Mint ismert, a magyar női kosárlabda-válogatott 22 pontos előnyről 73–72-re kikapott Spanyolországtól a soproni selejtező torna vasárnapi zárómérkőzésén, és nem jutott ki a párizsi olimpiára.

A szövetségi kapitány most a Nemzeti Sportnak adott interjút, amiben a fájdalmas kudarcról is kérdezték őt. Elmondása szerint azért kérte ki már a második idejét 8:48 perccel a mérkőzés vége előtt, mert úgy érezte, hogy nagyon nagy bajban vannak a tanítványai.

„Látszott a csapaton, eljött a pillanat, muszáj valahogy változtatni a játék menetén. Teljesen egyértelmű volt, hogy ott elvesztettük a kulcsmomentumokat, a labdákat és ezeken keresztül a saját karakterünket” – tette hozzá.

Megjegyezte, képtelen most előretekinteni, nem azon jár az esze, hogy a mostani kudarcot el lehet felejteni nekik, amennyiben a csapat kijut a 2028-as ötkarikás játékokra.

„Még futom a köröket, az első akciónktól az utolsó dobásunkig minden pörög a fejemben, képtelen vagyok most ennyire előre gondolkodni. Meg kell siratnom még ezt az olimpiát” – tette hozzá.

A kérdésre, miszerint vigasztalhat bárkit is, hogy nemcsak a világelithez, hanem konkrétan Spanyolországhoz is közelebb került a magyar válogatott a közelmúltban, Székely Norbert a következőt válaszolta:

Egész nap sírtam, és még fogok is – nem vigasztal semmi, az sem, hogy közelebb vagyunk, az adott volna örömet, ha kint vagyunk az olimpián, ez volt az ország, a csapat álma, ott álltunk a lehetőség kapujában, sőt kinyitottuk az ajtót, de nem bírtunk belépni rajta. Nem vigasztal, hogy volt, amikor jól játszottunk, mert nem jutottunk tovább. A vasárnap drámájában élek, ha eltelik egy hét, meg tudom vizsgálni a tornát, két hét után a felkészülés folyamatát is, hogyan jutottunk el ide, mi történt a hétvége alatt. Jelenleg a fájdalom a legerősebb érzés bennem.