Trae Young, az Atlanta Hawks irányítója valószínűleg egész karrierjében azzal a nyomással a vállán játszik majd, hogy ő nem Luka Dončić, vagyis nem az a szlovén srác, akiért elcserélték a 2018-as drafton, és aki azóta előbb az év újonca, majd 20 éves kora ellenére máris a liga egyik legnagyobb sztárja lett.

Nem mintha az nem lett volna elég, hogy a mérete (185 centi és 82 kiló) és a másfél NBA-szezon után sem túl acélos védekezése miatt lényegében folyamatosan extra bizonyítási kényszerben játszik amúgy is.

Mindezen felül Youngnak a finoman szólva is gyengén teljesítő Atlantában kell bizonyítania, ahol az estéről estére mutatott állandó jó teljesítmény kevés ahhoz, kitűnjön – a varázslatos passzaival, a csodás cseleivel és a világ végéről indított hárompontosaival viszont már annál könnyebben felhívja magára a figyelmet.

Így tett kedd hajnalban a Denver Nuggets elleni mérkőzésen is, ahol óriási cselekkel szívatott meg pár lépésen belül két Nuggets-játékost is. Előbb a háta mögött áthúzott labdával csinált helyet Monte Morris mellett, majd saját magának hátulról kötényt adva verte meg a palánk felé törve Michael Porter Jr.-t. Utóbbi mozdulat miatt a videó végi lassítást is érdemes megvárni.

Young, aki ha védekezésben nem is túl erős, kivételes passzaival, remek cseleivel és az egyre távolibb tripláival látványos és nem utolsósorban hasznos támadójátékot épített fel az NBA-ben.

Az egyik kedvenc jelenete saját magáról a San Antonio Spurs elleni november 5-i meccsen zajlott le, amikor a hétszeres All-Star-játékos LaMarcus Aldridge-t etette meg a cseleivel, majd az egészet egy pazar assziszttal koronázta meg. 

Néha én is szeretek szórakozni

– magyarázta, hogy miért húzta vissza a labdát még egy (vagy inkább két) cselre akkor, amikor tulajdonképpen már megverte egyszer Aldridge-t a palánk felé.

Ahogy átjutok Aldridge-on, már nem Derrick White-ot figyelem, hanem a mögötte álló játékost. Érzem, hogy nem tudok majd pontot szerezni, úgyhogy vagy egy ejtés vagy egy passz jöhet számításba középre DeAndre' Bembrynek, akiről tudom, hogy szeret befelé vágni a palánkra mozdulva

– magyarázta, mi is járt a fejében annál az asszisztnál, amit több tucatnyiszor nézett már vissza, és hogy miért is lát meg olyan passzlehetőségeket a pályán, amit rajta kívül nem sokan – mert mindig maga előtt egy lépéssel jár fejben.