1991 júniusában a világ kosárlabda-kedvelő részének nagy álma teljesült: az NBA nagydöntőjében végre összecsapott a korszak, de talán a történelem két legjobb játékosa, Michael Jordan és Earvin Magic Johnson. Jordannek a Bullsszal az volt az első, Magicnek viszont már a kilencedik fellépése a fináléban, egyben az utolsó is, bár ezt akkor aligha gondolta volna bárki is.

A végletekig kiélezett csata azonban elmaradt, a Lakers hiába nyerte meg a szoros első meccset Chicagóban, a következő négyet behúzta a Bulls, amely ezzel lerakta a dinasztia első alapkövét.

A Lakersnél valószínűleg nem pánikoltak, mert bár minden idők legeredményesebb játékosa, Kareem Abdul-Jabbar korábban már visszavonult, az együttes még mindig ütőképes volt. Magic a 33. életévében járt, Vlade Divac személyében volt egy fiatal, fineszes európai centerük, és bár mindenki tudta, hogy ez már nem az a Showtime Lakers, amelyik a ’80-as években az NBA egyik kirakatcsapata volt, azért azt sokan el tudták képzelni, hogy egy évvel később jöhet a visszavágó a két ikon között.

Tekerjünk előre 1991 októberéig. A Lakers a Utah Jazz vendégeként játszott felkészülési mérkőzést, amikor Dr. Michael Mellman, a klub orvosa felhívta Magicet, hogy azonnal térjen vissza Los Angelesbe, és keresse fel őt. Az irányító így is tett, felült az első gépre, a Los Angeles-i reptérről pedig rögvest a doktorhoz ment. 

Johnson szinte sokkot kapott. Nem volt hajlandó elhinni az eredményt, azt gondolta, a vírust csak homoszexuálisok kaphatják el. Mellman felvilágosította, hogy ez egyáltalán nem igaz, de Magic hajthatatlan volt, új tesztet kért. Egy héttel később megjött az eredmény: pozitív. Magicet ez sem győzte meg, harmadszor is alávetette magát a vizsgálatnak, de ekkor már a várandós feleségének is kért egyet. Cookie és a magzat negatívak lettek.

Eközben az 1991–92-es NBA-szezon elrajtolt. Johnson természetesen kihagyta az első meccseket, amíg az eredményekre várt, de a Lakers elöljáróin kívül senki sem tudta, mi a helyzet. Azt mondták, hogy influenzás, kicsit lefogyott és meggyengült, de amint összeszedi magát, visszatérhet.

November 5-én megérkezett a harmadik teszt is, ami ugyanazt mutatta, mint az addigiak. Mellman elmagyarázta Johnsonnak, hogy a kosárlabdát abba kell hagynia, és innentől kezdve minden erejét az élete meghosszabbítására kell fordítania.

Két nappal később a Lakers sajtóosztálya körbetelefonálta a világ összes jelentős médiumát:

Délután 2-kor sajtótájékoztatót tartunk a Forumban (a Lakers akkori csarnoka – a szerk). Nagy bejelentés Magicről.

De még akkor sem sejtette senki, hogy pontosan miről fog szólni. Úgy voltak vele, hogy elmondják, Johnson benyalt valami durvább nyavalyát, és kicsit lassabban épül fel, akár heteket is kihagyhat.

Délelőtt telefonon értesítette barátait, korábbi riválisait, edzőit, hogy ne a sajtóból értesüljenek a hírről. Délben megjelent a Lakers öltözőjében, ahol a csapattársakkal is közölte, hogy vége.

Délután kettőkor pedig megtette ezt rengeteg kamera, újságíró és gyakorlatilag a fél világ előtt. Összetörtségnek semmi nyoma, csak a rá jellemző maximális életkedv és teli szájas mosoly. Megnyugtatott mindenkit, hogy az élete nincs veszélyben, a Lakers-család továbbra is rendkívül fontos marad számára, ezenkívül a biztonságos szexet támogató kampány nagykövete és a HIV-prevenció arca lesz.

Magic kicsapongó életstílusáról mindenki tudott. Mágnesként vonzotta a nőket, szinte minden amerikai városban volt egy háreme, Los Angeles-i otthonában rendszeresek voltak az orgiák, ahová csakis a legszebb és egyben legbevállalósabb hölgyek kaptak meghívást. Modellek, sztriptíztáncosok, színésznők fordultak meg nála rendszeresen.

Korábbi csapattársa, Frank Brickowski így jellemezte ezeket az estéket:

Ha meghalok, és a mennybe kerülök, remélem, az olyan lesz, mint Magic bulijai. Nem házigazda volt, inkább karmester. Éjfél körül végigjárta a házat, a kertet és a medencét, akinek nem volt addigra nője, azt hazaküldte. Ha volt, de a nő nem volt mindenre kapható, akkor arra ráparancsolt. Biztosra ment, hogy mindenki szexeljen.

A visszavonulás ellenére a szurkolók beszavazták Magicet az All-Star-gálára, ahol aztán ő lett az MVP, viszont már akkor is akadtak olyan játékosok, akik ellenezték, hogy HIV-fertőzöttként pályára lépjen.

1992 nyarán a Dream Teamből sem hiányozhatott, amellyel aranyérmet nyert a barcelonai olimpián. Bár nem ő volt a húzóember, a kosárlabda, a verseny és a társak annyira hiányoztak neki, hogy úgy döntött, 1992 őszén visszatér. A közhangulat azonban továbbra is vegyes volt, Karl Malone például folyamatosan hangoztatta, hogy nem szeretne Johnson ellen játszani, míg egy másik ikon, Charles Barkley maximálisan támogatta Magicet.

Aki végül úgy döntött, hogy jobb a békesség, így hiába csinálta végig az előszezont, tétmeccsen már nem lépett pályára.

A kudarcos 1993–94-es idény végén megbízott vezetőedzőként 16 meccsen irányította a Lakerst, de ezekből csak ötöt nyert meg, a 11. vereség után pedig lemondott.

Aztán kiderült, hogy mégsem. 1996 januárjában elkezdett lejárni a Lakers edzéseire, amit egyébként megtehetett, mert 5%-os tulajdonrészt vásárolt a franchise-ból. Egész jó formában volt, duzzadt az erőtől, annyira meggyőzően teljesített a tréningeken, hogy hirtelen mindenki elkezdett neki könyörögni, hogy térjen vissza. Del Harris vezetőedző az ügynökét győzködte, Jerry West és Mitch Kupchak pedig Magicet, hozzájuk csatlakozott a csapat három legjobbja, Cedric Ceballos, Nick Van Exel és Eddie Jones is.

Az akkor már 36 éves legenda beadta a derekát, és az is sokat számított neki, hogy hároméves fia is láthatja őt a pályán.

Az őrület nem biztos, hogy megfelelően írja le azt az állapotot, ami a meccs napján Los Angelesen uralkodott. A szóbeszéd valósággá vált, Magic Johnson újra magára öltötte a 32-es mezt. A történelmi eseményen mindenki ott akart lenni, az egy négyzetméterre eső világsztárok száma talán csak a legpuccosabb díjátadókon szokott magasabb lenni. Magángépek hada landolt aznap a városban, de volt, aki így is lemaradt. 

Amelyek egyébként a feketepiacon több ezer dollárért keltek el.

A zsúfolásig megtelt Grand Western Forum először a meccs harmadik percében robbant fel, amikor Magic a két faultot beütő Elden Campbell helyett csereként pályára lépett. 55 hónap után először. Kicsit lassabb volt, mint régen, talán túlsúlyos is, ráadásul nem is irányítót, hanem erőcsatárt játszott, de hamar világossá vált, hogy még mindig tud kosarazni, és nem is akárhogyan.

Jobbal és ballal is bedobálta a horgokat (ezt persze a legkiválóbb nagymestertől tanulta), rengeteget dolgozott pozícióból, majd amikor az egyébként kiváló védőnek számító Latrell Sprewellt egy finom passzcsellel elküldte gyufáért, elkezdődött az igazi karnevál.

Magic játékfilozófiája és -stílusa az egész csapatra átragadt. A karrierszinten meccsenként 1,1-es gólpasszátlaggal „büszkélkedő” Campbell aznap kiosztott nyolcat, ami akkor egyéni rekordnak számított nála. Addig a Lakers játéka meglehetősen egyszerű volt: egy gyors passz, aztán jöhet az 1–1 vagy a dobás.

Magicnél erről szó sem lehetett: járjon a labda, játsszon a csapat, aztán abból jöhetnek a pontok.

Neki lett igaza. A Lakers 128–118-ra győzött, a 128 dobott pont szezoncsúcsot jelentett az aranysárga-lilák szempontjából.

A Magic-hatás.

Ő maga egyébként 19 ponttal, 10 gólpasszal és 8 lepattanóval végzett, azaz majdnem a karrierátlagát hozta 36 évesen, kb. 15 kiló plusszal, 55 hónapnyi kihagyás után csereként beállva, nem a saját posztján. Állítólag az amerikai szövetség rögtön be akarta hívni az atlantai olimpiai keretbe.

A következő találkozó aztán visszarántotta őt és a csapatot is a földre, mivel a Chicago Bulls 99–84-re nyert a Forumban, de Jordanék nem is azért érkeztek, hogy asszisztáljanak a parádéhoz. Dennis Rodman egyszerűen csak ennyit mondott Magicről a mérkőzés előtt:

Nem érdekel, hogy HIV-je van, szifiliszes, rákos, vagy akármi. Ugyanúgy szét fogom verni, és aki elég tökös, az ezt fogja vele tenni.

Kijelenthető, hogy nem az volt Johnson élete meccse (15 pont, 3-3 lepattanó és gólpassz), de azt is hozzá kell tenni, hogy az ellenfél minden idők talán legerősebb csapata, a 82 alapszakaszmeccsből 72-t megnyerő, az idény végén bajnoki címet ünneplő Bulls volt.

Magic a lehetséges 39 találkozóból 32-n lépett pályára összesen, ezekből 22-t megnyert a Lakers. A playoffban azonban a címvédő Houston Rockets az első körben kiejtette őket, Magic számára pedig végleg véget ért az NBA-kaland, már ami a parkettát illeti.

A csapat azonban lemaradt a rájátszásról, ezért egy rögtönzött sajtótájékoztatón lemondott, majd visszatért ahhoz, hogy Twitter-bejegyzéseivel szórakoztassa az NBA-kedvelőket. Még úgy is, hogy ezekkel nem feltétlenül ez a célja.

De ami a legfontosabb: minden idők legjobb irányítója, a kosárlabda halhatatlanja továbbra is kiváló egészségnek örvend.