Az észak-amerikai profi kosárlabdaliga (NBA) október közepén rajtolt alapszakasza egyelőre több meglepetést tartogatott a sportág rajongói számára, miközben kialakultak a rendhagyó szezonközi torna negyeddöntőjének párosításai. A címvédő Denver Nuggets nem érintett ugyan a korai rájátszásban, de annyi mindenképpen elmondható Nikola Jokicsékról, hogy egyelőre nem annyira meggyőző a játékuk, mint azt előzetesen várni lehetett. A rendkívül sűrű nyugati főcsoportban két új sztárcsapat született, a Minnesota Timberwolves, valamint az Oklahoma City Thunder, míg keleten az Orlando Magic váratlanul kimagaslóan teljesít, így már potenciális playoffcsapatként kell tekinteni az utóbbi években finoman szólva is hanyatló floridai franchise-re. Vannak viszont dolgok, amik nem változnak.
Bő egy hónapja rajtolt el az NBA 2023–2024-es alapszakasza, így nem is lehetne aktuálisabb áttekinteni az eddig történteket, illetve annak apropóján a liga erőviszonyait. Főként annak ismeretében, hogy hamarosan a szezon első bajnokát avatják a tengerentúlon. Az újonnan bevezetett, szezonközi torna csoportkörének küzdelmei ugyanis véget értek, kialakultak a negyeddöntők párosításai, amelyek között igazi csemegéket találhatnak a sportág és a liga rajongói.
A pályafutása 20. NBA-szezonját teljesítő LeBron James által vezetett Los Angeles Lakers a Phoenix Sunst fogadja, míg a másik nyugati párharcban a Sacramento Kings és a New Orleans Pelicans csap össze a négyes döntőért. Keleten sem lesz hiány izgalmakból, a két szupersztárral – Jannisz Antetokounmpóval és Damian Lillarddal – felálló Milwaukee Bucks a New York Knicks ellen meccsel, míg kiélezett mérkőzést vívhat egymással az Indiana Pacers és a Boston Celtics.
A Boston Celtics, amely már évek óta rendkívül közel jár a végső sikerhez – két éve a döntőben, az előző idényben a főcsoportdöntőben maradt alul –, az elmúlt hónapban mutatott játéka pedig nagyjából ugyanerre enged következtetni: Jayson Tatumék újra a trófeára, jelen esetben trófeákra pályáznak. Az hagyján, hogy a bostoniak foga a bajnoki gyűrűre fáj, de az NBA-kupát, más néven a szezonközi tornáért járó serleget is bezsebelhetik a következő napokban. A Celtics rendelkezik jelen pillanatban a liga legjobb mérlegével: 14 győzelem mellett mindössze 4 vereséget szenvedett el, a szezonközi torna mérkőzésein pedig csupán egy alkalommal maradt alul.
De miért ennyire jó a Celtics?
Joe Mazzulla csapatában gyakorlatilag minden és mindenki a helyére került, annak ellenére, hogy a nyáron elcserélték az Év védőjének választott Marcus Smartot. Helyére érkezett Jrue Holiday Milwaukeeból, aki szintén a védekezés egyik alappillére, míg a hórihorgas Kristaps Porzingis is Bostonba tette át székhelyét. A litván óriás rendkívüli magassága mellett „vajkezű” dobó, amelyet a szezon első mérkőzésein bizonyított, bár azóta tripláinak hatékonysága visszaesett.
A bostoniak a liga csapatai közül a második legtöbb hárompontost helyezik el a gyűrűben, és a védekezésük is teljesen rendben van, a lepattanókat tekintve pedig ők a legjobbak. Az ellenfeleik által szerzett pontok tekintetében a negyedik legkevesebbet kapják a mezőnyben. Két sztárjuk, Jayson Tatum és Jaylen Brown továbbra is szupersztárszinten kosárlabdázik, előbbi átlagosan 28, utóbbi 22 pontot szerez mérkőzésenként. A kiegészítőemberek megbízható teljesítményt tesznek le a parkettre, így különösebb félnivalójuk nincs a Celtics drukkereinek – egészen a rájátszásig. Mert ott már semmit nem számít az alapszakaszbeli teljesítmény. Jayson Tatumék pedig még tartoznak eredményesség terén, amikor igazán számít.
A keleti konferencia másik meghatározó csapatának, a Milwaukee Bucksnak a szezon elején még döcögött a szekere, de úgy tűnik, hogy időközben magukhoz tértek Antetokounmpóék, kezdik megtalálni a játékukat – immár Damian Lillarddal a parketten. A Bucks gyakorlatilag lapot húzott 19-re, amikor nyélbe ütötte a cserét, több játékosát feláldozva a Portland sztárirányítójáért, nem hosszú távú projektben, hanem egyértelműen azonnali bajnoki címben gondolkozva.
Mondjuk, miért is terveznének hosszú távra, Lillard már 33 éves, és akármennyire kijárt volna neki egy bajnoki cím Portlandben, az ehhez szükséges társak nem álltak rendelkezésére, így ha Milwaukeeban nem nyer gyűrűt, valószínűleg már sehol máshol nem lesz erre lehetősége.
A „Görög Szörny”, Jannisz Antetokounmpo még a megszokottnál is félelmetesebb formában játszik, többször kiszakadt már nála a pontzsák. Szinte minden héten látunk tőle 40 pont fölötti teljesítményt, így az sem meglepő, hogy mérkőzésenkénti pontátlaga több mint 30. Abban az esetben viszont, ha Antetokounmpónak nem megy a játék, akkor Lillard, esetleg Brook Lopez rukkol ki félelmetes produkcióval, és vezeti győzelemre csapatát. Utóbbi esetében éppen néhány nappal ezelőtt jegyezhettünk fel karriercsúcsot jelentő 39 pontos mérkőzést a Washington Wizards ellen.
A Bucks többfejű sárkányként rettenthetetlenül halad előre az alapszakaszban, és kevés olyan csapatot lehetne mondani a mezőnyből, amely négy győzelemig tartó párharcban megverné a wisconsini franchise-t.
Szakmai szempontokat nézve vélhetően az Orlando Magic sem méltó ellenfele a Bucksnak a rájátszásban, bár a floridai együttes javára írható, hogy az alapszakasz legnagyobb meglepetését szolgáltatja. Legalábbis egyelőre. A Magic hosszú évek óta a mezőny leggyengébb csapatai közé tartozott, különösebb fejfájást egyik nagyágyúnak sem jelentett, szimpatizánsai pedig inkább azért izgultak az aktuális szezon végéhez közeledve, hogy csapatuk minél jobb esélyekkel pályázzon az első választás jogára a drafton. Idén azonban közel sem ez a helyzet. Valami nagyon összeállt Orlandóban.
Vagyis nem valami, hanem valakik. Jamahl Mosley vezetőedző csapata jelen pillanatban a keleti konferencia egyik „legforróbb” brigádja, egymás után aratja a győzelmeket, a közelmúltban például a bajnoki címvédő Denver Nuggetset is felülmúlta. Sőt, nemcsak a Nuggets, hanem az előbb már említett Boston baját is ellátták a floridaiak. A korábbi játékosbörzén az első választás jogával lehívott Paolo Banchero fémjelezte gárda cikkünk megjelenéséig már nyolcadik győzelmét aratta sorozatban, de nem is feltétlen emiatt tekinthetünk rá az óriások méltó kihívójaként.
A Magic nyáron elcserélte Bol Bol és Michael Carter-Williams játékjogát, helyettük pedig Goga Bitadze és Patrick Beverley érkezett. Előbbi rögtön nem várt hatást gyakorolt újdonsült csapatára, az Indiana Pacers korábbi magasembere teljesen más pozícióban próbálhatta ki magát a keleti parton, és egyelőre úgy tűnik, nagyon bejött a váltás. Bitadze még Wendell Carter Jr. kézsérülése miatt kapta meg a lehetőséget a kezdő ötösben, majd remekelt a pálya mindkét végén. Támadásban és védekezésben is kiválóan kiegészíti csapattársai játékát, Banchero és Franz Wagner mellett tökéletesen funkcionál centerposzton, így nem kizárólag hatékony a támadójátékban, hanem bizony védekezésben is magasabb szintre emelte a Magicet. Többek között ennek köszönhető, hogy átlagosan a floridaiak kapják az egyik legkevesebb pontot mérkőzésenként.
Amennyiben pedig Wendell Carter Jr. visszatér sérüléséből, akkor a grúz óriás négyes poszton is kipróbálhatja magát, Banchero pedig visszatérhet a hármas, míg Wagner a kettes posztra. Egy biztos, nagyon összeállt az Orlando játéka, és akármennyire hihetetlennek tűnhet elsőre, a floridaiak immár egyértelműen playoffcsapat szintjén kosárlabdáznak. Meglátjuk, hogyan alakul számukra a folytatás.
A Denver Nuggets amennyire domináns teljesítménnyel tarolta le a mezőnyt a legutóbbi rájátszásban, egyelőre legalább annyira változó a játéka. Nikola Jokics ugyan továbbra is elképesztő számokat tesz le minden este a parkettre, de valamiért közel sem annyira eredményes a csapat, és bizony rendre kínos vereségek torzítják az összképet. A Malone-csapat gyengélkedésének miértje talán elsősorban irányítója, Jamal Murray sérülésében keresendő, a kanadai játékos combizomsérülése miatt szorul már hetek óta pályán kívülre, helyét pedig az újonnan érkező Reggie Jackson vette át – az eredményeket tekintve inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Ameddig Murray nem épül fel sérüléséből, addig igazából nagy reményei nem lehetnek a Denvernek, mert a csapat többi része hasonlóan teljesít, mint a bajnoki címmel zárult szezonban, de összességében közel sincs ott ez a Nuggets, mint volt a júniusi nagydöntőben.
Ennek ellenére még mindig a címvédő a nyugati főcsoport egyik legerősebb csapata, pánikra semmiképpen sincs oka a szurkolóinak – még a 12 győzelem mellett elszenvedett 6 vereség ellenére sem –, de a rájátszásban ennél azért egészen biztosan jobb teljesítmény kell majd ahhoz, hogy képes legyen megvédeni a címét.
Már csak amiatt is, mert az egyébként rendkívül sűrű nyugati konferenciában bizony újabb kihívók nőtték ki magukat, olyannyira, hogy a főcsoport jelenlegi éllovasa a Minnesota Timberwolves. A gárda, amely minden túlzás nélkül az egyik legveszélyesebb jelenleg az egész ligát tekintve. Egyrészt azért, mert a korábbi első választott Anthony Edwards élete formájában játszik, több mint 26 pontot átlagol mérkőzésenként, míg a két torony, Karl-Anthony Towns és Rudy Gobert megtalálta a taktikát, amellyel hatékonyan működhetnek a parketten. Towns hosszú évek után végre elfogadta, hogy nem első opció a csapatban, sokkal több dobást enged át Edwardsnak, és hajlandó jobban kivenni a részét a védekezésből.
Emellett a másik magasember, Rudy Gobert a tavalyi visszaesése után újra régi fényében tündököl, mérkőzésenként átlagosan több mint két blokkot oszt ki, míg Edwardsszal egyre jobban érzik egymást a parketten, pick and rolljaik hatékonysága pedig egyre magasabb. És a védekezésükről akkor még nem is beszéltünk, pedig az ugyancsak megsüvegelendő, a Timberwolvesnál ugyanis mindössze két csapat ellen szereznek kevesebb pontot az ellenfelek mérkőzésenként. Röviden összefoglalva: hatékonyság a pálya mindkét végén.
Egy szónak is száz a vége, a Minnesota csapatként összeállt, és a nyugati konferencia egyik legjobb együttese kovácsolódott belőle, olyannyira, hogy az összes óriás számára komoly fejfájást okozhat. Vagy már okoz is.
Ugyanúgy, mint az Oklahoma City Thunder, amely az utóbbi években leginkább azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy csereüzleteiből eredően elképesztő mennyiségű pickkel, tehát jövőbeli draftokon lehívható választási opcióval tárazott be hosszú távra. Most viszont már nemcsak arról beszélhetünk, hogy a Thunder jövője ígéretes, hanem bizony a jelene is elég fényes, mivel Shai Gilgeous-Alexander vezérletével rendkívül látványos és eredményes kosárlabdát játszik Mark Daigneault csapata. A tehetséges fiatalokkal teli keret a liga hatodik legtöbb pontját szerzi átlagosan mérkőzésenként, emellett pedig védekezése is top tízes, így nem csoda, hogy az élmezőnybe tartozik.
Gilgeous-Alexander 30 pont körüli átlagával nemcsak a nyugati mezőny, hanem az egész liga egyik leghatékonyabb játékosa is. Ugyanúgy, mint csapata, mivel a Thunder csaknem 50 százalékos mezőnyhatékonysággal dolgozik, ami kiemelkedő statisztika, náluk hatékonyabban pedig egyik csapat sem dobja a hárompontost. Gilgeous-Alexander mellett Chet Holmgren valósággal berobbant a ligába, azok után, hogy a tavalyi idényt kihagyta sérülés miatt. De ez már a múlt, a 21 éves magasember első, NBA-ben töltött idényében kulcsfontosságú dobásokat helyez el a gyűrűben, elég csak a Golden State Warriors elleni, utolsó másodperces triplájára gondolni, amellyel kiharcolták a hosszabbítást, majd meg is nyerték a mérkőzést.
Holmgren számai elképesztőek, 18 pontos átlagát 54 százalékos mezőnyhatékonysággal hozta össze, amely a legjobb mutató most a ligában. Rajta kívül pedig több ígéretes fiatal színesíti még az OKC keretét, elég csak Jalen Williamst vagy Josh Giddey-t említeni, akik szintén kulcsfigurái a franchise-nak. Igaz, Giddey legutóbb botrányával került az újságok címlapjára, de egyelőre nem sújtották eltiltással, ugyanúgy minden estén a pályára lép, mintha mi sem történt volna.
Az Oklahoma City Thunder pedig tovább menetel, még őrültebbé téve a nyugati konferencia rendkívül sűrű mezőnyét. Az NBA szezonközi tornájának negyeddöntőit jövő hétfőn és kedden rendezik, majd a négyes döntő hétvégéjére Las Vegasban, december 7. és 9. között kerül sor.
(Borítókép: Getty Images)