Uljana Szemjonova két olimpiai, három világ- és tíz Európa-bajnoki aranyérmével, továbbá klubszinten tizenöt szovjet bajnoki címével és tizenegy BEK-győzelmével minden idők legeredményesebb kosárlabdázója, nőket és férfiakat is beleszámítva. A ma már 71 éves, 213 centis óriás sanyarú körülmények között tengeti napjait, ráadásul egy degeneratív betegség következtében amputálni kellett az egyik lábát. Egykori ellenfelei gyűjtést kezdeményeztek a legenda megsegítésére.
Uljana Szemjonova a női kosárlabda korszakos alakja volt, sőt azt is kijelenthetjük, a legnagyobb alakja – méretre mindenképpen, de eredményeit tekintve is.
A rigai kosaras két olimpiai, három világ- és tíz Európa-bajnoki aranyérmével, továbbá klubszinten tizenöt szovjet bajnoki címével és tizenegy BEK-győzelmével senki sem vetekedhet.
A 213 centis és 135 kilós (fénykorában) óriás szinte egész pályafutását a TTT Daugava Riga csapatánál töltötte, leszámítva az utolsó két idényt. Csak 11 éves korában fogott először kosárlabdát a kezébe, de 16 évesen már a válogatottban játszott, és csaknem két évtizeden át uralta a világ kosárlabdázását.
Az 1986-os év Szemjonova válogatottbeli pályafutása végét jelentette, miután július 11-én a moszkvai Goodwill Games (Jóakarat Játékok) női kosárlabda-tornájának döntőjében az Egyesült Államok 83–60-as megalázó vereséget mért arra a szovjet válogatottra, amely Szemjonova érájában, 1968 és 1986 között egyetlen vereséget sem szenvedett, és minden tornát megnyert, ahol csak elindult. (Az 1979-es dél-koreai vb-t és az 1984-es Los Angeles-i olimpiát bojkottálták a szovjetek a legtöbb szocialista országgal együtt.)
A Goodwill Games Ted Turner agyszüleménye volt. A CNN milliárdos alapítója elhatározta, hogy megteremti a világbékét, és közelebb hozza a két világrendszert. Ennek eszközéül szánta az 1986 nyarán Moszkvában megrendezett kis olimpiát. A moszkvai rendezést az tette lehetővé, hogy akkor már másfél éve Mihail Gorbacsovnak hívták az SZKP főtitkárát.
A Jóakarat Játékok fénypontja a női kosártorna volt. Akkor már érett a trónfosztás, hiszen az 1984-es világbajnokságon Sao Paulóban csak véres verejtékkel győztek a szovjetek; a csoportban 85–84-re, a döntőben 84–82-re verték a jenkiket.
A Goodwill Games döntőjében már nem volt mese, meglehet, már két évvel korábban Los Angelesben is leverték volna Szemjonováékat Cheryl Millerék, ha a szovjetek nem bojkottálják az olimpiát. 1986. július 11-én Moszkvában, a Druzsba Csarnokban Szemjonova nélkül kezdett a házigazda, de 8 perc 21 másodperc elteltével, 13–12-es amerikai vezetésnél Vagyim Kapranov szövetségi kapitány pályára küldte az addigra már végzetesen lelassult lépegető exkavátort. Kezdetben meg is volt az eredménye, 21–19-re fordított két perc alatt a Szovjetunió, de aztán elhúztak az amerikaiak. Félidőben már 39–25-re vezettek, a vége 83–60 lett, hatalmas szégyen az oroszoknak. Szemjonova mindössze 17 percet tudott a pályán tölteni, 4 pont és nulla lepattanó volt a produktuma.
Ez volt egyszersmind az utolsó válogatott mérkőzése, augusztusban az ugyancsak a Szovjetunióban rendezett világbajnokságon már nem került be a szbornajába, így legfeljebb a televízión nézhette, ahogy a döntőben a káprázatosan kosarazó amerikaiak 108–88-ra legázolják a szovjeteket.
Szemjonova karrierjének azonban még nem volt vége, 1987-ben, 35 évesen az enyhülés jeleként kiengedték Spanyolországba, a Tintoretto Getafe csapatához. Első meccsén 22 pontot és 31 lepattanót szerzett! Madrid külvárosában gyorsan közönségkedvenc lett a szelíd óriás, jó szívéért, vidám természetéért imádták játékostársai és a közönség is. A következő, 1988–1989-es szezonban már a Valenciennes Orchies csapatát erősítette Franciaországban, aztán visszavonult. Amúgy Valenciennes-ben is szerették, és a mai napig szeretik.
Jellemző az akkori idők embertelen szovjet viszonyaira, hogy Szemjonovának le kellett adnia a spanyolországi és franciaországi fizetésének a 95 százalékát!
Szó szerint éhezett Getaféban, a játékostársai gyakran elvitték egy étterembe, hogy végre jóllakjon, a klub elnöke pedig a papíron rögzített bérénél többet adott neki titokban, nehogy azt is elvegyék tőle a szovjet hatóságok.
Ennek most bizonyságát is adták a kisváros lakosai, szurkolói és egykori játékosai. Szemjonova élete ugyanis nem könnyű. Már fiatalon kimutatták nála az akromegália nevű kórt, ezt a kórosan magas növekedési hormonszint okozta betegséget és tünetegyüttest, amely felnőttkorban jelentkezik. Rendkívül ritka rendellenesség, egymillióból mindössze negyven embert érint.
Nos, idős korára szegény Szemjonova már alig tudott járni, és a közelmúltban egyik lábát amputálni kellett.
A szegényt tessék szó szerint érteni, mert a 71 éves exkosaras nehéz körülmények között tengeti napjait Rigában.
Ezért a Club Clermont Université játékosai gyűjtést kezdeményeztek Szemjonova megsegítésére, ami azért is különleges gesztus, mert a kosaras nem ebben a klubban játszott, sőt a pályán ellenfelek voltak.
20 000 euró elérése a cél, már 7000-nél tartanak, ugyanis ennyi pénzre lenne szükség egyfelől Szemjonova lakása rendbehozatalához, másfelől egy művégtag megvásárlásához, azt ugyanis a lett társadalombiztosítás csak részben fedezi.