James Harden már nem kosárlabdázó. Sokkal inkább életre kelt gondolatkísérlet, válasz a kérdésre, hogy mi történne, ha egy NBA-csapat kegyetlen, hiperhatékony gépezet irányítása alá kerülne.
A Deadspin január közepi, Hardent méltató cikke kezdődik így, bár valószínűleg a cikk nem is méltatás, hanem előre menekülés, hogy amikor Harden világuralomra tör, legyen mire mutogatva kegyelmet kérni. Jelen állás szerint ugyanis Harden egyetlen lépésre van attól, hogy azt csináljon, amit csak akar.
Az persze, hogy a 2018-as MVP (a legértékesebb játékos) jól kosarazik, nem annyira meglepő, de az, amit az elmúlt bő egy hónapban művel, tényleg nem emberi.
Csak az év, azaz 2019 első két hetében ennyiszer írtunk róla:
De ha csak számszerűsített sportteljesítményét nézzük is, okunk lett volna vele ennyit foglalkozni: a december 13. óta játszott 18 meccsen 42,2 pontos átlagot hozott össze.
Ezzel 34,8 pontos átlagnál jár a szezonban, amivel természetesen vezeti a ligát, és nem mellesleg több mint 5 pontot ver átlagban a második helyen álló Stephen Curryre.
A – valószínűleg (?) – nehezen tartható formára persze némileg kényszerből van szükség Hardentől, ugyanis a Rocketsnak egyre több sérüléssel kell megbirkóznia, amivel Hardenre is egyre nagyobb szerep hárul. Legutóbb pont a csapat egyik titkos csodafegyvere, a center Clint Capela dőlt ki, akit ha nem is egy az egyben, de részben megint csak Hardennek kell pótolnia, ahogy az irányító Chris Paul kiesése után is ő kapcsolt rá – és akkor Eric Gordon sérülését még nem is említettük.
Ezért is volt például olyan meccse a Grizzlies ellen a minap, amin 57 pontjával többet dobott, mint rajta kívül az összes csapattársa, és nem mellesleg az ellenfél teljes kezdősora. Ez a meccs volt a csúcsa annak, min is megy át Harden: a Basketball Reference adatbázisa szerint 60,6 százalékos volt a használati mutatója, ami azt jelenti, hogy a csapat támadásai közül mennyiben volt szerepe – hány támadást fejezett be dobással, labdavesztéssel, vagy hányszor harcolt ki szabaddobást a támadás végén. Ez a szezon legmagasabb száma ebben a mutatóban.
A következő meccsen 58 pontig pörgött, de a Brooklyn Netstől kikaptak hosszabbításban. Sorban a 18. meccsén is 30 pont fölé jutott, beérve Elgin Baylor 1961-62-es szezonbeli sorozatát – ennél hosszabb sora csak Wilt Chamberlainnek van, igaz, neki négy is: 20-as, 25-ös, 31-es és 65-ös sorozatot is csinált külön-külön 30 pluszos meccsekből.
Az pedig tényleg teljesen külön kategória,
hogy a Grizzlies és a Nets ellen szerzett 115 pontjából egyetlen egy sem jött asszisztból, vagyis teljesen egyedül vette fel a harcot a két csapattal.
A sérülések miatt Harden leszegte fejét, és csak ment előre, nagyjából olyan mentalitással, mint pár éve egykori csapattársa, Russell Westbrook. Csakhogy míg Westbrook azért nem utolsósorban a tripla-duplás átlag miatt is hajtotta magát annyira, addig Hardennek nincs más választása: ha ő nem cipeli hátán a csapatot, akkor mástól nem nagyon várhat hasonlót.
(Zárójelben tennénk hozzá, hogy a 2016-17-es szezon után, amikor mindenkinek leesett az álla Westbrook tripladuplás szezonjától, a szintén extraklasszis kosaras tavaly is megcsinálta a felfoghatatlan átlagot, sőt, idén is tripladuplára átlagol egyelőre, a szezon feléhez közeledve.)
Harden hajtásának meg is lett az eredménye: december közepétől január közepéig
241 ponttal dobott túl mindenkit, ő 702 pontot termelt, az Oklahoma City-kosaras Paul George 461-et,
így lett második az egyhónapos időszakban (december 15. és január 15. között).
Hardennek persze ebben segít a viszonylag sajátságos játékstílusa is: támadójátéka ha nem is kizárólag, de nagyban triplákra és büntetődobásokra épül. Hogyan kell ezt elképzelni? Egyrészt állandóan olyan helyzetbe hozza magát – vagy ha vannak jó társai, úgy mozog –, hogy triplát dobhasson, másrészt állandóan azokat a helyzeteket keresi, amikben büntetőt harcolhat ki. Ezeknek köszönhetően
Emellé messze övé a legtöbb eladott labda is, de ezt ne is bolygassuk. A tripla nyilván olyan játékelem, amiről nem fogják leszoktatni, amíg stabilan 35 százalékos hatékonyság fölött marad, a büntetőkért való állandó küzdés viszont elég sok NBA-fan szemét csípi, a bírók ugyanis elkezdtek átállni arra, hogy ha már úgyis annyi szabaddobása van Hardennek, hát biztos okkal, és egyre furcsább helyzetekben is az ő javára ítélnek.
Ez azt eredményezi, hogy az idei szezonban már több, mint 11 büntetődobás jut rá átlagosan meccsenként – a második helyen álló Joel Embiidre 10 alatti mennyiség. Emiatt leginkább azok panaszkodnak, akik a tíz-tizenöt évvel ezelőtti, vagy még annál is régebbi NBA-n szocializálódtak, amikor nagyjából gyilkosságot leszámítva bármit engedtek a bírók.
A büntetőkkel ugyan nem dönt majd rekordot, a triplákkal viszont akár ez is lehet – Stephen Curry a 2015-16-os idényben 11,2 hárompontost kísérelt meg átlagban meccsenként, Harden már 13-as átlagnál jár, ami döbbenetesen magas szám. És nagyon tenni sem lehet ellene sokat, főleg, hogy a döntő többségét visszalépésből dobja, amit csak a legelitebb védők tudnak hatástalanítani, vagy talán ők sem. Pedig Harden csak 196 centi, de olyan távolról dob, hogy ott már nem számít, hogy 15-20 centit kap egy-két játékostól magasságban.
Elit tripladobó-képességet, passztudást és büntetődobást kombinál egyben olyan szinten, mint korábban soha senki. Ezzel kvázi új tripla-dupla kategóriát is teremtett, legalább 10 triplakísérlet, 10 büntetőkísérlet és 10 assziszt – 94 ilyen meccs volt eddig az NBA-ben, 44-et Harden hozott össze.
Amikor meg elkapja a gépszíj, lehetetlen megállítani. A 2014-15-ös szezon kezdete óta
13 meccsen dobott 50 pontnál többet, a második helyen Stephen Curry és Russell Westbrook jönnek öt-öt 50 pluszos meccsel.
Joggal merül fel a kérdés, hogy mit lehet így kezdeni vele. A hatszoros bajnok Scottie Pippen szerint nem sokat, a legtöbb esélye még akkor van a védőnek, ha már a parkolóban, érkezéskor rátapad, ahogy kiszáll az autójából. Túl sok labdához nem szabad engedni, és már felvezetés közben fárasztani kell, amivel Harden energiája, no meg az idő is fogy. Esetleg még a bal kezét lehet támadni, hogy a gyengébb, jobb kezével dobva próbálja megverni az embert, de olyan jól dob, cselez és mozog, hogy törvényes módszerrel nem sokat lehet tenni ellene.
Az NBA egyik legnagyobb „mi lett volna, ha” feltevése, hogy mi lett volna, ha együtt marad az Oklahoma City Thunderben a Russell Westbrook, Kevin Durant, James Harden trió. Harden most 29 éves, láthatóan karrierje csúcsán van, és szinte biztos, hogy van még benne tartalék. Westbrook egy évvel idősebb nála, ahogy Durant is. Sajnos maximum szimulációval tudhatjuk meg, mire lehetettek volna képesek együtt.
Merthogy Hardennek – egyébként joggal – gyorsan elege lett abból, hogy hatodik embernek tartják, még úgy is, hogy 2012-ben a legjobb hatodik embernek, vagyis cserének választották a ligában. Amíg a Thundernél volt, három év alatt összesen hét meccsen volt kezdő, és bár az utolsó szezonjában a padról beállva is 31,4 percet átlagolt az Oklahoma Cityben, neki több kellett. A Rocketsben pedig azonnal sztár és vezéregyéniség lett a 2012-es idénytől kezdve, ez csúcsosodott ki a 2018-as MVP-címében.
A támadójátéka mindig is rendben volt, még ha nem is volt annyira gyilkos, mint az elmúlt években, a védekezésén viszont menet közben csiszolt. 2014 nyarára jutott el oda, hogy elkezdte borzasztóan zavarni, hogy Twitten (meg persze mindenhol máshol) a gyenge védőmunkája miatt csesztették, úgyhogy komolyan ráfeküdt arra, hogy ezen javítson. Nyár végén már a válogatottnál is meglátszott, majd később az NBA-szezonban is világosan látható volt az igyekezet. Nem véletlen, hogy a 2014-15-ös szezonban a főcsoportdöntőig mentek, miközben előtte sorban kétszer is már az első körben kizúgtak a rájátszásból.
Harden remek helyzetben van, mert a tökéletes poszton játszik a tökéletes csapatban, már ami a játékstílusát illeti, és az is segít neki, hogy jelenleg minden az őrült pontmennyiségről szól az NBA-ben. Így akár az is lehet, hogy a mostani, természetfeletti számai kitartanak a szezon végéig, de nyilván neki sem lenne mindegy, hogy ne egyedül rángassa el a rájátszásig a Houston.
Jelenleg a negyedik helyen állnak, és elég messze vannak attól, hogy veszélyben legyen a továbbjutásuk, nem is ez, inkább Harden fáradtsága és egészsége lesz a kérdéses a szezon lényegi szakaszában: még az idény felénél sem vagyunk, és a Rockets-klasszisnak olyan szintű munkát kell végeznie, ami valószínűleg csak az épp pont pihenő LeBron Jamest nem terhelné halálra.
És a neheze csak a rájátszásban jön. A címvédő Golden State Warriors januárra beérte az első helyen a szezon elején meglógó Denver Nuggetset, akiknél továbbra is tart a lendület, ahogy jó formában van az Oklahoma City, a Portland, a San Antonio és mindkét Los Angeles-i csapat is. A nyugati harc hevességét jól mutatja, hogy még a tizedik Sacramento is jobban áll, mint a keleti hatodik helyezett, tehát a rájátszásban semmi nem lesz sima senkinek – már pedig pont ott kellene majd a pihent Harden, talán kevesebb rekorddal, de több energiatartalékkal.
Borítókép: Ezra Shaw / Getty Images Hungary.