Megint nem segített a hazai pálya a legnagyobb svéd MMA-klasszisnak, Alexander Gustafssonnak. A 2015-ben a pályafutásának csúcsán lévő, Jon Jones ellen élete meccsét vívó Gustafsson 30 ezer embert csábított a stockholmi Tele2 Arénába, hogy a svéd MMA-rajongók megkövülve nézzék a gigantikus verést, amit kedvencükre mért Anthony Johnson. És bár azóta két hazai meccset is hozni tudott, a hétvégén újabb stockholmi kulcsmeccsen szenvedett vereséget Gustafsson, ezúttal a félnehézsúly (93 kiló) legutóbbi sikertelen trónkövetelője, Anthony Smith ellen.
A két magas, erős bunyós a harmadik menet végéig nagyjából egálban volt, az első két menetben a folyamatosan nyomuló "Oroszlánszívű" Smith talált erősebben és pontosabban, de Gustafssont nem tudta megfogni, és a svéd a harmadik menetben már fölénybe került laza elmozgásaiból eleresztett ütéseivel, és két földrevitelével. Azonban a negyedik ötpercben kiderült, hogy miért használják relatíve keveset a cselgáncsban annyira kedvelt csípődobásokat az MMA-ban:
Ha valaki elbaltázza, akkor felkínálja ellenfelének a hátát, azaz a lehető legkiszolgáltatottabb pozícióba kerül.
Gustaffson is befordult egy kaszáló csípődobásra, de nem tudta kibillenteni a stabilan álló Smith-t, és az amerikai máris rácsimpaszkodott a hátára, ahonnan a földre vitte őt, majd pár kőkemény könyökütéssel előkészítette az utat egy hátsó fojtáshoz, ahonnan nem volt menekvés. Persze igazságtalan lenne a svéd hibájaként bemutatni Smith győzelmét, ugyanis az amerikai nagyon összeszedett bunyót mutatott be, és amikor előnyös pozícióba került, akkor nagyon magabiztosan használta ki a lehetőséget.
A 32 éves svéd csalódottságában a meccs után bejelentette, hogy miután három címmeccsen sem tudta elhódítani a bajnoki övet (mondjuk nincs miért szégyenkezni, hiszen kétszer Jon Jones, egyszer Daniel Cormier állította meg őt, a háromból kétszer ráadásul nagyon-nagyon-nagyon közel volt a győzelemhez), úgy érzi, már nincs meg benne az a tűz, hogy egy újabb hosszú menetelést indítson a címmeccsért,
ezért az oktagonban lerakta kesztyűit, és visszavonult a profi MMA-tól.
A stockholmi gála másik főmeccse egy színeurópai félnehézsúlyú párosítás lett volna, de az albán származású svéd Ilir Latifi sérülése miatt a svájci Volkan Oezdemir elleni mérkőzést törölték. Félnehézsúlyú bunyó így is maradt, az angol veterán Jimi Manuwát a UFC a papíron nem túl erős Aleksandar Rakićcsal párosította össze. A 27 éves szerb származású osztrák bunyós a közép-európai MMA-szcénából katapultálta magát a világ legrangosabb MMA-szervezetébe, ahol viszont nyilvánvaló tehetséges ellenére eddig nem alkotott maradandót, legutóbbi meccsét is csak egy szerencsés alkarütéssel tudta abszolválni.
A meccs elején kemény combrúgásokkal kóstolgatták egymást, de Rakić bel-jobb kombinációval és jobblábas rúgással is tesztelgette Manuwát. A gyilkos szándék nélküli tapogatózások során kiderült, hogy az angol – rutinjához képest meglehetősen primitív módon – minden támadásra a lehető legegyszerűbb módon reagál: elkezd hátrálni. Rakić és stábja láthatóan készült erre a „taktikára”, az osztrák egy rettentő okos kombinációval lepte meg Manuwát: hátsó kezes felütéssel indított, majd jött a balegyenes, de az ütések csak arra szolgáltak, hogy eltereljék a figyelmet a felemelkedő bal lábról, mely meglepetésszerűen csattant az angol állán. A becsapódástól Manuwa úgy csuklott össze, mint egy bicska, Rakić is látta, hogy neki itt már semmi dolga.
Manuwa a 2010-es évek elején nagy címesélyesként érkezett a UFC akkor még elég erős félnehézsúlyába, de a komoly meccseit szinte mind elbukta, és 39 évesen az utolsó négy meccsén vereséget szenvedett, ebből hármat ráadásul első menetes KO-val, ezért most már mindenki az egészségéért aggódva könyörög a visszavonulásért.
Egy szerény felvezető meccsen tért vissza a Leonardo Santos, aki 2014-ben, 34 évesen debütált a UFC-ben, de a brazil elitcsapat, a Nova Uniao versenyzője hiába nyert öt meccset sorozatban, 2016 óta sorozatos sérülései miatt kikopott a szervezetből (és a kollektív MMA-memóriából). A UFC stockholmi gáláján 39 évesen egy nála 10 évvel fiatalabb, viszont legalább 10 centivel rövidebb karú keményfejű skóttal, Stevie Ray ellen térhetett vissza. A fordított felállásból bunyózó Ray ijesztgette, mozgatta a brazil bunyóst, aki azonban – néha olyan egyszerű, de mégis hatásos technikákkal, mint a homloknál való eltartás – nem engedte közel a skótót, ellenben az ő köríves rúgásai simán elérték a bordákat. Stevie Ray érezte, hogy valamit alkotnia kell, ezért beugrott egy jobb-bal kombinációra, azonban amikor bal kezét kinyújtotta, BUMM, jött Santos már-már pofonszerű lazasággal eleresztett jobbcsapottja, és a kontrától a skót alól azonnal kiszaladtak a lábai.
A KO annyira egyértelmű volt, hogy Santos nem is mozdult rá a földre került ellenfelére, hanem – tökéletesen érthető - örömében kirohant az oktagonból, és körbeugrálta az Ericsson Globe Arénát.
