Mindig is profi pókeresnek készültél?

Nem, gyerekként profi kézilabdázó akartam lenni és az volt az álmom, hogy egyszer a Veszprémben játszhassak. A szüleim fociztak, az egész család sportolt valamit, adta magát, hogy én is ezt csináljam. Később kaptam is egy esélyt a kézilabdára, de azt mondták, túl alacsony vagyok. Utálok veszíteni, rosszul érintett a dolog, ezután abba is hagytam az egészet.

Mikor kezdtél el pókerezni?

15 éve. Munka mellett leginkább csak online tudtam játszani, de amikor időm engedte, akkor eljártam kisebb versenyekre is. 

Nyertél a monte-carlói versenyen kívül valamit?

Többnyire ilyen 50-100 eurós versenyeken vettem részt, amikkel pár ezer eurót lehetett nyerni és párat be is húztam. A legbüszkébb egyébként a Sunday Store nevű, 11 dolláros versenyén elért eredményemre vagyok, amikor 34 ezer résztvevőből a hatodik helyet sikerült megszereznem.

Hogy jött az ötlet, hogy részt veszel a versenyen?

Sokat nem kellett győzködni, imádok pókerezni, kell valami, ami szellemileg is lefáraszt. A monte-carlói versenyre három hónapig tartott a selejtező és négy selejtezősorozat volt: egy öteurós-, egy 22 eurós-, egy 55 eurós- és egy 530 eurós nevezési díjú. Én a legolcsóbbra, az öteurósra neveztem be.

Hány játékost kellett legyőznöd, hogy bejuss a versenyre?

Az öteurósan 3000 indultak, 22-esen nagyjából 2000, az 55-ösön ezren, az 530 euróson pedig pontosan 179-en. Ebből a 6-7 ezer játékosból összesen 91 pókeres jutott tovább a versenyre, köztük voltam én is.

Voltak valamilyen előzetes elképzeléseid, hogy meddig juthatsz?

Az volt a célom, hogy fizetős helyen legyek. A versenyen 777-en indultak, 111 ember kapott pénzdíjat, tehát legalább a 111. helyig el akartam jutni. Ez 9300 eurót jelentett volna.

Korábban azt mesélted, hogy a terveiddel nem nagyon értettek egyet a munkahelyeden.

Egyáltalán nem. Amikor bejutottam a versenyre, mondtam a főnökömnek, hogy a szervezők fizetnek mindent, szeretnék részt venni rajta. Ő erre nemmel válaszolt. Másnap bementem ismét a munkahelyemre, és megint megkérdeztem, elenged-e. A válasz megint nemleges volt, amivel teljesen felhúzott. 6,5 éve dolgoztam ott, anyukámék 4-5 éve nem láttak karácsonykor vagy húsvétkor, mert bevállaltam a pluszmunkát. Amikor nem kapsz semmilyen viszonzást, akkor az nagyon rosszul tud esni. Ezután mondtam a főnökömnek, hogy nincs sem kutyám, sem barátnőm, sem házam, tudok németül, nem köt ide hozzá semmi, könnyedén találok másik munkát: vagy elenged, vagy kérem a felmondólevelet. Erre már azt felelte, hogy rendben Krisztián, megoldjuk. Ám ez a megoldás is csak annyit jelentett, hogy adott egy szabadnapot, mert szerinte úgy sem húzom fél óránál tovább a profik között. 

Ehhez képest elég jól ment.

Elég jó érzés volt minden nap felhívni, hogy bocsi főnök, még maradok egy napra, mert megint továbbjutottam.

Volt azért pár necces leosztásod. Amikor egy mondhatni szerencsés riverrel jutottál be, elég durván előtörtek belőled az érzelmek.

Igaz, de ez előre megtervezett volt. Már csak 21-en maradtunk és az előző nap odamentem az egyik szervezőhöz, hogy én vagyok az utolsó magyar a versenyen, szeretnék üzenni a családomnak. Nem engedte, azt mondta, ez egy élő show. Mondtam magamnak, hogy jó, akkor csinálom majd élőben. Másnap persze már jött volna interjút csinálni velem, de nem akartam.

Mondtam neki, hogy mivel én korábban szépen kértem, ő meg bunkó volt velem, ezért csak magyarul vagyok hajlandó interjúzni, kerítsen egy tolmácsot.

Nyilván nem jött össze neki, én meg nem akartam nagyon szemétkedni, végül adtam egy interjút nekik németül.

És a 7-es, 2-es, ami blöffkirállyá tett? A döntő asztalnál, a világ egyik legjobb pókerese ellen borzasztó kockázatos húzás volt. Miért vállaltad be mégis?

Sokat szoktam a barátaimmal pókerezni, és nálunk van egy olyan szabály, ha valaki 7-es, 2-essel visz el egy partit, akkor mindenkinek zsebből extrát kell neki fizetni. A döntő előtt volt egy hosszabb szünet, feküdtem az ágyamban és tudtam, hogy valamit muszáj csinálnom, nem lehet a végtelenségig várni a jó lapokra. Ekkor jutott az eszembe, hogy a 7-es, 2-es az én lapom, ezt akkor most megcsináljuk.

Hihetetlen blöff volt. A sors iróniája, hogy lényegesen jobb lapokkal: egy ász, királlyal a kezedben estél ki?

Az utolsó napra már nagyon elfáradtam. Minden nap csak két-három órát aludtam, éjszakánként a kaszinóban pókereztem. A barátaim tudják, hogy nem vagyok normális gyerek. Az utolsó játszma előtt viszont egyáltalán nem aludtam a nagy izgalom miatt, így pedig nem lehet kibírni 12 órányi játékot.

Ász, királlyal kiesni viszont így is rettentő balszerencsés.

Persze, kell a játékhoz szerencse, de szerintem a póker az igenis egy sport, ahol a siker 80 százalékát a tudás és a felkészültség teszi ki. Ott van például a király, négyes leosztásom, amikor az utolsó lappal nyertem. Lehetett mondani, hogy szerencsés vagyok, de amikor megadtam az all int, akkor nem csak egy négyessel nyerhettem, hanem legalább 10 lappal. 

A következő versenyeden is jönni fog a blöff?

Nem, nagyon szigorúan fogok játszani. Ezek az emberek a világ legjobbjai, olvassák a lapjaimat, ezért mindig, folyamatosan változtatni kell. Ha például mindig kapucniban vagy, akkor hamar kiismernek, bekategorizálnak és utána meg vagy lőve. 

Mik a további terveid? 

Egyelőre nem tudom. Nagyon szívesen lennék hivatásos pókeres, Barcelonában fogok is versenyezni, még szerződésem is van, amit csak alá kellene írnom, de egyszerűen túl sok a lehetőség. Megkeresett például Andy Vajna, hogy szeretne szponzorálni, illetve folyamatosan csörög a telefonom, országszerte szeretnének a részvételemmel pókerversenyeket rendezni.

A Duna Plázában például lesz egy pókerverseny hamarosan, ahol én is részt veszek: aki engem kiejt, illetve az első öt, aki 7-es, 2-essel kört nyer, az bónuszt kap. Illetve szeretném népszerűsíteni a sportot, visszahozni a köztudatba, olyan versenyeket szervezni, ahol kiskorúak vagy csak nők vehetnek részt.  

Mondhatjuk azt, hogy sztár lettél?

Igen, de én azért nem egy valóvilágos celeb vagyok, én tényleg letettem valamit az asztalra. Kiskoromban megmondtam anyukámnak, hogy egyszer ott fogok lenni a döntő asztalnál, de ő sem hitte el, azt mondta, maradjak inkább a földön. De én 26 évesen odabasztam a világ legjobb pókereseinek.

Azt el mered árulni, mi a kedvenc leosztásod?

A bubi, 7-es. Nyolc éve Monte-Carlóban kaszinóztam az egyik barátommal: összedobtuk a pénzünket és mindig én játszottam, majd elosztottuk a nyereményt. Egyszer aztán jött egy bubi, 7-es, én pedig rossz lapokkal soha nem szoktam játszani, de ezt most valahogy nagyon éreztem. Tartottam a tétet, a flopra pedig jött egy bubi és két 7-es: full house. Ettől kezdve a bubi, 7 az én lapom.