Fontos nap a január 6. a tengerentúli profi kosárlabda-bajnokság (NBA) szurkolói számára, hiszen 1951-ben ezen a napon játszották le minden idők leghosszabb mérkőzését – amely után elkerülhetetlenné vált a szabályváltoztatás.
A házigazda Rochester Royals (amely a mai Sacramento Kings elődje) a döcögős idénykezdet után karácsonyhoz közeledve nagy formába lendült, az Indianapolis Olympians ellen meccset pedig hetes győzelmi szériával és 19–10-es mérleggel várta.
Az első negyed után nem sok minden utalt arra, hogy ebből egy végletekig izgalmas összecsapás kerekedhet, a vendégek 20–10-re elléptek, de a harmadik játékrész után ledobták a vasmacskát, és csak nyolc pont jött össze a negyedikben. A házigazda sem tudott élni a kínálkozó eséllyel, így 65–65 után jöhetett a hosszabbítás.
No eddigre már egyik gárda sem tudta kis túlzással, hogy merrefelé van az ellenfél gyűrűje, elszakadni pedig aztán végképp nem tudtak egymástól, így a 3790 fős közönség élvezhette az egyre inkább elnyúló meccset.
Már amekkora élvezeti értéket nyújthatott, hogy a csapatok véletlenül sem akartak támadni a játékrész végjátékáig!
A második és a negyedik ráadásban egy pont sem(!) esett, de az első és a harmadik hosszabbításban szerzett 2–2, 2–2 sem nevezhető túlságosan acélosnak. Az ötödikben aztán megtáltosodtak a felek, megduplázták pontmennyiségüket – persze, szigorúan csak a ráadást tekintve (4–4), hogy aztán a hatodik ráadás utolsó másodpercében Ralph Beard kosara indianapolisi sikert jelentsen (73–75).
A Royals játékosa, Red Holzman nem hivatalos feljegyzések szerint 76 percet töltött a pályán a 78-ból, ami természetesen ugyancsak rekordot jelent.
Később arról beszélt, hogy ez volt azon két meccs egyike az 1950–1951-es idényből, amelynek hatására a ligában bevezették a 24 másodperces támadóórát, mivel a liga népszerűsége romokban hevert az olyan összecsapások miatt, amikor az előnyben lévő csapat egyszerűen csak várta a meccs végét passzolgatásokkal, míg az ellenfélnek nagyjából annyi lehetősége volt, hogy szabálytalankodjon, és visszaszerezze a labdát a büntetők után. A nézők pedig halálra unták magukat a lelátókon.
A másik kiemelt meccs egyébiránt az 1950. november 22-én játszott Forte Wayne Pistons Minneapolis Lakers elleni találkozója volt, amely során 19–18-ra nyert, az utolsó negyedben 3–1 volt az eredmény. A Pistons percekig tartotta a labdát dobás nélkül (összesen is csak 13-ig jutott), hogy korlátozza az ellenfél sztárját, George Mikant.
Bár ezt a rekordhosszúságú találkozót végül elbukta a Royals, a Nyugati konferencia második helyén zárva a rájátszásban legyőzte a Fort Wayne-t, majd a Minneapolist is két vállra fektette, mielőtt a nagydöntőben a New York Knicks ellen előbb leadta hárommeccses előnyét, majd csak megnyerte története eddigi egyetlen bajnoki címét.
(Illusztráció: a Rochester Royals és a New York Knicks egyik összecsapása az 1950-es évek közepéről – Hy Peskin/Getty Images)