Amilyen nehezen indult a Zengő Motorsport 2016-os idénye az FIA WTCC-ben, vagyis a túraautó-világbajnokságban, akkora meglepetés volt, hogy az esős káoszfutamon máris pontokat tudott szerezni az újonc Ficza Ferenc. Három héttel a hungaroringi hétvége előtt ugyanis még egy zengős Hondának sem volt motorja – a gyári csapattól kölcsönkapott erőforrással, erősen tartalékolva mehetett pár kört Ficza –, egy héttel a magyar versenyhétvége előtt pedig kigyulladt, és rettenetesen összeégett kocsijának hátulja Szlovákiában.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy Nagy Dániel egy héttel a hivatalos bejelentés előtt még úgy tudta, hogy végül nem jön össze a második autó, illetve, hogy Ficza indulása is csak ugyanennyivel a start előtt vált biztossá, még inkább érezhető, mennyire váratlan ez a pontszerzés.

Nem is volt sem tervben, sem pedig az elvárások között, hogy 2016-ban pontszerző helyen zárjon bármelyikük, pláne nem azok után, hogy rohamtempóban, szinte a lehetetlent megvalósítva építették újjá Ficza kocsijának a hátsó felét a magyar hétvége előtt. Zengő Zoltán, a Zengő Motorsport csapatvezetője is csak annyit mond minden beülés előtt fiatal pilótáinak, hogy próbálják megtalálni azt az egyensúlyt, amiben nem túl sok kockázatot vállalva, a vezetést élvezve tudnak fejlődni.

Szombaton, az időmérő utáni beszélgetés alatt folyamatosan ki is emelték mindketten, hogy az elsődleges és legfontosabb cél a szezonra, hogy a lehető legtöbbet tanuljanak, minden más csak plusz.

A vasárnapi pontszerzés után újra feltettem a kérdést Ficzának, változott-e valami azóta, de a válasz kísértetiesen egybevágott azzal, amit szombaton mondtak. Amellett, hogy a fő cél a tanulás, két fontos irányvonal van: az egyik, hogy lehetőleg karcmentesen vigyék végig a kocsit a futamon, a másik, hogy apránként, de fejlődjenek.

„Amikor kimegyünk az első után a második körre az edzésen, az a cél, hogy a lehetőségekhez képest egy kicsit fejlődjünk. Ha ez sikerül, örülünk, ha kicsit többet fejlődünk, nagyon örülünk. Nem foglalkozunk azzal, hogy három versenyhétvége múlva tíz pontot szerezzünk, tíz hétvége múlva pedig meglegyen az első dobogó, mindig csak a következő feladatra figyelünk, ez hozza majd meg a sikert” – foglalta össze a lényeget Nagy.

Ficza szombaton, az időmérő után még azt mondta, hogy a vezetésben szerzett addigi tapasztalatai alapján kell legalább egy szezon, hogy összetegeződjön az autójával, a szlovákiai incidens miatt Lángos névre keresztelt Hondával. A vasárnapi eredmény után sem tért el az addigi tervtől, nem az újabb pontokat akarja hajtani a szezon után.

„Ha az első futamon ugyanúgy tizennegyedik, és nem kilencedik lettem volna, mint a másodikon, akkor sem lennék kevésbé boldog. Hatalmas előrelépés, hogy mindkét versenyt be tudtam fejezni, a pontszerzés csak egy nagy plusz, ami erre rájön. De nem a menet közben jött, nem várt pluszokhoz kell igazítani az évet, hanem az előre kijelölt úton kell mennünk.”

De hogy mit is jelent ez a tanulási folyamat a háttérben? Egyszerre fizikális és vezetéstechnikai fejlődést. Nagy még nem vezethette a WTCC-s Hondát, így Ficza magyarázta el, miért is annyira nehéz belecsöppenni a túraautózás királykategóriájába. „Össze sem lehet hasonlítani még az Európa-bajnokság autójával sem a pilótára ható erőket. A kanyarokban sokkal nagyobb az oldalerő, de gyorsulásnál és fékezésnél is nagyobb erőhatásnak vagyok kitéve. De maga az autó is egészen másképp reagál a mozdulataimra.”

A fizikai oldalára már azóta fokozottan készülnek, hogy pletyka szintjén felmerült, hogy esélyük lehet a vb-szereplésre. „Ugyan még nem vezettem, de Fecó visszaigazolta, hogy ilyen terhelés mellett egészen másképp működik a szervezet, és a fizikális fittség nélkül mentálisan sem tud az maradni az ember harminc percen, vagyis egy futamon át. Ennyi időn keresztül minden izomnak és az agynak is száz százalékon kell teljesítenie úgy, hogy a fékpedált például sokkal erősebben kell nyomni, mint bármelyik alacsonyabb géposztályban, de közben a kormányt nem szabad izomból tépni, finoman, precízen kell kanyarodni” – tette hozzá Nagy.

A pilótapáros felkészülését egyébként ugyanaz a Matics Zsolt segíti, akivel többek között Michelisz Norbert is készül, Ficza, ha teheti, még a versenyekre is magával viszi edzőjét, hogy az időmérőn és a versenyeken is a legjobb állapotban ülhessen autóba.

Hatalmas ugrás volt a mentális felkészülés terén is, nagyobb a tét, nagyobb a feladat is. Sokkal több az adat, amit ki kell elemezni, sokkal több mindenre kell figyelni, ezért még jobban hallgatnak a mérnökökre – a hungaroringi hétvége egyik kulcsfontosságú döntésében is így tett Ficza, amikor az első futamon mind a négy kerékre esőgumit rakatott, és nem kockáztatott a száraz gumikkal, mint a mezőny nagy része. Részben ennek is köszönhetően ért be a kilencedik helyen, három világbajnokot, Rob Huffot, Yvan Mullert és José María Lópezt is megelőzve.

Maga az eső is jól jött Ficzának, aki szeret vizes pályán menni, mert az jobban illik a vezetési stílusához. Amíg sok túraautós úgymond berántja a kormányt a kanyar elején, majd a kocsit kiegyenesítve lő ki a kanyarból, addig ő a finom manővereket szereti, és vizes pályán csak így lehet pályán maradni.

„Még száraz pályán is nagyon tartok attól, hogy amikor megindul alattam kicsit az autó, mi lesz a vége, ezért nem is nyomom neki annyira, mint lehetne, még van bőven tartalék bennem és az autóban is, de össze kell szoknunk. Ez vizes pályán hatványozottan érvényesül, ilyen körülmények között sokkal jobban megmutatja az igazi arcát az autó, úgyhogy sokat is tanultam róla ezen a 31 körön vasárnap.”

Nagy 18, Ficza 19 éves, ezzel a mezőny legfiatalabb, ám egyben a legtapasztalatlanabb pilótái is. Ez egyszerre jó és rossz, hiszen keveseknek adatott meg, hogy ilyen korban már a vb-n versenyezhessenek, ám a rutin hiánya miatt sem aggódnak, hiszen az majd jön. Nagy viszont már a nem várt pozitív oldalát is látja a dolognak.

„Ha az olyan rutinos pilótákat vesszük, mint például a két korábbi világbajnok, Gabriele Tarquini vagy Yvan Muller, akik akár 20 éve vannak a túraautós mezőnyben, akkor azért látszik rajtuk, hogy kicsit más szemmel néznek az ilyen fiatal pilótákra, mint mi, akik szinte csak kijöttünk a napköziből.

Szemtől szemben mindenki nagyon pozitívan fogadott minket, de úgy tűnik, azért piszkálja a csőrüket, hogy mi ilyen fiatalon ekkora lehetőséget kaptunk.

A váltás azért Nagynak is hirtelen jött, mint meséli, ha fél évvel korábban valaki azt mondta volna neki, hogy tíz éven belül lehetősége lesz egyszer ott lenni egy WTCC-verseny rajtrácsán, kinevette volna, mert ennyire nagy és elérhetetlen dolognak tartotta a gyorsasági szakág csúcsát. Sőt, 2015-ben még az is hatalmas élmény volt számukra, ha a boxból nézhették a versenyeket, Ficza pedig már itt is vezet, Nagy pedig nemsokára követi. Nehéz is néha még ezen túllendülnie, és szinte minden nap újra átéli Ficza, hogy már nem kívülálló, hanem a WTCC részese.

„Reggel, ahogy elindulok a pályára, vagy a verseny alatt, amikor visszaérek a szállásra, mindig újra tudatosul bennem, hogy itt vagyok, sikerült.

Amikor először vezethettem az autót, annyira mosolyogtam a sisak alatt, hogy ha nem lennének füleim, körbeért volna a szám. Hihetetlen érzés, de már az is az volt, amikor Franciaországban először meghallottam az autó hangját, majdnem sírtam.

Ez az érzés véglegesen a Paul Ricard-i időmérő után kerítette hatalmába Ficzát, akiből tudván, hogy vasárnap nem versenyezhet, és így nincs több dolga a hétvégén, feltörtek az érzelmei, és a könnyeivel küszködve köszönte meg a lehetőséget. Addig olyan gyorsan történtek az események, hogy szinte fel sem fogta, mi is történt vele.

„A WTCC, vagy bármilyen világbajnokság elérhetetlen álomnak tűnt számomra, több időt kell még itt eltöltenem, hogy valóban felfogjam, hogy sikerült ezt elérnem.”

„Nem titkolom, nagyon szeretném már megmarkolni a kormányt, és elkezdeni gurulni, de tudom, hogy a csapat minden erejével azon van, hogy ez mielőbb bekövetkezhessen, úgyhogy addig türelmesen várok és tanulok, mert még ha el is indulok majd az első versenyemen, azzal is csak egy nagyon hosszú utat kezdek majd meg.” Ezt már Nagy mondta, akit csapattársa azzal próbál vigasztalni, hogy minden vezetés után a lehető legpontosabban megosztja vele a tapasztalatait, hogy ennyivel is közelebb kerüljön az autóhoz, és ne a nulláról kezdje majd az ismerkedést.

A legfrissebb állás szerint elég komoly bemutatkozás várhat Nagyra, mert a május 8-i marokkói futamra még nem, de a május 28-i németországi, a legendás Nordschleifén rendezett versenyre készülhet el az ő autója.

Nem versenyzők, barátok

Sokat segít a közös fejlődésben, alkalmazkodásban az is, hogy Ficza és Nagy a pályán kívül is jóban van. 2011-ben találkoztak először, amikor Nagy elkezdett versenyezni, azóta barátok, és ha csak tehetik, a versenypályán kívül is összejárnak.

„Bár azt mondják, hogy az ember legnagyobb riválisa a csapattársa, hiszen ugyanolyan autóval, ugyanolyan feltételekkel indulhat, de nem gondolom, hogy ez a versenyzés valaha is megrontaná a kapcsolatunkat” – mondja Nagy, míg Ficza szerint külön plusz az, hogy egy baráttal az oldalán kell alkalmazkodnia az új helyzethez. Egyelőre nem is tartanak még ott, hogy komolyabban egymással küzdjenek a pályán, az igazi rivalizálással ráérnek még foglalkozni.

De nemcsak a baráti viszony, hanem a családi háttér is sok pluszt ad nekik. Ficza Ferenc édesapja, idősebb Ficza Ferenc 30 éven át volt autóversenyző, 11 bajnoki címet nyert gyorsasági bajnokságokban, így pontosan tudja, fia min megy át. A sportolói múlt Nagyéknál is megvan, szülei mindketten – ha nem is olyan magas szinten, mint Dániel – autóversenyeztek, míg bátyja, Viktor a vízilabda-válogatott világbajnok kapusa.

„Ugyan az csapatsport, ez pedig papíron egyéni sportág, de itt is egy csapat közös munkáján múlik a siker. Egy pilóta van a pályán, őt értékelik, de a szerelők, mérnökök, csapatfőnök nélkül egy versenyző sem megy semmire, tehát nem áll olyan messze egymástól a vízilabda és az autóversenyzés. Amiben viszont a legtöbbet tud nekem segíteni, az az, amikor egy-két versenyszituáció után elmondom neki, hogy hogyan éltem meg, amire megosztja a saját élményeit, vagy egyszerűen tanácsot ad abban, hogyan dolgozzam fel a sikereket vagy épp a kudarcokat.”

Van viszont egy családi vonás, ami nem jön túl jól Nagynak, ez pedig az, hogy édesapjához és bátyjához hasonlóan ő is hatalmasra nőtt – az idénynyitón a mezőnyről készült tablófotón 17 éves kora ellenére legalább egy fejjel mindenki fölé magasodott. A nagyjából 196-197 centis magassága egyáltalán nem ideális az autóversenyzésben, két okból sem.

Az egyik, hogy a versenyautóban nincs túl sok hely. Erről Dušan Borković, a tavaly még egy WTCC-s Hondával, idén már egy TCR-es SEAT-tal induló szerb mesélhetne, akinek azért kellett idény közben távoznia a túraautó-világbajnokságból, mert a 207 centijével nem fért el a pilótafülkében. Nagy viszont nem tart attól, hogy erre a sorsra jutna, hiszen van 10 centi előnye a szerbhez képest, és nagyjából két éve nem nőtt egy centit sem, úgyhogy reméli, hogy nem ezután indul be újra a növésben. Most pont elfér a tető és a bukókeret alatt úgy, hogy ne verje be a sisakját.

A magassággal viszont súly is jár. Az optimális testtömeg index alapján a legjobb esetben is 89 kiló lenne ruha nélkül. Jelenleg 92 kilós, tehát picit még tud faragni, de a sorozathoz kellő fizikum miatt nagyon nem tud fogyni, és mivel a WTCC-s kocsikat maximum 80 kilós versenyzőkre tervezik, minden, ami fölötte van, plusz súlyként viszi magával.

Ami mégis bizakodásra ad okot, az az, hogy a Suzuki Kupában vagy 20 kilóval volt nehezebb mindenkinél, már pedig a 100 lóerős kocsiknál ez a többlet körönként 3-4 tizedet is jelenthetett az ő kárára, de így is nyert két bajnoki címet, a sebessége tehát megvan, hogy azzal ellensúlyozza a méretét. Főleg úgy, hogy a négyszer erősebb Hondánál valamivel kisebb hátrányt jelent minden egyes kiló.

A példakép is besegít

Valahol a család és a baráti kör határán állhat Michelisz Norbert, a Zengő Motorsport korábbi pilótája, aki mindenben segíti a két utódját, amiben csak tudja: a versenyek előtt tanácsot ad a beállításokban, a kocsi viselkedésével kapcsolatban. A Zengő Motorsport célja sem az, hogy új Micheliszeket neveljen, és Ficza és Nagy is inkább a saját útját járná a világbajnokságban, de azt egyikük sem tagadja, hogy a már gyári Honda-pilótára példaképként tekintenek.

Michelisz eddigi, a Zengő Motorsportnál elért eredményei külön motiválják Ficzát és Nagyot, de azokra nem teherként tekintenek, inkább ugródeszkaként, amivel saját sikereik felé indulhatnak majd egyszer.