Négy selejtezőcsoportban küzd 16 válogatott a 12-es olimpiai mezőnybe jutásért. Hszianban Kína, Franciaország, Új-Zéland és Puerto Rico, Antwerpenben az Egyesült Államok, Belgium, Nigéria és Szenegál, Belémben Brazília, Németország, Ausztrália és Szerbia, Sopronban Magyarország, Spanyolország, Kanada és Japán.

Minden csoportból az első három jut tovább, de ha a franciák és az amerikaiak is közöttük lesznek (márpedig két forduló után mindkét válogatott két győzelemmel az élen áll), akkor az első és a második csoportban csak két-két továbbjutó hely szabad.

Logisztikai okokból (mivel minden helyszínen csak egy csarnok áll rendelkezésre) az utolsó fordulóban nem egyszerre lesznek a meccsek, hanem egymás után. Sopronban például 15:00 órakor Kanada–Japán-mérkőzést rendeznek, majd 17:30-kor Magyarország Spanyolországgal csap össze. Ergo az első meccs eredményének ismeretében elméletileg lehet úgy taktikázni, hogy a zárómeccs mindkét résztvevője továbbjusson.

Ez utóbbi körülmény valószínűsíti azt a kimenetelt, mely szerint már most továbbjutó mind a spanyol, mind a magyar válogatott. A történelmi tapasztalatok ugyanis arra engednek következtetni, hogy az az eredmény, amely mindkét csapatnak jó, rendszerint meg is születik.

Gondoljunk csak az 1982-es labdarúgó-világbajnokság NSZK–Ausztria-mérkőzésére, ami a 2. csoport utolsó összecsapása volt. Az ábra a következő: ha a németek egy vagy két gól különbséggel győznek, akkor mindkét csapat továbbjut. Osztrák siker vagy döntetlen esetén a németek kiesnek, háromgólos vagy nagyobb különbségű német győzelemnél az osztrákok búcsúznak. Nos, Horst Hrubesch révén az NSZK a 10. percben megszerezte a vezetést, hogy aztán a hátralévő 80 percben semmi se történjen. Mindkét válogatott továbbjutott, a szintén négypontos Algéria utazhatott haza. 

De vissza Sopronba. A magyar válogatott az olimpiai ezüstérmes Japán 81–75-ös legyőzésével kellemes helyzetbe navigálta magát. Nota bene, ha kikaptunk volna, akkor is a saját kezünkben lenne a sorsunk, hiszen ha vasárnap megverjük a spanyolokat, akkor az egymás elleni eredménynek köszönhetően megelőzzük a hispánokat. 

Így viszont nem is kell feltétlenül győznünk. Nézzük a lehetséges kimeneteleket:

• Ha vasárnap Kanada legyőzi Japánt, akkor mi akár ki is kaphatunk, mert abban az esetben Japánhoz hasonlóan egy győzelemmel és két vereséggel állunk, de mivel megvertük a távol-keletieket, mi vagyunk a harmadikok. Ha viszont megverjük Spanyolországot, akkor ezzel kiejtjük őket, és Japánt visszük magunkkal Párizsba, mivel az ázsiaiak megverték a spanyolokat. A mieink esküdöznek, hogy akkor is megszakadnak a győzelemért, ha délután Kanada megveri Japánt, és nem kötelező nyernünk. Meglátjuk.
• Ha vasárnap Japán legyőzi Kanadát, akkor nekünk mindenképpen meg kell vernünk a spanyolokat, különben kiestünk, mert Kanadával kerülünk pontegyenlőségbe, és ők az első körben legyőztek bennünket. Viszont könnyíti a helyzetünket, hogy a spanyoloknak nem létkérdés a győzelem, ugyanis vereségük esetén is megvan nekik a harmadik hely. A szintén egy győzelemmel álló Kanadát ugyanis pénteken megverték. Kíváncsiak vagyunk, hogy egy vasárnapi Japán győzelem esetén mennyire szakadnak meg a spanyolok ellenünk. De jobb lenne, ha ezt a forgatókönyvet nem kellene tesztelnünk, és délután Kanada elbúcsúztatná Japánt. 

A soproni olimpiai selejtező eddigi eredményei:

1. forduló:
Japán–Spanyolország 86–75
Magyarország–Kanada 55–67

2. forduló:
Spanyolország–Kanada 60–55
Magyarország–Japán 81–75

3. forduló:
Kanada–Japán 15.00
Magyarország–Spanyolország 17.30

Mind a négy csapat egy győzelemmel, egy vereséggel áll.

1980-ban Moszkvában Kiss Lenkéék a negyedik helyen végeztek. A válogatott 1984-ben a negyedik, még továbbjutó helyet szerezte meg a kubai olimpiai selejtező tornán, de a keleti blokk egy részének bojkottja miatt nem utazhatott el Los Angelesbe. 

(Borítókép: Juhász Dorka a kosárlabda olimpiai selejtező torna 2. fordulójában játszott Magyarország–Japán-mérkőzésen a soproni Novomatic Arénában 2024. február 9-én. Fotó: Tóth Zsombor / MTI)