Talán nem sokan tudják, de az UNI Győr női kosárlabdacsapatában igazi klasszis pattogtat. Az amerikai Jordin Canada a tengerentúli női profiliga (WNBA) kétszeres bajnokának mondhatja magát, és minden idők egyik legjobbja, Sue Bird mellett pallérozódott. De nemcsak Bird, hanem egy rövid ideig Kobe Bryant is mentorálta, most pedig Michael Jordan márkájának ő az egyik arca. A kiváló irányító a példaképeiről, jótékonysági akcióiról, a magyar kosárlabdáról és a női sport fejlődéséről is mesélt az Indexnek adott exkluzív interjújában.
Miért éppen Győrbe igazolt? Hogyan nézett ki maga a csapatválasztás folyamata?
Éppen Las Vegasban voltam, amikor az ügynököm felhívott, hogy van egy európai klub, amelynek szüksége lenne egy irányítóra, és egyébként a EuroCupban is indul. Utánajártunk annak, hogy milyen a város, milyenek a játékosok és az edzők. Amit megtudtam, az megtetszett, elkezdtünk tárgyalni, viszont nekem volt egy olyan kérésem, hogy csak januárban csatlakozzak, mert szerettem volna ősszel kipihenni a WNBA-szezont. A Győr pedig ezt elfogadta, úgyhogy megállapodtunk, és karácsony után meg is érkeztem.
Beszélt előtte más olyan amerikai játékossal, akinek van magyarországi tapasztalata?
Nem, pedig egyébként kérdezős vagyok, de ezúttal úgy voltam vele, hogy nem fogok, mert az emberek tapasztalatait nem lehet összehasonlítani, mindenki máshogy éli meg ezeket. Kíváncsi voltam arra, milyen lehet Magyarországon játszani.
Több mint két hónapja itt van, hogyan értékelné az eddigi időszakát?
Igazából imádom! Korábban játszottam már Lengyelországban és Törökországban is, de egyértelműen ez a legjobb európai állomásom. Kedvelem a várost, az embereket, a csapattársakat, az edzőket és a győri klubot is.
Nagyon befogadóak és bármit megadnak, amire szükségem van, ilyenben még nem volt részem.
Volt időm felfedezni Győrt is, valamint néhány napot Budapesten is eltöltöttem.
Mik a benyomásai a magyar kosárlabdáról?
Nagy a küzdelem, szerintem itt a legnagyobb az európai helyek közül, ahol megfordultam. A közönség szinte mindenhol jó hangulatot teremt, és eddig nem volt részem könnyű meccsben, ami eléggé tetszik.
Legyőzték a Sopront is, amely Európa egyik legjobb csapata, a Győr pedig évek óta csak vesztesen hagyta el ellene a pályát.
Először nem tudtam a két csapat történetéről és a Sopron hazai dominanciájáról, azzal persze tisztában voltam, hogy az Euroligában is rendre jól szerepel. Aztán a meccs után jöttem rá, mit is hajtottunk végre, és ez egy kicsit meg is döbbentett. Örülök, hogy részese lehettem egy ilyen sikernek és ezt megoszthattam a csapattársaimmal is.
A női kosárlabda és azon belül a WNBA szemmel látható fejlődésnek indult az elmúlt években. Ön szerint ez minek köszönhető és mik azok a területek, ahol még van út feljebb?
Egyre több embert érdekel a női sport. Alapból mint nők folyamatosan fejlődünk, üzletileg is vonzóbbak lettünk, és mivel a sport üzlet, ez fantasztikus! Nemcsak nekünk, hanem a WNBA-nek és a jövőnek is. A feladatunk az, hogy építsük a jövőt és folytassuk azt a munkát, amit az elődjeink elkezdtek. Talán a 2020-as buborékban indult el ez a tendencia, a járvány miatt az egész szezont ott játszottuk le, a meccseinket pedig az ESPN és több nagy csatorna is közvetítette. A nézettségünk ugrásszerűen megnőtt, és ezt szeretnénk tartani, amihez kreatívnak kell lennünk. 2018 óta vagyok a ligában és azóta is rengeteget fejlődtünk, egyre több néző jár ki a meccseinkre. Arra pedig nagyon büszke vagyok, hogy tagja lehettem a 144-nek (összesen 144 játékos vett részt a 2020-as buboréktornán, amiről az ESPN dokumentumfilmet készített ezzel a címmel – a szerk.).
A női kosárlabda egyik leghíresebb támogatója Kobe Bryant volt, aki a pályafutása végén, majd utána is a fiatalok mentora lett. Ön is a protezsáltja volt?
Kobe lánya, Gigi nagy UConn-rajongó volt, és 2017-ben, amikor még a UCLA egyetemen játszottam és a UConn volt az ellenfelünk, kijöttek a meccsünkre. Akkor sajnos nem sikerült vele találkoznom, két évvel később viszont igen. Bemutatkoztam neki, erre azzal sokkolt, hogy tudta, ki vagyok. Elmondhatatlanul nagy dolog volt ez számomra, mivel ő volt az egyik kedvenc játékosom, mindig is felnéztem rá, hiszen Los Angelesben születtem és oda is jártam egyetemre, ő pedig ott lett legenda. Csodálatos volt egy kicsit beszélgetni vele és Gigivel. És igen, nekem is felajánlotta, hogy akármikor írhatok neki vagy hívhatom, csináltunk közös képet, bekövettük egymást a közösségi oldalakon, így kezdődött a kapcsolatunk.
Sajnos nem sokkal később megtörtént a tragédia, úgyhogy nem volt lehetőség arra, hogy ez a mentor-mentorált kapcsolat igazán kibontakozhasson, de mindig is jó szívvel fogok emlékezni azokra az alkalmakra, amikor bármilyen módon tudtam vele kommunikálni.
Említette, hogy Bryant volt az egyik kedvence. Volt még más, akire fiatalon példaképként tekintett?
Viszonylag sok kosarast csodáltam, természetesen Kobe volt az, akit leginkább. De említhetném Allen Iversont is a stílusa és a mutatványai miatt. A nők közül Ivory Lattát még akkor szerettem meg, amikor a North Carolina Egyetemen kosarazott, valamint Sue Birdre is felnéztem. Ők négyen azok, akiket állandóan figyelemmel kísértem a tévében, amikor fiatalabb voltam.
Amikor bekerült a WNBA-be, rögtön Sue Bird csapattársa lett Seattle-ben. Előjött önből a rajongó, vagy képes volt nyugodt és profi maradni?
Hatalmas megtiszteltetésként éltem meg, és ez akkor is így lett volna, ha nem ő a kedvencem, hiszen minden idők egyik legjobb játékosa. Rengeteget tanultam tőle, próbáltam ellesni a pályán és az azon kívüli dolgait is. Remek vezér volt. Teljesen más játékosok vagyunk, a stílusunk is eltér, sőt ki is egészítettük egymást. Én olyan vagyok, aki szereti a gyors, rohanós játékot, miközben támadja a festéket.
A legelső tanácsa is az volt, hogy ne akarjak olyan lenni, mint ő, és ne az ő útját járjam.
Azt erősítette bennem, hogy okkal választott 2018-ban a Seattle, és az erősségeim azok, amikre a klubnak szüksége van. Amikor ezeket egy olyan sportoló szájából hallod, aki 16-17 éve a ligában pattogtat és gyakorlatilag mindent megnyert, az egyfelől elég jól tud esni, másfelől megmutatja, milyen karakter is ő igazán. A kezdeti nyomás gyorsan el is tűnt, főleg neki köszönhetően.
Ha Seattle és védekező beállítottságú irányító, akkor a rajongóknak egyből Gary Payton ugrik be. Hányszor hallotta vagy olvasta ezt a párhuzamot?
Annak ellenére, hogy személyesen sosem találkoztunk, annál is többször, mint gondolja! Ő az Oregon State Egyetemre járt, ami ugyanúgy a Pac-12 konferencia tagja, mint a UCLA. A végzős évemben olyan statisztikai mutatókat értem el, amikre korábban csak ő volt képes, és még csak ez után történt meg, hogy Seattle-be kerültem. Óriási elismerés, hogy a város legendájához, minden idők egyik legjobb védőjéhez hasonlítanak.
Most azonban új fejezetet nyitott az életében azzal, hogy a Los Angeles Sparkshoz igazolt. Mit jelent önnek, hogy szülővárosát képviselheti?
Mindent. Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar lehetőségem lesz erre, de mindig is a terveim között szerepelt. Sőt, már gyerekkoromban ez volt az álmom, akkoriban a minicsapatunkkal a Sparks-meccsek félidejében játszottunk a Staples Center parkettjén, és csak arra tudtam gondolni, hogy egyszer én is a WNBA-ben akarok játszani, lehetőleg a Sparksban. Aztán amikor bekerültem a ligába, akkor is maradt az a cél, hogy valamikor mindenképp magamra öltsem a Sparks mezét. Persze Seattle-ben nyilván a Storm győzelme volt a legfontosabb a számomra, és a szívembe is zártam a klubot.
Most lettem először szabadon igazolható, a Sparks pedig tulajdonképpen a semmiből megkeresett egy ajánlattal, nagyon szerették volna, hogy hazatérjek, én pedig nem is agyaltam ezen sokat.
Ott van a családom, az összes barátom, a gyerekkori edzőim, és mindenki nagyon lelkes volt, amikor megtudta, hogy a Los Angeleshez szerződök.
Két bajnoki címet nyert Seattle-ben, meg sem fordult a fejében, hogy marad?
A kollektív szerződés bekorlátozta a csapatok lehetőségeit. A Seattle-lel sokat tárgyaltunk arról, hogy maradnék, de szerettem volna több játékpercet és felelősséget is, ezt pedig elfogadták a Stormnál. Minden játékosnak ez a célja, amit a klubnál tiszteletben tartottak, úgyhogy teljesen békésen váltunk el. Mindig is hálás leszek nekik, hiszen általuk kerültem a ligába, sokat fejlődtem náluk, a város pedig egyértelműen a második otthonom lett, korábban soha nem játszottam vagy éltem LA-n kívül máshol.
Mi az, amit a Sparksnak nyújthat?
A tapasztalatomat, a bajnoki mentalitást és a város iránti imádatomat. Persze tanulhatok még, ráadásul Kristi Tolivertől, aki szintén legendás játékos.
Győrben minden idők egyik legjobb magyar kosarasa, Iványi Dalma az edzője. Milyen a kapcsolatuk? Tőle is tud tanulni?
Bárkitől lehet, tőle pedig főleg. Sokan felhívták a figyelmemet arra, milyen kiváló irányító volt, és valóban jó vele dolgozni. Többször is beszélgettünk már az amerikai tapasztalatairól, és van is közös szereplő, ugyanis a korábbi seattle-i vezetőedzőm, Dan Hughes vele is dolgozott, úgyhogy körbeértek a dolgok.
Dalma rendkívül nyitott, ilyet sem tapasztaltam még korábban Európában. Kíváncsi a véleményemre és a meglátásaimra, megosztjuk a gondolatainkat annak érdekében, hogy jobbá tegyük a csapatot.
Tetszik az a fajta hozzáállás és bizalom, amit ő sugároz, hagyja, hogy döntéseket hozzunk és ösztönöz a vezérszerep betöltésére.
Úgy tudom, komoly gyűjteménye van kosaras cipőkből. Van más szenvedélye is?
Igen, rengeteg van, és a szám egyre csak nő, mivel a Jordan márka szponzorál. Persze van Nike-m és Converse-em is, de főleg Jordanek. Nagyjából 150 párt számoltam, mielőtt Győrbe jöttem, de azóta is kapom havonta az új szállítmányt, ami akár 10-20 pár is lehet. Las Vegasban külön szobájuk van.
Egy részét elajándékozom rászorulóknak és barátoknak, mert képtelenség lenne az összeset hordani.
A divat egyébként is közel áll hozzám, az elmúlt években egyre komolyabban elkezdett érdekelni, keresem a saját stílusomat a street irányzaton belül.
El tud képzelni olyan munkát a divatiparon belül, amiben elhelyezkedne, miután visszavonult?
Abszolút! Mindig is szerettem volna modellkedni annak ellenére, hogy alacsony vagyok. Szóval nem a kifutós része érdekel, de más típusú modellkedés is létezik. Azért remélhetőleg ez még messze van, mindenesetre örülnék, ha a későbbiekben divathoz kapcsolódó munkám lenne.
Minden idők legjobb játékosának márkája szponzorálja. Ez is olyan mérföldkő, amiről korábban álmodott?
Önmagában az is hihetetlen, hogy azon 10 női játékos közé tartozom, akikkel nemrég leszerződött a Jordan. Örömmel tölt el, hogy általunk nyit a nők felé is a márka, és csatlakozhattunk Maya Moore-hoz, aki az úttörő volt. Ugyanazokat a juttatásokat és csomagokat kapjuk, mint a férfiak, ami óriási dolog szerintem, és nem is hittem volna, hogy ez megtörténhet. Nem tudom, hogy máshol is így van-e. Egyéb segítséget is kapunk a Jordantől, a cég mindenféle ötletben támogat, legyen szó jótékonyságról, alapítványokról, közösségi eseményekről, nagyjából bármilyen pályán kívüli tevékenységről.
A legtöbb márka engedi, hogy a képviselői saját cipőt tervezzenek. Várható a közeljövőben egy Jordin Canada-modell?
Olyan szerintem nem, viszont kíváncsiak az ötletemre, hogyan terveznék meg egy cipőt, legyen szó a színekről vagy dizájnról. Nagyjából egy hónapja felhívtak és megkérdezték, milyen stílust szeretnék hordani a következő szezonra. Meg is van már a tervem, szeretnék egy olyan modellt, ami Los Angeles csapatainak színeit képviseli, azaz a Sparks és a Lakers, a Dodgers, a Rams, valamint a Kings motívumait.
Egy másik ötletem is van: összefogok a Ronald McDonald Alapítvánnyal, és megkérem a gyerekeket, hogy a rajzaikkal illusztrálják a cipőmet.
A Jordan is nyitott erre, már ki is gondoltam, hogy pár darabot visszaadok majd az alapítványnak, vagy amikor elkezdik gyártani, akkor elárverezek néhány párt, amit előtte aláírok.
Mennyire fontos önnek, hogy a közösség, ahonnan jön, felnézzen önre?
Az egyik legfontosabb dolog, mindig is komoly felelősségnek tartottam ezt. Szeretnék annyit visszaadni nekik, amennyit csak tudok. Szerintem már akkor rátértem erre az útra, amikor még az egyetemen kosaraztam, hiszen akkor is a várost képviseltem. Sőt, végzős gimnazistaként is rengeteg fiatal lány jött oda hozzám kérdésekkel vagy kérésekkel, hogy ebben és abban adjak nekik tanácsot. Most, hogy profiként hazatérek, kötelességemnek érzem, hogy ezt folytassam, és szívesen is teszem. Ahogy mondtam, a legfontosabb, hogy építsük a jövőt, példaként járjunk a fiatalok előtt, inspiráljuk őket.
(Borítókép: Jordin Canada. Fotó: Májer Csaba József – gyorikosar.hu)