A hét végén egy kevésbé érdekes UFC-gálát bonyolítottak le Las Vegasban, és a bunyóknál jóval nagyobb visszhangot váltott ki a főmeccset vívó Jessica Eye saját súlyával vívott küzdelme. Az MMA-harcos láthatólag a végsőkig kifacsarva próbálta meg hozni a 125 fontos (nagyjából 56 kilós) súlyhatárt, de hiába dobott le magáról minden ruhát, így sem tudott 126,5 font alá kerülni. Ez még önmagában nem lett volna rendkívüli esemény, de minden néző elszörnyedve nézte ahogy Eye megtörten, szinte segítséget kérően néz ki az arcát (egyébként szakszerűtlenül) takaró maszk és a testét takaró törülköző mögül, és alig bír levánszorogni a mérlegről:

Ellenfele, Cynthia Calvillo hétfői nyilatkozata szerint ráadásul Eye még csalt is, ugyanis megmarkolta a két segítő által tartott textilt, hogy így néhány fonttal kevesebbet mutasson a mérleg. A videó alapján nehéz eldönteni a kérdést. Calvillo azzal érvel, hogy ha alig fél kiló hiányzott volna Eye súlyából, akkor levágatta volna a haját; és azt is állította, hogy riválisának edzője be is vallotta az ő menedzserének, tanítványa legalább másfél kilóval nehezebb volt a súlyhatárnál. Ilyen előzmények után nem csoda, ha Calvillo az ötmenetes (az MMA-ban egy menet öt perc, szóval maratoni) meccsen simán megverte a sokkal nagyobb Eye-t.

Erre az egész ijesztő jelenetre nem került volna sor, ha a profi küzdősportok meg tudnának szabadulni a meccs/meccsek előtti napon tartott mérlegelés beteg gyakorlatától. Ez arra ösztönzi a sportolókat, hogy irtózatos lelki- és fizikai megterheléssel járó fogyasztással (érdemes elolvasni a magyar birkózóválogatott horrortörténeteit) fogyjanak bele egy olyan súlycsoportba, mely köszönőviszonyban sincs valódi versenysúlyukkal, majd onnan 24 óra alatt megpróbáljanak „visszatölteni” – ahogy Eye példája mutatja, sokszor sikertelenül. Nem véletlen, hogy az utóbbi időkben több csúcskategóriás MMA-harcos hagy fel az erő- és méretfölény hajkurászásával saját egészsége és mentális épsége érdekében, és megy inkább feljebb egy súlycsoporttal, ahol a készülés alatt sem elsősorban a súlyára, hanem a valódi edzésmunkára tud koncentrálni.