Jelenleg a NASCAR az egyetlen nagyobb nemzetközi autóverseny-sorozat, amiben nem csak virtuális versenyeket rendeznek, de júniusban újraindul majd az IndyCar, amit júliusban a Forma-1 is követhet majd. Az elvonási tünetekre gyógyír lehet az egyik legelborultabb autóverseny, a hatalmasakat ugrató, ide-oda pattogó pick-upokkal rettentő látványos Stadium Super Trucks.
A gyors, rövid, ugyanakkor rendkívül látványos versenyágak között említhetjük a ralikrosszt, ami iránt korábban lelkendeztünk már, de ilyen a 2020 februárjában a koronavírus-járvány miatt a nyolcadik szezonja közben megszakadt Stadium Super Trucks is, ami láthatóan a legizgalmasabb elemeket gyúrta össze a maximális hatásfokért. A hatalmas kerekekkel és még nagyobb rugókkal ellátott verseny-pick-upoknak stadionokba szerveztek ralikrosszversenyeket. A műfaj a tereprali kiszámíthatatlanságát és a formaautós sorozatok kerék a kerék elleni küzdelmét vegyíti a pályán.
A lényeg persze az, hogy őrültebbnél őrültebb manővereket és ugratásokat láthasson a közönség.
A Stadium Super Trucks (STT) sorozatot a korábbi IndyCar- és NASCAR-pilóta Robby Gordon indította 2013-ban, miután ráunt, hogy a NASCAR-ban is egyre nagyobb háború lett a költekezésből. A célja egy olyan versenysorozat indítása volt, amiben teljesen egyforma autók küzdenek egymás ellen hihetetlen látványos futamokon, így felértékelődik a pilóták tudása.
A pályákba akadályokat és ugratókat is beiktattak, ezek várják az 1300 kilónál is nehezebb, 600 lóerős V8-as motorok által hajtott kocsikat, amiket úgy találták ki, hogy elviseljék az óriási ugratásokat. Ettől viszont magara került a kocsik súlypontja, ami pont a kormányozhatóságot nehezíti, de pont ettől lesz kihívás az egész STT.
Stadium Super Trucks ettől még nem volt egyszerű szülés. Az újdonsült széria 2013-ban mutatkozott be, az áttörést pedig már a második futamon, a Long Beach-i IndyCar-verseny betétfutamaként elérte. A kaliforniai verseny végül lapos aszfaltpályán ment le, szemben Gordon ralikrosszos pályára hajazó, sok kanyart és vegyes, murvás, földes felületeket vizionáló terveivel. Mivel nem volt más lehetőség, Gordon improvizált, és pár mozdítható rámpával szórta tele a pályát, hogy ezzel dobja fel az aszfaltpályát.
Az IndyCarra kiváncsi, a betétfutamok alatt általában unott, álmos közönség szó szerint megőrült a látottaktól, úgyhogy a villámsikert említeni egyáltalán nem túlzás. A Long Beach-i futam után sorra hívták Gordont a promóterek, és 2013-ban végül 14 futammal zárult a bajnokság, amiből azóta volt idény, amibe 22 versenyt is beleszuszakoltak.
Az SST-kocsik élvezeti élményét a legjobban talán egy nem profi pilóta tudja visszaadni. 2015-ben a Road & Track egyik újságírója ülhetett be lezárt pályán egy pick-upba, a sorozatot alapító Robby Gordon gondos felügyelete mellett.
Olyan volt a pick-upot vezetni, mintha egy viharban hánykolódó hajón lennék, a vezetés olyan dimenziójába kerültem, aminek létezéséről addig nem is tudtam. Képzelje el, hogy egy tányért kell egy pálca végén egyensúlyoznia. Miközben egy dühöngő bikát ül meg
– írta a minden bizonnyal egyedi élményről Larry Webster, aki a folytatásban pár egyéb sajátosságra is kitért, amik rámutattak arra, miért is akkora kihívás egy ilyen gépet vezetni.
Webster kifejtette, hogy a kocsi pont a benne lakozó hatalmas erő, illetve a hasonló erőhatásokat tároló rugók miatt a lehető legkisebb hibát is sokszorosan bünteti meg. Elég egy hezitáló gázadás, vagy egy bizonytalan kormánymozdulat, és az addig a rugóba préselt erő kilő, és a kocsi máris ugrál, mint egy bika a rodeón. És ez még csak az egyenesen haladást írja le, de nem szabad elfeledkezni az ugratókról sem, melyek végképp megkavarják a nem ritkán hat méter magasba kilőtt kocsik egyensúlyát.
Már önmagában az is elég izgalmas lenne, ha ezt egyedül csinálná valaki zárt pályán. De egészen más, amikor 10-15 pick-up gyötri egymást az ugratók között, majd reménykedik abban, hogy az ugrató után se nem száll el és nem löki a falba senki.
A versenyek ráadásul általában a leintésig kiélezettek, ez itt a 2018-as adelaide-i futam befutója, komoly izgalmakkal. A legtöbbször egyébként az utolsó körre marad a legnagyobb káosz, a nagy helyezkedésben ugyanis ekkor történik a legtöbb koccanás és baleset.
Hasonló káoszból egyébként tele van hosszú válogatásokkal a YouTube, tényleg ez vonzza leginkább a nézőket a futamokra. Érdemes rögtön a videó elején a két landolást megnézni – az elsőnél alighanem nagyjából minden más versenyautó apró darabokra szakadt volna, a másodiknál pedig valószínűleg többször átfordulva törte volna magát ripityára. Az STT viszont gond nélkül megy tovább, igaz, nem akármilyen kontroll kell a pilótáktól, hogy ez így történjen.
Az ugratók persze egyéb veszélyt is jelentenek, a levegőben például nem annyira tanácsos ütközni, mert abból eléggé elszúrt landolás lehet, mint azt a példa is mutatja.
A sorozat YouTube-csatornáján unásig lehet nézni az ehhez hasonló jeleneteket.
A fentihez hasonló, vagy annál is nagyobb balesetek súlyos sérüléseket is tudnak okozni, hiába a bukókerettel sokszorosan megerősített váz. A versenysorozat történetének talán legsúlyosabb sérülését az ausztrál kaszkadőr és autóversenyző, Matt Mingay szenvedte el. Mingay, aki többek között Tom Cruise dublőre volt a Mission: Impossible II-ben, az STT 2016-os detroiti versenyén szenvedett el horrorbukást.
Amikor Mingay kocsija felborult a harmadik körben, felnyílt az autó teteje, a versenyző pedig a sisakon keresztül is súlyos arcsérüléseket szenvedett – nem nagyon részleteznénk, elég csak annyi, hogy részben protézissel kellett pótolni az állkapcsát. Mingay azóta rendben van, felépülése után a versenypályára, illetve a kaszkadőr szakmához is visszatért 2017-ben.
A hasonló balesetek miatt az ausztrál autó- és motorsport-szövetség (CAMS) 2018-ban úgy döntött, hogy betiltja az országban a helyi túraautó-sorozat, a Supercars népszerű betétfutamát, a Stadium Super Trucksot, méghozzá az indokolatlan veszélyre hivatkozva. A tiltást kiváltó közvetlen eset 2018 májusában történt, amikor az egyik autóról leváló kerék az ausztráliai Barbagallo pálya fölött átvezető gyalogoshídnak csapódott.
A tiltás végül egy évig sem tartott, mert 2019 augusztusában a CAMS és az STT szervezői sikerrel megegyeztek egy hároméves szerződésről, aminek egyik alapfeltétele az volt, hogy tegyék biztonságosabbá a kerekek rögzítését, hogy azok ne tudjanak olyan könnyen leszakadni az autóról. Ez az, amit a Forma-1-ben már évekkel korábban megléptek egy tragédia után. A biztonság jegyében az ugratórámpákat is kicsit kisebbre vették Ausztráliában, ahová október 25-27 között vissza is tér a sorozat.
Az egészen egyedi vezetési stílust igénylő kocsikhoz nem könnyű alkalmazkodni, mint azt több, komoly tapasztalattal rendelkező versenyző példája is mutatja. Michelisz Norbert korábbi riválisa, a háromszoros túraautó-világbajnok José María López például a 2014-es Race of Champions (bajnokok versenye) barbadosi futamán jött rá, milyen könnyű is fejre állni egy ilyen géppel. Az egyik kanyarban a rázókő megdobta, és a kocsi az oldalára, majd a tetejére fordult. A videó második felében a sárgás festésű autóval egyébként épp az F1-pilóta Romain Grosjean küzdött, de végül sikerült (igaz, a pályát elhagyva) négy kerékre állítani a két kerékre ugró autót.
A 2019-es bajnokságot ha nem is toronymagasan, de azért nagy fölénnyel nyerte az ausztrál Matthew Brabham a sorozatot életre hívó Robby Gordon előtt, ezzel megvédve a címét. Brabham egyébként a háromszoros F1-világbajnok Sir Jack Brabham unokája, a motorsportos hagyományokat tehát a génekkel együtt örökölte.
Brabham 2019-es sikerével az eddigi hét bajnoki idényben hárman is tudtak duplázni, ráadásul mindhárman címvédéssel. Az első két idényt Robby Gordon nyerte, majd jött az eddigi legtöbb futamgyőzelmet szerző Sheldon Creed két bajnoki címmel. 2017-ben Paul Morris nyert (Jerett Brooks segítségével, egy hétvégén Brooks vezetett helyette, de Morris kapta a pontokat), míg a legutóbbi két szezon végén Brabham volt a legjobb.
(Borítókép: Stadium Super Trucks)