie Villanuevával szenvedjen.
Gerald Green
Lehet, hogy Green neve sosem fog előkerülni a legjobbak között, de hogy nincs nála szórakoztatóbb játékos az NBA-ben, az biztos. Él-hal a látványért, és minden meccsre úgy tekint, mint egy kihelyezett zsákolóverseny. Szinte biztos, hogy egyéni célkitűzése, hogy egyszer átugorjon a palánk fölött. És ha ez nem lenne elég, a liga egyik legjobb tripladobója is, bár ezt igyekeznek titokban tartani.
John Wall
Wall klasszikus labdazsönglőr, aki mindig valami új, soha nem látott trükkön dolgozik a háttérben. Az eladott labdái ugyan okoznak némi bosszúságot, de ha dob 20 pontot, és másik 20-at ő készít elő, könnyű ezt neki megbocsátani. Főleg úgy, hogy az észbontó trükkjei mellett szép lassan a liga egyik legjobban védekező irányítója lett.
Kyrie Irving
A Duke Egyetemről érkezett, 1/1-es draft volt, és három éve All-Star, tavaly pedig megkapta játszótársnak LeBron Jamest. Amiatt elég bosszús lehet, hogy az NBA-döntőben mindössze egy meccs után kidőlt, meg kellett műteni a térdét, de az idényre már rendben lesz, hogy LeBronnal együtt vezessenek bosszúhadjáratot.
DeMarcus Cousins
Ahhoz képest, hogy vállalhatatlan viselkedése miatt sorra fogytak el mellette az edzők, Cousins a liga egyik legjobb centerévé vált, akitől lassan el lehetne várni, hogy a hátán vigye a Sacramentót. Mondjuk ehhez a nehéz feladathoz megkapott a nyakába két elég problémás alakot Rudy Gay és Rajon Rondo személyében, ráadásul az a George Karl lett az edző, aki soha nem tudott bajnokcsapatot összerakni, cserébe lassan 40 éve edzősködik. Plusz nem a legsimulékonyabb típus. Szóval vagy történik valami csoda, és Cousins vezetésével a bivalyerős nyugaton valahogy rájátszásba slisszol a Kings, vagy valami iszonyatosan kaotikus és balhékkal teli szezon lesz megint, ahol Cousins egyik pillanatban rekordokat dönt, a másikban szimplán lekígyózza a saját főnökét.
Damian Lillard
Portlandben új időszámítás kezdődik, mert sikerült totálisan szétverni a csapatot, egyedül Lillardot tartották meg, de őt öt évig, 120 millió dollárért. Nem véletlenül, Lillard ott van a liga legjobb irányítói között és azt a betörésre játszó, robbanékony és pontérzékeny generációt képviseli, aminek Russell Westbrookot vagy Eric Bledsoe-t köszönheti a liga. Év újonca, kétszeres All-Star és az egyik legveszélyesebb játékos, ha a dudaszó pillanatában eldobott döntő kosarakról van szó. Valószínűleg idén súlytalan lesz a Portland, cserébe Lillard simán harcba indulhat a pontkirályi címért.
Ötlet és szöveg: Koroknai Gergely, Lovas Gergő, Sajó Dávid
Grafikai megvalósítás és borítókép: szarvas