Vasárnap hajnalban nézők nélkül, csökkentett személyzettel egy sor fertőtlenítési és szűrési protokoll mellett zajlott le a világ vezető MMA-szervezete, az Ultimate Fighting Championship gálája a floridai Jacksonville-ben. A UFC 249 volt a koronavírus-járványnak köszönhető, lényegében minden vezető sportra kiterjedő általános kényszerszünet utáni első, valóban nagyszabású, és valóban globális érdeklődésre számot tartó sportesemény. Ennek megfelelően az Egyesült Államok gazdasági újranyitása mellett gyakran opportunista módon korteskedő Donald Trump is videóüzenetben üdvözölte a gálát és a több kampányeseményen mellette korteskedő Dana White UFC-elnököt.
A UFC óriási erőket fektetett az eredetileg április 18-ra tervezett gála (sikertelen) megmentésébe, majd a Florida állambeli járványellenes szabályok enyhítését követően az újratervezésbe. A gála létjogosultságával kapcsolatos kételyeket – elvégre az Egyesült Államokban szombatra is 25 524 új koronavírus-fertőzöttet szűrtek ki, és 1422 új halálesetet jegyeztek fel – soha nem sikerült eloszlatni. Az egyik meccset kevesebb mint 24 órával a UFC 249 kezdete előtt kellett ejteni, miután az egyik résztvevő, Ronaldo Jacaré Souzánál és két edzőjénél is kimutatták a koronavírust.
De a UFC a gála egyik előzetesen megadott biztonsági intézkedését, a meccsek utáni hagyományos villáminterjú elhagyását sem tartotta be, és a meccsek után sem takarították fel a küzdőtérről a vért meg az izzadtságot, a közvetítésen fertőtlenítést sem láttam.
A gála előzetesen igen erős párosításokat ígért, de a felvezető meccsek közül igazán csak Vicente Luque és Niko Price az előbbi kegyetlen balhorgával végződő csatája, és Anthony Pettis Donald „Cowboy” Cerrone elleni szórakoztató pontozásos győzelme volt igazán jó. A főműsoridőben mutatott meccsek között a UFC által sztárolt egykori NFL-sztár, a nehézsúlyú Greg Hardy Yorgan de Castro elleni pontozásos győzelme botrányos színvonalú volt. Ellenben a pehelysúlyú (65 kilós) Calvin Kattar kemény rohamokat túlélve gyönyörű kontra-könyökütéssel nyitott Rám-szakadékot a hagyományosan nagyon agresszív Jeremy Stephens homlokán.
A kameruni származású óriás, Francis Ngannou első világbajnoki próbálkozásának meghiúsulását – és a UFC történelmének legeseménytelenebb meccsét - követően nagyon összekapta magát, és sorozatban a negyedik TKO-győzelmét szerezte a nehézsúlyban nagyon technikás kickboxosnak számító, egy nagy skalpot már begyűjtő suriname-i Jairzinho Rozenstruik ellen.
Ngannou ráadásul előző három meccséhez hasonlóan most is egy percen belül tudott végezni ellenfelével, így az elmúlt négy meccsen összesen nem töltött három percet a küzdőtéren.
Miután ugyanis bekapott két belső combrúgást, felfűtötte a lokomotívot, és lerohanta Rozenstruiket. Ugyan az első három ütése csak a levegőt kaszálta, de a negyedik ütésétől azonnal fenékre ült a suriname-i, aki sokáig azt sem tudta, hol van.
A társ-főmeccset a légsúlyú és harmatsúlyú bajnoki címet is begyűjtő amerikai Henry Cejudo vívta a súlycsoport történetének legnagyobb bajnokával, Dominick Cruzzal. Ez a meccs azért is volt érdekes, mivel Cruz 24 meccses MMA-múltja ellenére sötét lóként ugrott be a pehelysúlyból érkező, de vízumgondok miatt kieső José Aldo helyére. Cruz az elmúlt kilenc évéből nagyjából hetet sérülésből való regenerálódással töltött, ezért kétséges volt, mennyire tudja hozni kivételes lábmunkáját és dinamikus kontra-dobásait. Sokan azt is kifogásolták, hogyan előzhette be Cruz a harmatsúly utóbbi években felemelkedő trónkövetelőit, Petr Jant, Aljamain Sterlinget vagy Cory Sandhagent.
Ezzel szemben a regnáló világbajnok erejével kapcsolatban senkinek nem voltak kétségei. Henry Cejudo ugyanis a 2008-as, pekingi birkózó olimpiai bajnoki címe után, már 2018-ban – mondjuk erős pontozóbírói rásegítéssel – elnyerte a legendás Demetrious Johnson légsúlyú (57 kilós) bajnoki övét, 2019 elején 32 másodperc alatt kiütötte a harmatsúlyból lelátogató bajnokot, TJ Dillashawt, majd pedig kivételes akaraterővel és emberfeletti szívósságról tanúbizonyságot téve tavaly nyáron felmorzsolta Marlon Moraest.
A meccs elején Cejudo kemény combrúgásokkal próbálta lelassítani a táncikáló Cruzt, aki néhány tétova próbálkozás után felhagyott a földreviteli kísérletekkel is. A második menetre azután – a folyamatosan bekapott rúgások ellenére – Cruz megtalálta az ütőtávolságot, de amikor a menet végén egy felütést követően rá akart fogni Cejudo csípőjére,
a bajnok a próbálkozást egy fantasztikus ritmusban eleresztett térdrúgással kontrázta meg.
És miután Cruz földre került, Cejudo a hátára kerülve varrógépként kezdte sorozni őt. Keith Peterson bíró annak rendje és módja szerint közbe is lépett, utána Cruz hevesen tiltakozott, mondván, hogy teljesen képben van, és a menet végéig hátralévő két másodpercet kibekkelte volna. Cruznak ebben volt is némi igazsága, de az is tény, hogy egyáltalán nem védekezett a 11, sorozatban bekapott ütés ellen.
Az egykori bajnok pályafutása első KO-vereségét szenvedte el, de óriási meglepetésre mégsem Cruz, hanem Henry Cejudo jelentette be, hogy
33 évesen, két világbajnoki öv és 15-2-es mérleg birtokában visszavonul.
A Nagy Visszavonulásokat a küzdősportokban nem kell készpénznek venni, könnyen lehet, hogy Cejudo is inkább egyfajta extra felhajtásként dobta be azt, hogy abbahagyja a versenyzést, ráadásul brilliáns teljesítménye ellenére egyik súlycsoportját sem ürítette ki, szóval kihívója is bőven akad.
A főmeccset az a könnyűsúlyú (70 kilós) Tony Ferguson (jellemző becenevén „El Cucuy”, azaz „A Rém”) vívta, aki ötödjére is lemaradt az Oroszországban ragadt Habib Nurmagodmedov elleni csúcstalálkozóról, cserébe viszont egy igen veszedelmes ellenfelet kapott a Justin Gaethje személyében: Gaethje erősségei pont Ferguson elevenébe vágnak. Ugyanis miközben Ferguson legendásan lassan melegszik be a meccsbe, és túlzás nélkül szüksége van egy alapos verésre ahhoz, hogy érezni kezdje ellenfelét, Gaethje igazi ragadozó, aki ha egyszer vérszagot érez, akkor iszonyú erős ütéseivel gyorsan végez ellenfeleivel. Ferguson védelme ráadásul meglehetősen hézagos, szinte minden meccsén leütik, viszont ha Gaethje egyszer valakit leüt, akkor az onnan már nem áll fel.
Szóval ha Ferguson gyengéit nézzük, akkor Gaethje igazi rémálomnak tűnik. Csakhogy közben az örökös bajnokaspiráns Ferguson már-már akciófilmbe illően kemény arc, a legkeményebb verés is sem érződik a teljesítményén, sőt, minél több ütést kap be, annál jobban felpörög. Sőt, amellett, hogy Ferguson a harc minden területén igen jó, egy sor veszélyes fegyvert tárazott be Gaethje ellen: kemény, mindkét állásból elsüthető elsőkezes ütéseit, szegycsont alá fúródó egyenes rúgásait és ellenfelei lábait bénító sípcsont-rúgásait (melyekre Ferguson konkrétan vascsövek rugdosásával keményíti fel saját sípcsontját).
A kölcsönös fenyegetéssel a harcosok is tisztában voltak, ugyanis mindketten szokatlanul óvatosan kezdtek, Gaethje szép balhorgokkal és combrúgásokkal talált, Ferguson ráadásul nem igazán találta meg a rúgásait, és csak a második menetre tudta belőni az ütőtávot, a menet utolsó másodpercében egy szép felütéssel meg is rendítette ellenfelét. A harmadik menetben úgy látszott, hogy Fergusonnak a feje két oldaláról lecsorgó vérpatakra volt szüksége ahhoz, hogy megérkezzen a mérkőzésre, és úgy tűnt, hogy képes a rá jellemző szintre felpörgetni az iramot. Gaethje láthatóan fáradt, és takarékosabb üzemmódra kapcsolt, de találataival teljesen széttördelte Ferguson bunyóját (aki botrányosan védekezett, a 197 felé indított ütésből 143-at be is nyelt), combra-térdre eleresztett rúgásaival megakasztotta rohamait, és a negyedik menetben egy íves jobbhoroggal meg is rendítette őt.
Az ötödik menetben edzői Fergusont edzői utolsó rohamra biztatták, azonban a teljesen átrendezett arcberendezésű bunyós sorra szaladt bele a kőkemény ütésekbe, és amikor a bíró látta, hogy már alig lézeng, kevesebb mint két perccel a vége előtt leállította a meccset.
Ferguson 2012 után vesztett újra meccset, és Dominick Cruzhoz hasonlóan ő is élete első KO-jába szaladt bele. A vereség egyben azt is jelenti, hogy a már 36 éves, óriási csatákat átélt Ferguson valószínűleg már soha nem mérheti össze erejét Habibbal, viszont a dagesztáni bajnok talán már az ősszel megmérkőzhet a nagyon összeszedett, fantasztikusan bunyózó Justin Gaethje ellen.
(Borítókép: Justin Gaethje és Tony Ferguson meccse a UFC 249 gálán. Fotó: Douglas P. DeFelice / Getty Images Hungary)