A 2024-es esztendő klubszinten újabb sikereket hozott Perl Zoltánnak, a szombathelyi kosaras legendának, aki 19 éves kora óta szíve klubja, a Falco csapatkapitánya, már azokat az időszakokat leszámítva, amikor Olaszországban és Spanyolországban légióskodott.

Május 20-án a klub hatodik bajnoki aranyérmét ünnepelték, még az sem számított, hogy nem Szombathelyen, hanem Szolnokon, ugyanis idegenben tették fel a pontot az i-re.

„Külön öröm volt számomra, hogy immár zsinórban harmadszor én lettem a bajnoki döntő MVP-je, de nem is ez a lényeg, hanem a csapat sikere – mondta az Indexnek Perl Zoltán. – Úgy érzem, kiemelkedtünk a mezőnyből, ami a tervszerű csapatépítés visszaigazolása.”

A 195 centis hátvéd sorrendben 19, 25, 18 és 30 pontot dobott a finálé négy meccsén, különösen az utolsó összecsapáson volt káprázatos a dobóteljesítménye, mezőnyből 12/15 volt a százaléka, ezen belül triplából 2/3, és mind a négy büntetőjét értékesítette.

Szombathely nekem a mindenem, itt születtem, itt kezdtem kosarazni, 2012-ben 17 évesen itt mutatkoztam be a Falco felnőtt csapatában, és eddig Magyarországon nem is játszottam máshol. Azt nem mondhatom ki, hogy nem is fogok, mert sohase mondd, hogy soha, hiszen még egy év van hátra a szerződésemből. Nekem a kosárlabdát a Falco jelenti idehaza – vallja.

Idehaza igen, de ez nem jelenti azt, hogy ne próbált volna szerencsét külföldön. Először Szicília szigetén, Capo d'Orlandóban, ahol az Orlandina Basket szerződtette, amikor még nem töltötte be a húszat!

„Szokatlan volt ilyen fiatalon a Serie A-ban kosarazni, de jó tapasztalat volt. Két év után a Serie B-be szerződtem, az Universo Treviso Baskethez, mivel szerettem volna az addiginál több játéklehetőséghez jutni. Aztán 2017 nyarán hazatértem Szombathelyre, bajnoki ezüstérmet szereztünk, majd 2018-ban Spanyolországban folytattam, az Estudiantesben. Számos okból kifolyólag fél év után visszatértem Szombathelyre, és nem bántam meg, mert 2019-ben bajnokok lettünk a Falcóval.”

Perl Zoltán kissé keserűen említi, hogy a közvélemény nem tartja sikeresnek a külföldi szereplését, ő azonban másképp vélekedik.

„Nagyon hasznos tapasztalatot jelentett nekem az olaszországi két és fél szezon, de még a madridi fél év is. Rengeteget tanultam a kosárlabdázásból a magyarországinál fejlettebb kosaraskultúrával rendelkező országokban, no és elsajátítottam egy idegen nyelvet, az olaszt, ami szintén nem hátrány.”

Közben a válogatottnak is erőssége lett hősünk, a 2017-es Európa-bajnoki szereplést pályafutása egyik emlékezetes epizódjának tartja. Még úgy is, hogy a 15. helyen végeztünk, de például a Románia elleni győzelem Kolozsváron hatalmas élmény volt.

„Szerbiával játszottunk a nyolcaddöntőben, csak 86–78-ra kaptunk ki, 22 pontot dobtam, erre büszke vagyok” – említi.

Jelenleg is zajlanak egy Európa-bajnokság selejtezői, Magyarország Olaszországgal, Izlanddal és Törökországgal került egy csoportba. A kezdés nem sikerült valami jól, az új szakvezető, Gasper Okorn irányította válogatott Izlandon 70–65-re alulmaradt, majd itthon is kikapott Olaszországtól 83–62-re, ráadásul a Savaria Arenában.

„Gasper az edzőnk volt a Falcóban, jól ismerjük egymást. Nincs még veszve semmi, három csapat jut tovább a négyből, még oda-vissza játszunk a törökökkel, fogadjuk Izlandot és utazunk Olaszországba. November 22-én játsszuk az első őszi meccsünket, Törökországban.”

No de addig is itt a Bajnokok Ligája és az NB I, ahol címvédő a Falco. A BL-ben Wroclawban kezdi meg a szereplést a Falco október elején. A szezonra a felkészülés augusztus közepén kezdődik.

Szerintem jó csapatunk lesz idén is. Bognár Kristóf visszatért Szegedről, a 210 centis center, Nikola Popovic a litván bajnokságból érkezik, Zach Brown sérülés miatt kihagyta az elmúlt szezont, de most egészséges, és visszatér hozzánk, ahogy Marvin Clark is, aki a 2021-2022-es szezonban játszott nálunk.

Alakul tehát a keret. A kispadon még két évig marad Milos Konakov az edző, Keller Ákos is aláírt egy évre, Kovács Benedek és Krivacsevics Márkó is.

„Úgy érzem, most vagyok életem formájában. Az NBA-ben azt mondják, 28–29 évesen kerül a kosaras a prime-jába, vagyis a fénykorába, amikor még elég fiatal ahhoz, hogy a fizikai mutatói ne kopjanak meg, viszont már rutinja is van bőven. Én még sok évig szeretnék kosarazni, és lehetőleg a Falcóban! Hiszen például olyan hangulata semmilyen más rangadónak nincs, mint a vasi el Clásicónak, akár Körmendben, akár a Savaria Arénában csapunk össze a szomszédvár legjobbjaival.”