Nem jó ez így, hogy egy olimpiai selejtező tornán nem egy időben játsszák az utolsó forduló mérkőzéseit. Lehetőség adódik a trükközésre. De mit csináljunk, ha csak egyetlen csarnok áll a csapatok rendelkezésére, ahogy Sopronban is, ahol az utolsó forduló előtt mind a négy csapat egy győzelemmel, egy vereséggel állt. 

Nekünk, magyaroknak egyszerű volt a képlet: ha délután háromkor Kanada megveri Japánt, akkor mi akár ki is kaphatunk a spanyoloktól, akkor is megszerezzük a harmadik helyet és ezzel a párizsi repülőjegyet. Tudniillik ebben az esetben Japánnal együtt álltunk volna egy győzelemmel és két vereséggel, de mivel az ázsiaiakat előzőleg legyőztük, az egymás elleni eredmény nekünk kedvezett. 

Ezért hát Kanadának kellett szurkolnunk, de ehhez képest a japánok 10–6-ra, majd 28–24-re, sőt 38–29-re is vezettek a pocsékul védekező, óriási magassági fölényben lévő észak-amerikaiak ellen. Félidőben 50–46 volt az állás a javukra, Kanadának húsz perce maradt arra, hogy nekünk és természetesen önmaguknak kedvező eredményt, azaz győzelmet harcoljanak ki. 

És nagyszünet után egészen más kanadai csapat jött ki a pályára, két és fél perc alatt máris átvették a vezetést 52–50-re. Megjött a közönség hangja, a magyar nézők harsányan biztatták Kanadát. De hiába, a harmadik negyed is japán vezetéssel zárult, 70–67-ről indult az utolsó tíz perc. Aztán már 75–69-re vezettek az ázsiaiak a teljesen formán kívül kosarazó, spanyol edző által irányított kanadaiak ellen. Négy és fél perccel a vége előtt 79–79-re egyenlített Kanada, de két perc volt már csak hátra, amikor megint Japán vezetett 83–79-re. Halmozták a lépéshibákat és a kétszer indulásokat a kanadaiak, el is bukták a meccset 86–82-re.

Ellenkező esetben Japán, Spanyolország és Kanada az olimpikon, mivel mi az első meccsen vereséget szenvedtünk Kanadától. 

Eredmény, olimpiai selejtező, 3. forduló:

Japán–Kanada 86–82 (20–20, 30–26, 20–21, 16–15)

17.30 Magyarország–Spanyolország

(Borítókép: MTI)