2021. november 20-án a női kosárlabda-NB I/A csoportjában az ELTE BEAC Újbuda csapata 87–65-re győzött az UNI Győr Mély-Út vendégeként. Az eredmény már önmagában meglepetés, de nem emiatt marad emlékezetes a találkozó. Ugyanis az ország történetében először fújta a sípot első osztályú mérkőzésen három nő, ráadásul a komisszár is hölgy volt. A korábban elképzelhetetlennek tartott mérföldkőről az egyik játékvezetővel, Tóth Cecíliával beszélgettünk.
Tokióban 3×3-as olimpiai döntőt vezetett, hagyományos kosárlabdában is jelentős nemzetközi tapasztalattal rendelkezik. Ezek mellett mennyire volt önnek különleges a Győr–Beac-mérkőzés?
Nem nagyon tudok arról, hogy bármelyik más sportágban előfordulna, de kosárlabdában sem gyakran, hogy a három játékvezető és a komisszár is nő, az pedig külön kuriózum, hogy a két edző is az volt. Természetesen abszolút különleges volt, mi, lányok nem keveset álmodoztunk már erről az elmúlt időszakban, aztán Sarkadi-Nagy Ágnes is nemzetköi komisszár lett, és akkor fogalmazódott meg bennünk a gondolat, hogy mi lenne, ha négyen lennénk. Aztán a Játékvezetői Bizottság is úgy gondolta, hogy alkalmasak vagyunk erre a meccsre így hárman, hölgyek. Azért is volt speciális, mert ahhoz szoktunk hozzá, hogy mind a játékosok, mind a férfi kollégák máshogy kezelnek minket a pályán, bár manapság ez már egyre kevésbé jellemző.
Azt tudtuk, hogy ha mi hárman ott leszünk, akkor versengésmentes játékvezetés lesz, ami így is történt, tökéletes harmónia volt a zsűriasztallal, valamint hármunk között is, ilyet még nem is tapasztaltam.
Nemzetközi szinten volt már olyan, hogy két hölggyel fújtam a sípot, és egyszer fordult elő, hogy a komisszár is nő volt, itthon még nem, úgyhogy abszolút kuriózum. Az pedig külön öröm, hogy Varga-Záray Katalinnal és Csabai-Kaskötő Brigittával nemcsak kollégák, hanem barátok is vagyunk. Nélkülük a női játékvezetés nem is lenne olyan szinten, mint most, ők voltak az úttörők, mi pedig az ő hátukon mászva fel jutottunk el idáig.
A baráti kapcsolat is kellett az ön által említett harmóniához?
Biztos, hogy ez is, de az fontosabb szerintem, hogy itthon a játékvezető-képzés egy irányba halad, mindenki ugyanazt a látásmódot képviseli. Nem volt versengés, nem akartuk megmutatni, hogy ha valaki nem fúj le valamit, akkor a másik igen, hogy megmutassa, jobb nála. Inkább segítettük egymást, ha kellett, valamint mindenki a saját területére koncentrált. Profi hozzáállással hoztuk le ezt a mérkőzést.
Említette, hogy nemzetközi terepen egyszer már részese volt egy ilyen eseménynek. Külföldön ez a trend már előrébb tart, vagy inkább párját ritkítja?
Egyértelműen utóbbi, kevés olyan ország van, ahol van egyáltalán három első osztályú női játékvezető. A nagyobb országokban előfordul, de a szomszédoknál nincs ennyi. Törökországban például férfimérkőzést is vezetett három hölgy.
Itthon ezt el tudja képzelni a közeljövőben?
A következő tervünk, hogy legalább két nő vezethessen férfimeccset, a háromról egyelőre nem is merünk álmodni, de bízunk benne, hogy egyszer eljön az az idő is. Az elmúlt 2-3 évben kezdtünk megjelenni a férfi A csoportban, szóval ezt még nekik is szokniuk kell, hiszen ez egy folyamat.
A célunk az, hogy bebizonyítsuk, ugyanazt tudjuk prezentálni, mint a férfi kollégák.
Idén a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének támogatásával elindult egy női játékvezetői program, bízom abban, hogy akik most megkapják ennek a keretein belül az oktatást és a segítséget, azok között találunk olyan tehetséges és alázatos hölgyeket, akik a férfiak között és nemzetközi szinten is megállják a helyüket.
Azt tudja, hogy nézett ki a döntéshozatali folyamat, ami alapján végül önöket jelölték ki erre a mérkőzésre?
Nekünk semmi befolyásunk nincs a bíróküldésre, az lehet, hogy visszajutott a szövetség fülébe, hogy mi már egymás között sokat beszéltünk erről a lányokkal. Brigi és én is fújunk nemzetközi és férfimeccseket, Kata is A csoportos kerettag évek óta, a kvalitásaink alapján abszolút alkalmasak voltunk a feladatra. Így is bevállalós döntés volt, de bízom abban, hogy ha valaki visszanézi ezt a meccset, akkor azt fogja mondani, hogy nem ok nélkül voltunk mi ott hárman csajok.
Ezek szerint nem kaptak hivatalos visszajelzést semmilyen formában?
Az csak akkor érkezik, ha külső ellenőrzést végeznek, de ez most nem volt erre a meccsre kiírva, persze utólag még alkalmazhatnak ilyet. Informális módon többet is kaptunk, mind az edzőktől, mind férfi kollégáktól, a fogadtatás pedig abszolút pozitív volt.
A férfi kollégáknak ezúton is köszönjük az elismerő szavakat, az ő támogatásukra is szükségünk van, kell a pozitív hozzáállásuk, mert enélkül elgondolkoznánk, hogy nőként van-e értelme próbálkozni ebben a férfiszakmában.
És ennél talán nincs is feljebb, hiszen ez szakmai visszajelzés.
Az ön személyes rangsorában ez a mérföldkő hol helyezkedik el?
Minden tekintetben a legfelső polcon. Az említett progamnak, amit Földházi Tamással álmodtunk meg, én vagyok a szakmai felelőse, nagyon magaménak érzem a női játékvezetés fejlesztését, a tehetségek kutatását. Úgyhogy mondhatom, hogy ott van egyértelműen az olimpiai döntő mellett. Utat törünk a jövő nemzedékének, és bebizonyítjuk, hogy okkal vagyunk ott, ahol. Ha reményt, erőt vagy motivációt tudunk adni másoknak, akkor én már boldogan fekszem le.