Sergio Scariolo napjaink legnagyszerűbb, legsikeresebb kosárlabdaedzője. A 62 éves bresciai, de Marbellában élő mester Pécsen részt vett a Rátgéber László szervezésében a Nemzeti Kosárlabda Akadémián tartott nemzetközi konferencián. A legendás szakemberrel a hatalmas sikerű bemutató edzése előtt és után beszélgettünk.
Hajszállal késtem le Sergio Scariolóról. Vagy inkább hajszállal előztem meg. A 2008-as pekingi olimpián az Egyesült Államok és Spanyolország vívta a férfi kosárlabdatorna döntőjét, és a finálé előtti sajtóértekezleten hosszasan beszélgettem Aito García Renesesszel, aki a poszton a 2006-ban világbajnokságot nyert spanyol válogatott 2008 júniusában leváltott mesterét, Pepu Hernándezt követte. Renesestől egyebek mellett arról érdeklődtem, hogyan meri rábízni csapatának irányítását egy 17 éves kölyökre, Ricky Rubióra, amikor a rivális LeBron Jamest és Kobe Bryant is felvonultatja.
„Miért ne merném? Eddig is megállta a helyét” – hangzott a válasz, majd a döntőben a spanyolok majdnem megverték a LeBron Jamest, Kobe Bryantet, Carmelo Anthonyt, Dwyane Wade-et, Chris Pault, Jason Kiddet felvonultató Redeem Teamet, amely a 2004-es athéni kisiklást volt hivatott megbosszulni. Az eredmény 118–107 volt az ameriakaiak javára.
Aito 2009-ben távozott a székből, a helyét Sergio Scariolo vette át. Azonnal Európa-bajnoki győzelemre vezette Pau Gasolékat, hogy aztán a londoni olimpia után, ahol szintén ezüstérmes lett a válogatott a Team USA mögött, átadja a helyét Juan Antonio Orengának.
Csakhogy Orenga bő két év elteltével távozott, és 2015 óta megszakítás nélkül Scariolo az aktuális Európa-bajnok spanyol válogatott szövetségi kapitánya.
És most, 2024. január 22-én egy kocsiban utazom a mesterrel a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérről Pécs felé, a Nemzeti Kosárlabda Akadémiára, ahol előadásokat tart a nemzetközi konferencián.
Ez egy kicsit olyan, mintha Carlo Ancelotti látogatna el egy magyar futballakadémiára. Persze ami késik, nem múlik...
A bresciai születésű, 62 éves maestro az NBA világán kívül a földkerekség leghíresebb, legsikeresebb kosárlabdaedzője, jóllehet a tengerentúli profil igába is belekóstolt, amikor a Pécsen is járt Nick Nurse segítőjeként tevékeny szerepet vállalt a Toronto Raptors 2019-es diadalában.
És hát, ugye, ott van a négy Európa-bajnoki cím (2009, 2011, 2015, 2022), a 2019-es vb-aranyérem, az olimpiai ezüst (Peking) és a bronz (Rio), plusz a megszámlálhatatlan klubsiker szerte Európában.
Csaknem három óra az út Pécsig, volt idő beszélgetni Scariolóval, hol spanyolul, hol angolul folyt a diskurzus, attól függően, hogy a Volkswagent vezető Éles Péter, az NKA sportszakmai igazgatóhelyettese bekapcsolódott-e a beszélgetésbe.
Azt tudják, hogy akkor voltam a moszkvai Himki férficsapatának az edzője, amikor Rátgéber a Szpartak Moszkva női együttesét irányította 2008–2009-ben? Bizony! Kár, hogy akkor nem találkoztunk egymással – mosolyodott el Scariolo.
Hát igen, milyen kicsi a világ.
Azt azért gyorsan tisztáztam vele, hogy „Szerhiónak” kell-e ejteni a keresztnevét, amúgy spanyolosan, vagy „Szerdzsónak”, ahogy az olaszok mondják.
„Olasznak születtem, tehát Szerdzsó vagyok, még akkor is, ha spanyol a feleségem, spanyolok a gyerekeink, hiszen spanyolul beszélnek, és Marbellában lakunk, a Costa del Sol tengerpartján, most is onnan érkeztem” – mondta olyan tökéletes, akcentusmentes castellano nyelven, mintha Salamancában, a spanyol nyelv őshazájában látta volna meg a napvilágot. Persze miért is ne beszélne remekül spanyolul, amikor Blanca Ares Torres, a korábbi neves kosárlabdázónő a felesége, és két gyermekük, Alessandro, valamint Carlota édesanyja.
Dacára annak, hogy kaptam olyan figyelmeztetéseket, miszerint Scariolo nehéz ember, nem könnyű vele szót érteni, én ebből semmit sem tapasztaltam. Szinte végigbeszélgettük az utat Ferihegytől az NKA-ig.
„Már 27 évesen edzőnek álltam, gyerekként az édesapám és a legendás Riccardo Sales volt a mentorom, utóbbi 1977 és 1983 között a Brescia Basket csapatát irányította. Vagyis szinte beleszülettem a kosárlabdába. 28 éves voltam, amikor a Scavolini Pesaro edzője lettem, az olasz bajnokság történetében a legfiatalabbként, majd 1991-ben az Euroliga elődöntőjéig jutottunk, ahol csak a Toni Kukoccsal, Dino Radjával felálló, későbbi győztes KK Splittől kaptunk ki az elődöntőben” – kezdte szakmai élettörténete ismertetését.
Az első spanyolországi kaland 1997-ban kezdődött, amikor a Saski Baskonia edzője lett, majd megfordult a Real Madridnál és az Unicaja Málagánál is, mígnem 2008-ban a Himkihez szerződött.
A spanyol válogatotthoz 2009. február 4-én, majdnem napra pontosan 15 éve írt alá.
„Elképesztő struktúrája van a spanyol kosárlabdának, nem is hasonlítható az olaszhoz vagy bármely más európai ország kosárlabdájához. Fantasztikus az akadémiai rendszer, az utánpótlás-nevelés, futószalagon jönnek ki a tehetségek. Ez a szisztéma garantálja, hogy hiába öregedett ki a spanyol aranygeneráció, Pau és Marc Gasollal, Rudy Fernándezzel, Juan Carlos Navarróval, Felipe Reyesszel, José Manuel Calderónnal és a jóval fiatalabb Ricky Rubióval, jönnek az új tehetségek, és így már egy fiatalabb korosztállyal sikerült megnyernünk a 2022-es Európa-bajnokságot.”
Hogy hogyan, azt még ma sem érti Scariolo – jelezte nevetve.
„Ez már az a német válogatott volt, amely tavaly világbajnok lett, Dennis Schröderrel, Andreas Obsttal, Franz Wagnerrel, Daniel Theisszel, azaz kipróbált NBA-sztárokkal, és valahogy mégis mi győztünk ellenük a berlini elődöntőben 96–91-re – hitetlenkedett másfél évvel a történtek után. – Persze, nálunk játszott az Oroszországban profiskodó honosított amerikai hátvéd, Lorenzo Brown, továbbá a Hernangomez fivérek, akik felülmúlták önmagukat. Aztán tavaly a világbajnokságon kiderült, milyen remek csapat a német, nem véletlenül lettek ők az aranyérmesek, Schröder pedig az MVP.”
Talán az általa kidolgozott hírhedt spanyol védekezés, a box-and-one szisztéma lehetett az oka, amivel Schrödert kikapcsolták a játékból...
Az építkezést, a rendszer felállítását, a generációváltás levezénylését 2014-ben kezdték meg a spanyolok, Scariolo szakmai irányításával. És hogy mekkora sikerrel, azt az eredmények mutatják.
Aztán megérkeztünk Pécsre, majd ott megnéztük Scariolo majdnem két óra hosszát tartó bemutató edzését, amely a Switching Defense, magyarul a váltásos védekezés címet viselte.
A 62 éves mester két álló órán keresztül futkározott, instruált a pályán, igazgatta a játékosokat, magyarázta nekik, hogy mit kell csinálniuk. Teljesen jogos volt a nézőktől a vastaps, valamint a fenékig ürített ásványvizes palack a fizikailag és szellemileg egyaránt megerőltető produkció végén.
A bemutatótréning után újabb beszélgetésre nyílt lehetőség a szakemberrel, aki ekkor már pécsi tapasztalatait is megoszthatta velünk, hiszen életében először járt a Nemzeti Kosárlabda Akadémián.
„Magas színvonalú létesítményekkel találkoztam, olyasmi ez, amitől megdobban a kosárlabda szerelmesének a szíve. Ami én is vagyok. Mindenhol érezhető itt László (Rátgéber – a szerk.) keze nyoma. Filozófiájában is fantasztikus ez a kosárlabdacentrum, minden a megfelelő módon van megcsinálva. Büszkék lehetnek erre. Európában talán egyedül csak Valenciában láttam ehhez hasonló létesítményt. Már Nick Nurse is mesélt nekem erről, akivel annak idején együtt dolgoztam a Toronto Raptorsnál.”
Hát igen, a Raptors, ahol Scariolo három évig dolgozott Nick Nurse segítőjeként. Nem volt könnyű menet...
Nem bizony, mert egy európai edzőnek nem könnyű elfogadtatnia magát a kosárlabdázás őshazájában. Kezdetben bizalmatlanul néztek rám Kawhi Leonardék, és utóbbi, a csapat vezére minden meccs előtt odajött hozzám, hogy magyarázzam el az adott mérkőzésre szóló taktikát. Megható volt az az alázat, ahogy a játékhoz állt. Ő, a világ egyik legnagyszerűbb kosarasa.
Amikor megkérdeztem Scariolótól, honnan van ez a fantasztikus belső tűz, hajtóerő, amivel túl a hatvanon is végigrobotolja a kétórás bemutatóedzést, elmosolyodott:
„Nyitottnak, alázatosnak kell lenned ahhoz, hogy edzőként fejlődni tudjál, és meg kell értened a másmilyen embereket is. Az edzőnek, akár a papnak, holtig kell tanulnia. Amit csak lehet, el kell lesni, meg kell tanulni a kollégáktól. Nekem a kosárlabda a mindenem, és amíg csak élek, ezzel akarok foglalkozni. A hangom és a testem a munkaeszközöm, vigyáznom kell magamra. Tanulok, analizálok, szenvedéllyel, ez a titok. Bírom a nyomást, és áldottnak érzem magam, hogy megvan ez a tehetségem. Nem szeretek mindent a kosárlabda világában, de magát a játékot, azt nagyon. Ez az életem. Próbálok visszaadni a játéknak sok mindent abból, amit kaptam” – hangzott az ars poeticaként is felfogható mondat.
Aztán beszélt Hanga Ádámról is, akinek Saski Baskonia csapatánál volt az edzője a 2013–2014-es idényben.
Ádám egy gyengébb csapatból, a Manresától érkezett, ráadásul sérült volt, de gyorsan kiderült számomra, hogy fantasztikusan intelligens kosaras, kivételes munkamorállal. Akkoriban kezdett befutni, nagy játékos lett belőle, nem véletlen, hogy 34 évesen még mindig állja a sarat a Crvena Zvezdánál.
Végül megkértük, adjon tanácsot nekünk, magyaroknak.
„Tanács önöknek? Nos, legyenek türelmesek, mert a kemény és szisztematikus munka eredménye sohasem jelentkezik napok alatt. Ne várjanak azonnali eredményt. De folyamatosan ellenőrizni kell, hogy jó irányban haladnak-e. Legyen egy víziójuk, és azt kövesék!”