Szubjektív évértékelő posztot írt blogján a 2016-os szezont újabb világbajnoki negyedik hellyel záró Michelisz Norbert. Írásában kiemeli a szakmailag legjobb és legrosszabb versenyét, a legnagyobb örömet és csalódást, a legérdekesebb részt viszont a végére tartogatta.

Azt, hogy miben fejlődött a legtöbbet a gyári csapathoz kerülve, és hogy mit is jelentett neki, hogy igazi csapattársak ellen, illetve mellett kellett bizonyítania.

A két dolog összefügg, legalábbis azon a szinten, hogy a Zengő Motorsport privát pilótájaként a csapatban egyedül indult, nem volt igazi kontrollpont mellette, ráadásul a privát keretek miatt az autóra is jobban kellett vigyáznia.

A Honda gyári csapatában viszont pályafutásában először teljesen szabadon vezethetett és vállalhatott kockázatot, ami persze nem mindig a legjobban sült el. A katari időmérőn lekoccolt gumibála is ennek tudható be, de mint írja, „szükségem volt ezekre a hibákra is ahhoz, hogy jövőre megtaláljam az egészséges egyensúlyt a kockázatvállalásban.”

Sokkal nagyobb jelentősége lett annak, hogy nem kellett hímes tojásként vigyáznia az autóra, a 2016-os tapasztalatokra építve pedig még jobb lehet 2017-ben, amikor ez már nem egy új, tanulandó helyzet lesz számára.

Legalább ilyen fontos újdonság volt, hogy két csapattárshoz is mérhette magát, az pedig, hogy összességében egy korábbi F1-pilótától és egy WTCC-világbajnoktól sem maradt el, azt mutatja, hogy valóban megérdemelten jutott el a gyári szintig.